Ferenc pápa: Azonos jogokat a törökországi keresztényeknek

„Nagy örömmel látogatom meg Törökországot, amely gazdag természeti és történelmi szépségekben, tele van ősi civilizációk emlékeivel, és természetes hidat képez két földrész, valamint különböző kultúrák között. Ez a föld kedves minden keresztény számára, mivel Szent Pál szülőföldje, aki itt több keresztény közösséget alapított; ez a föld adott helyet az egyház első hét zsinatának. Efezus közelében van egy ház, amelyet a keresztény hagyomány Mária házaként tisztel. Azt tartja, hogy Jézus anyja néhány évig ott élt. A ház a világ minden részéről érkező zarándokok ájtatosságának célpontja, nem csak keresztények, hanem muzulmánok tiszteletének is tárgyát képezi.”

Ezekkel a szavakkal kezdte törökországi apostoli látogatásának első beszédét Ferenc pápa november 28-án, pénteken helyi idő szerint délután negyed négykor az ankarai elnöki palotában, ahol a politikai vezetőkkel és a diplomáciai testület tagjaival találkozott. Jelen volt Kiss Gábor, Magyarország ankarai nagykövete is. A politikai élet képviselőihez intézett beszédében Ferenc pápa ezután a jelenre tért ki: „Azonban Törökország nagyra becsülésének okait nem pusztán múltjában, ősi műemlékeiben kell keresnünk, hanem jelenének életerejében, népe szorgalmas munkájában, nagylelkűségében, a népek körében betöltött szerepében.” 

Ferenc pápa kijelentette: „Számomra nagy öröm, hogy lehetőségem van a barátság, a megbecsülés, a tisztelet párbeszédének folytatására az elődeim – Boldog VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek – által kezdett úton haladva. A párbeszédet Angelo Giuseppe Roncalli prelátus, apostoli delegátus, a későbbi Szent XXIII. János kezdte el, majd a II. vatikáni zsinat összehívásával folytatta.

Olyan párbeszédre van szükségünk, ami elmélyíti egymás megismerését, és helyes megkülönböztetéssel érvényre juttatja mindazt, ami közös számunkra, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy bölcs és kiegyensúlyozott lélekkel tekintsünk a különbözőségekre, hogy tanuljunk azokból.

Türelmesen folytatni kell az elkötelezettséget, amely egy szilárd, az emberi méltósághoz kapcsolódó alapvető jogok és kötelességek tiszteletben tartásán nyugvó béke építésére irányul. Ehhez le kell küzdeni az előítéleteket és a hamis félelmeket, hogy a megbecsülés, a találkozás érvényesülhessen, mindenki javát szolgálva.

Ezért alapvető fontosságú, hogy a muszlimok, a zsidók és a keresztények – mind a törvényhozásban, mind a végrehajtásban – ugyanazokat a jogokat élvezzék és ugyanazokat a kötelességeket tartsák tiszteletben. Ezáltal könnyebben felismerhetik a másikban a testvért, az útitársat, elkerülhetik egymás meg nem értését, és elősegíthetik az együttműködést. A mindenki számára biztosított vallásszabadság és a szólásszabadság ösztönzőleg hatnak a barátság kialakulására és a béke ékesszóló jelévé válnak.

A Közel-Kelet, Európa és a világ várják ezt a virágzást. A Közel-Kelet hosszú évek óta testvérháborúk színhelye, amelyek látszólag egymásból fakadnak, mintha a háborúra és az erőszakra az egyetlen lehetséges válasz mindig egy új háború és egy újabb erőszak lenne.

Mennyi ideig kell még szenvednie a Közel-Keletnek a béke hiánya miatt? Nem nyugodhatunk bele abba, hogy szüntelenül konfliktusokban éljünk, mintha nem lehetne javítani helyzetünkön. Isten segítségével mindig meg lehet és meg kell újítanunk a békére való bátorságot. Ez a magatartás elvezet oda, hogy lojálisan, türelemmel és elszántan használjuk fel a tárgyalás minden eszközét, és így megvalósítjuk a béke és a fenntartható fejlődés konkrét céljait.”

„Elnök úr! A béke és a fenntartható fejlődés magas rendű és sürgető céljának eléréséhez döntően hozzájárulhat a vallásközi és kultúrák közötti párbeszéd, nemet mondva a fundamentalizmus és a terrorizmus minden formájára, ami súlyosan megalázza az ember méltóságát, és manipulálja a vallást” – folytatta a török állami vezetőkhöz intézett beszédét a pápa.

„A fanatizmussal és a fundamentalizmussal, az irracionális, értetlenséget és diszkriminációt bátorító fóbiákkal szembe kell állítani a hívők közötti szolidaritást. Ennek tartóoszlopait képezze az emberi élet, a vallásszabadság iránti tisztelet, ami istentiszteleti szabadságot jelent, illetve azt, hogy mindenki szabadon élhet a vallása diktálta erkölcs szerint. A tartóoszlopok közé tartozik az emberhez méltó élet biztosítására irányuló erőfeszítés és a környezetvédelem is. Ezekre van sürgető szüksége a Közel-Kelet népeinek és államainak, hogy végre »megfordítsák a tendenciát«, és pozitív eredménnyel kezdjék el a megbékélés folyamatát, elutasítva a háborút és az erőszakot, folytatva a párbeszéd, a jog, az igazságosság útját.

A mai napig sajnos még mindig súlyos konfliktusok tanúi vagyunk. Különösen Szíriában és Irakban nem csökken a terrorista erőszak. Megsértik a legalapvetőbb humanitárius törvényeket a foglyokkal, egész etnikai csoportokkal szemben; továbbra is súlyos üldöztetést szenvednek a kisebbségi csoportok, különösen a keresztények és a jazidik, de nem csak ők: százezreket kényszerítettek arra, hogy elhagyják otthonukat és hazájukat, hogy megmenthessék életüket, és hűségesek maradhassanak hitükhöz.

Törökországot, amely nagylelkűen befogad nagyszámú menekültet, határainál közvetlenül érintik e drámai helyzet hatásai. A nemzetközi közösség erkölcsi kötelessége, hogy segítsen Törökországnak a menekültek ellátásában. A szükséges humanitárius segélynyújtáson túl nem maradhatunk közömbösek azzal szemben, ami ezeket a tragédiákat okozta.”

A pápa ismételten hangsúlyozta: jogos az igazságtalan agresszor megállítása, de ezt mindig a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell megtenni. Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy a probléma megoldását nem lehet pusztán katonai válaszra korlátozni.

„Szükség van erőteljes, közös elkötelezettségre, amely a kölcsönös bizalomra épül, és lehetővé teszi a tartós békét, valamint azt, hogy végre ne fegyverkezésre fordítsák az anyagi forrásokat, hanem az emberhez méltó valódi küzdelmekre: az éhség és a betegségek ellen, a fenntartható fejlődés érdekében, a környezetvédelemért, a modern világban is jelen lévő szegénység és a kirekesztettség számos formája elleni küzdelemben.

Törökországnak történelme és földrajzi helyzete révén, valamint a térségben betöltött fontos szerepe miatt nagy a felelőssége: választásai és példája különleges érték és jelentős segítség lehet a civilizációk találkozásának, a béke és a hiteles haladás járható útjai kijelölésének elősegítésében.

A Magasságos Isten áldja meg és védelmezze Törökországot, és segítse, hogy a béke értékes és meggyőződéses munkása lehessen” – mondta a politikusokhoz és a diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszédében Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Ansa

Magyar Kurír