Ferenc pápa látogatása Srí Lankán egy magyar szerzetes szemével

Hova is jött Ferenc pápa, amikor Srí Lankára látogatott? Az Egyenlítő közelében fekvő országba, ahol mindig ugyanakkor kel reggel a nap,  és nyugszik este hat óra körül. Így nincs ősz, tavasz és tél, nincs meg a számunkra annyira megszokott, ismetlődő őszi melankólia, az elmúlással való találkozás élménye, aztán a tél csendje, a mindent beborító hó fehér világának élménye, és nincs meg a tavasz, az újraéledés, a felébredés, az új élet kezdetének az élménye. Az itt élő emberben ezért nincs meg az az aggódás a holnap miatt, ami bennünket mélyen jellemez, amikor nyáron úgy dolgozunk, hogy közben a télről is gondolkodunk. Így Srí Lanka lakóinak életélményeit nem határozzák meg annyira a kívülről érkező hatások. A kenyérkeresés nem annyira sürgető; és az igazsággal való kapcsolatuk nagyobb bizalomra, ráhagyatkozásra épül, nem annyira változó, nem annyira bizonytalan, mint nálunk. A keresztény ember itt meg kell, hogy találja advent, karácsony és húsvét értelmét a hosszú decemberi esték, a hideg, a hó, a fenyőfa, a természet és a kedvünk tavaszi újraébredése, a hosszabbodó nappalok, az újra rügyező fák élménye nélkül is. Az igazsággal így mélyebb szinten kell kapcsolatba kerülniük, ami meg is történik. Az itt élő ember alapélménye vallásos élmény, azt hiszem, pontosan az ősbizalom, a változatlan igazság jelenléte miatt.

A Szentatya egy trópusi éghajlatú országba látogatott, ahol két nagy élményük mégiscsak van az embereknek: a tűző nap és a nagy mennyiségben, sokszor lezúduló eső, valamint a két tényező keltette hatások, a földcsuszamlások, néha áradások, az északi és keleti részen pedig hosszú ideig elhúzódó száraz időszakok. A trópusi országban sok kígyó él, hetente lehet látni őket, skorpiókkal is lehet találkozni, sokféle veszélyt jelentő bogár és állat van még mellettük. S bár meg lehet szokni a sok veszéllyel járó mindennapokat, az itt élő ember is ugyanúgy gyenge, védtelen ezekkel szemben, és ugyanúgy tart tőlük, mint bárki más a világon. Ugyanahhoz az emberhez, a veszélynek kitett emberi lényhez jött Ferenc pápa Srí Lankára.

Egy szigetországba érkezett a pápa, melynek lakói a történelem folyamán már megszokták, hogy nincsenek egyedül a világban, mert egészen különböző emberek látogatták meg őket Portugáliából, Hollandiából, Nagy-Britanniából, akik kényük-kedvük szerint alakítgatták életüket, hozva jót és rosszat; és a Srí Lanka-iak mégis megmaradtak vendégszerető, a vendégekre csodálattal tekintő embereknek. Nagy többségük buddhista vallását tartó, arra büszke, és ha kell, harciasan is megvédeni kész szingaléz, aki már megtanulta befogadni a nyugati civilizáció termékeit és magát a nyugati embert, és szívesen veszi, ha a nyugati ember felkarolja, ha feltekint rá.

A pápa egy olyan országba látogatott, amelyet a lakosságot alkotó két nemzet, a szingaléz és a tamil közötti hosszan elhúzódó háború sújtott, ami pár évvel ezelőtt fejeződött be. Srí Lanka most békében él, de a háború sebeit magán hordozza. Ferenc pápa látogatása előtt pár nappal fejeződött be az elnökválasztás, főleg a tamilok szavazatainak köszönhetően új elnöke lett az országnak, és ez már önmagában a két nemzet közötti béke megerősödéséhez vezethet, mivel az elnök a háború terhe nélkül vezetheti az országot a megnyugtató rendezés, a kiengesztelődés felé. A pápa látogatása nagyon jókor jött: áldást, a béke és a sebek gyógyulásának a megerősítését jelentheti Srí Lankának. Érezhetően így is fogadták jövetelét az emberek.

Egy olyan országba látogatott a Szentatya, amely a négy világvallásnak és azok aktív gyakorlásának helyet és védelmet ad. A pápa sikerrel gyűjtötte össze a négy vallás vezetőit: a buddhista szerzeteseket, a hindu papokat, a muszlim és a keresztény vallási vezetőket egy találkozóra. A katolikusoknak nagy megerősítést jelentett a látogatása, a szentmise, Boldog Vaz József szentté avatása. Emelt fővel lehetünk katolikusok itt, amit az ország minden lakója meg is érthetett.

Fotó: Zimbio.com

Magyar Kurír