Ferenc pápa: Isten szeretete megbízható és hűséges, nem olyan, mint a szappanoperák érzelmessége!

2016. január 13. szerda 14:25

A január 13-i általános kihallgatáson új katekézissorozatot kezdett Ferenc pápa, melynek keretében a Szentírás alapján elmélkedik az irgalmasságról. Isten irgalmas és hosszan tűrő Istenként nyilatkoztatta ki nevét Mózesnek. A Szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

 


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma elkezdjük azokat a katekéziseket, amelyek az irgalmasságot biblikus szempontból vizsgálják. Oly módon szeretnénk elsajátítani az irgalmasságot, hogy meghallgatjuk, amit maga Isten tanít nekünk az ő szavában. Az Ószövetséggel kezdjük, amely felkészít és elvezet bennünket Jézus Krisztus teljes kinyilatkoztatására, akiben végérvényesen feltárul az Atya irgalmassága.

A Szentírás „irgalmas Istenként” mutatja be az Urat. Ez az ő neve, amelyen keresztül úgymond feltárja előttünk az ő arcát és szívét. Miként a Kivonulás könyve elbeszéli, így határozza meg önmagát: „az Úr, irgalmas és kegyes Isten, lassú a haragra, gazdag szeretetben és hűségben” (Kiv 34,6). Más szövegekben is megtaláljuk ezt a megfogalmazást, kisebb változtatásokkal, de ez mindig Isten irgalmasságát és szeretetét hangsúlyozza, aki nem fárad bele a megbocsátásba (vö. Ter 4,2; Joel 2,13; Zsolt 86,15; 103,8; 145,8; Neh 9,17). Nézzük most egyesével ezeket a szavakat, amelyekkel a Szentírás bemutatja Istent.

Az Úr „irgalmas”: ez a szó arra a gyengédségre utal, amellyel az anya bánik gyermekével. A Biblia által használt héber szó ugyanis az ember zsigereit és az anyaméhet is jelenti. Vagyis egy olyan Isten képét kelti bennünk, akinek a szíve megesik rajtunk, aki elérzékenyül, miként egy anya, aki karjába veszi gyermekét, és csak arra vágyik, hogy szeressen, védelmezzen, segítsen, készen arra, hogy mindent odaadjon, még önmagát is. Ez az a kép, amelyet ez a szó ébreszt bennünk. Olyan szeretetről van tehát szó, amelyet a szó pozitív értelmében „zsigerinek” nevezhetünk.

A Biblia azt is írja, hogy az Úr „kegyes”, abban az értelemben, hogy kegyelmet gyakorol, együttérez, nagyságában lehajol a gyengéhez és a szegényhez, mindig kész a befogadásra, a megértésre, a megbocsátásra. Olyan, mint az apa a Lukács-evangéliumban olvasható példabeszédben (vö. Lk 15,11–32): ez az apa nem zárkózik be a neheztelésbe amiatt, hogy a kisebbik fia elhagyta, hanem épp ellenkezőleg, folytonosan várja – hiszen ő adott neki életet –, aztán pedig elébe szalad, megölelgeti, nem is engedi, hogy végigmondja bűnbánó szavait, szinte a szájára teszi a kezét, olyan nagy benne a szeretet és az öröm, amiért megtalálta; aztán pedig kimegy, hogy a nagyobbik fiát is hívja, aki méltatlankodik, és nem hajlandó ünnepelni, azt a fiát, aki bár mindig otthon maradt, inkább szolgaként, mint fiúként élt, de az apa hozzá is lehajol, próbálja becsalogatni, igyekszik megnyitni szívét a szeretetre, hogy senki se maradjon ki az irgalmasság ünnepéből. Az irgalmasság ünnep!

Erről az irgalmas Istenről azt is olvassuk, hogy „lassú a haragra”, szó szerint „hosszú lélegzetű”, vagyis megvan a képessége a nagylelkűségre és a hosszan tűrésre. Isten tud várakozni, az ő ideje nem fogható az ember türelmetlenségéhez. Ő olyan mint a bölcs földműves, aki tud várni, időt hagy a jó magnak, hogy kikeljen és felnőjön a konkoly ellenére is (vö. Mt 13,24–30).

Végezetül az Úr azt mondja magáról: „nagy a szeretetben és a hűségben”. Milyen szép Istennek ez a meghatározása! Minden benne van. Mert Isten nagy és hatalmas, de ez a nagyság és hatalom abban valósul meg, hogy szeret minket, minket, akik annyira kicsik és tehetetlenek vagyunk. Az itt használt „szeretet” szó jó szándékot, kegyelmet, jóságot jelent. Nem a szappanoperák érzelmességét! Olyan szeretet ez, amely megteszi az első lépést, nem a mi emberi érdemeinktől függ, hanem végtelenül ingyenes. Ezt az értünk való isteni aggódást semmi sem állíthatja meg, még a bűn sem, mert képes arra, hogy felülemelkedjen a bűnön, hogy legyőzze és megbocsássa a rosszat.

Határokat nem ismerő „hűség”: ez az utolsó szó, amelyet Isten kinyilvánít Mózesnek. Isten hűsége sosem csökken, mert az Úr az az őr, aki – miként a zsoltár mondja – nem alszik el, hanem szüntelenül virraszt felettünk, hogy elvezessen az életre:

„Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad,
nem alszik az, aki őriz téged.
Lám, nem alszik, nem pihen,
aki őrt áll Izrael felett.
[…]
Az Úr megóv minden bajtól,
ő vigyáz életedre.
Az Úr megőriz jártodban-keltedben,
mostantól fogva mindörökké” (121,3–4.7–8).

Ez az irgalmas Isten hűséges a maga irgalmasságában. Szent Pál nagyon szépen fogalmaz: ha te nem is vagy hűséges hozzá, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg. Az irgalmasságban megvalósuló hűség maga a lényege Istennek. Ezért Isten teljesen és mindig megbízható. Szilárd és állandó a jelenléte. Ez hitünk bizonyossága! Ezért most, az irgalmasság szentévében bízzuk rá magunkat teljesen, és annak öröme tölt majd el minket, hogy ez az „irgalmas és kegyes Isten, aki lassú a haragra, nagy szeretetben és hűségben”, szeret minket.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: ANSA; Osservatore Romano; News.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Címkék: Ferenc pápa
Vezető híreink - olvasta már?
krisztus-szeretetenek-kozvetitoi-legyetek-pap-es-diakonusszentelest-unnepeltek-vacott
Krisztus szeretetének közvetítői legyetek – Pap- és diakónusszentelést ünnepeltek Vácott

A váci székesegyházban június 16-án Beer Miklós megyéspüspök pappá szentelte Kovács Zsoltot és Torma Zsolt Joelt. Átmeneti diakónus lett Bógár Zsolt, állandó diakónus Bakos Péter, Kiss Balázs, Katona Pál, Simon Zoltán, Szakali Tibor és Ferencz Zoltán József.

2018. június 17. vasárnap
ferenc-papa-emlekezzunk-meg-imainkban-edesapankrol
Ferenc pápa: Emlékezzünk meg imáinkban édesapánkról!

A Szentatya június 17-én, a déli Mária-ima elimádkozásakor a napi evangélium alapján Isten országának növekedéséről és az ember megfelelő hozzáállásáról, valamint több aktuális kérdésről beszélt.

2018. június 17. vasárnap