Ferenc pápa a kapucinusok szentmiséjén: A gyóntatószék a megbocsátásért van!

2016. február 9. kedd 17:37

Szent Pio és Szent Leopold Mandić, az irgalmas gyóntatás nagy – kapucinus rendi – szentjei földi maradványainak közelségében mutatott be szentmisét Ferenc pápa február 8-án reggel a Szent Péter-bazilika katedra oltáránál.

A szentmisére a pápa meghívta a világ összes kapucinus szerzetesét, hogy együtt mutassák a be a legszentebb áldozatot, két jeles rendtársuk földi maradványai közelségében.

Ferenc pápa homíliájában a gyóntatás nagyszerűségéről beszélt: „A ti hagyományotok, a kapucinusoké a gyóntatás hagyománya. Megannyi derék gyóntató van köztetek, mert bűnösnek érzitek magatokat. Ők tudják, hogy bűnösök Isten nagysága előtt, és ezért állandóan imádkozzák: »Hallgass meg, Uram, és bocsáss meg nekem!« És mert így imádkoznak, tudnak megbocsátani. Ellenben amikor az ember elfelejti, hogy ő maga megbocsátásra szorul, lassanként elfelejti az Istent, elfelejt bocsánatot kérni, és nem tud megbocsátani. Az alázatos ellenben bűnösnek érzi magát, és nagy megbocsátó lesz a gyóntatószékben. Azok pedig, mint a törvény doktorai, akik tisztának és mesternek érzik magukat, csak ítélkezni tudnak” – hangsúlyozta a pápa.

Így folytatta: „Testvérként szólok hozzátok mint gyóntatókhoz, különösen is most, az irgalmasság évében: a gyóntatószék a megbocsátásért van! Ha nem tudsz feloldozást adni – tegyük fel –, akkor legalább ne ostorozz! Aki gyónni jön, az megerősítést keres, megbocsátást és békét akar a lelkében. Egy atyát keres, aki átöleli őt, és azt mondja neki: »Az Isten szeret téged.« Nem szívesen mondom, de a többség itt biztosan hallott már ilyet: »Én többé nem megyek gyónni, mert egyszer ezt kérdezte tőlem a pap…« De ti, kapucinusok, rendelkeztek az Úr különleges adományával, és ez a megbocsátás. Arra kérlek benneteket, soha nem fáradjatok bele a megbocsátásba!”

Ferenc pápa ezután elmesélt egy történetet: Egy másik egyházmegyében megismert egy papot, aki elöljáró, gvárdián lett egy kegyhelyen. Hosszú sor kígyózott a gyóntatófülkéje előtt, és jött hozzá mindenféle ember, papok, gazdagok és szegények, mindenki! Nagy gyóntató volt, mert mindig talált megoldást a feloldozásra, vagy legalább arra, hogy az emberek lelkükben békében távozzanak. A Szentatya így emlékezett találkozásukra: „Egyszer elmentem hozzá, és ezt mondta nekem: »Te püspök vagy, és megmondhatod nekem: ’Azt hiszem, hogy vétkezem, mert túl sokat megbocsátok, és ezért aggodalmaskodom.’ ’De miért?’ ’Nem is tudom hogyan, de mindig megtalálom, hogy megbocsássak.’« Én erre megkérdeztem tőle, hogy ilyenkor mit csinál, amikor ezt érzi? »Bemegyek a kápolnába – felelte –, a tabernákulum elé, és ezt mondom az Úrnak: ’Bocsánat, Uram, bocsáss meg nekem, mert túl sokat bocsátottam meg. De Uram, te voltál az, aki ezt a rossz példát adtad nekem!’« Íme, legyetek hát a megbocsátás, a kiengesztelődés és a béke emberei.”

„A megbocsátásnak sokféle a nyelvezete – folytatta a pápa. – A szó nyelvezete, aztán a gesztusoké. Ha valaki gyónni jön, mert valami súlytól szeretne szabadulni, de nem tudja elmondani, akkor maga az, hogy eljön gyónni, azt jelzi, hogy meg akar változni, nem akarja azt többé csinálni, és ezt elmondja azzal, hogy eljön gyónni. Nem, nem kell szükségképpen kérdezgetni! – ajánlotta a pápa. – Ha valaki eljön, jön, mert nem akarja a rosszat tovább folytatni. De sokszor nem tudják, mert pszichikai körülmények kötik gúzsba őket, az életük, a helyzetük… »Ad impossibilia nemo tenetur.« »Lehetetlenre senkit nem lehet kötelezni!«” – tette hozzá

„Tágas, megbocsátó szív kell, mert a megbocsátás egy mag, Isten simogatása. Bízzatok Isten bocsánatában! És ne essetek a pelagianizmusba, mely így szól: Ezt és ezt kell csinálnod! De hiszen a tiétek a megbocsátás karizmája! Vegyétek elő, újítsátok meg! Aki nem tud megbocsátani, az úgy végzi mint a törvény doktora, és nagy vádló lesz. És ki a nagy vádoló a Bibliában? A sátán! Tehát vagy Jézus hivatalát végzed, és megbocsátasz, vagy az ördögét, és akkor elítélsz és vádolsz! Én nem tudok nektek mást mondani. Kérem mindehhez az Úrtól a kegyelmet minden gyóntató számára, mindnyájatok számára, de magam számára is” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

A pápai szentmise a bazilika főoltár mögötti terében zajlott, így a hívek a szertartás ideje alatt is folyamatosan elhaladhattak a két szent koporsója előtt, közbenjárásukat kérve.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-imadsag-az-elso-es-legfobb-munkaeszkoz-kezunkben
Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!

Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.

18:00
kero-imadsag-oktalansag-szemtelenseg-vagy-bizalom
Kérő imádság: oktalanság, szemtelenség vagy bizalom?

Évközi 17. vasárnap – Gondolatok az olvasmányokhoz (Ter 18,1–10a; Kol 1,24–28; Lk 10,38–42)

2016. július 23. szombat