Fiatal vállalkozók a társadalmi közöny ellen: ebédet főztek a debreceni rászorulóknak

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bökönyi születésű Taskó Rodrigó és rokona Kálucz Csaba, valamint Czuplik István, a barátaikkal együtt régóta azon gondolkodnak, hogyan segíthetnének a hajléktalan embereken. A Hajléktalan Jézus-szobor debreceni jelenléte inspirálta őket és így jött az ötlet, hogy karácsony előtti napon megvendégeljék az éhezőket. Közel 300 liter gulyáslevest készítettek, melyből jutott bőven mindenkinek.

A kezdeményezők facebookon hirdették a karácsonyi ebéd lehetőségét és felvették a kapcsolatot a ReFoMix Nonprofit Közhasznú Kft-, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat-, a Magyar Vöröskereszt debreceni munkatársaival, akik segítettek felkutatni a nehézsorsú embereket.

A fiatal Taskó Rodrigó az ételosztás helyszínéül a templom közelségét választotta. Bár vallásos nevelésben részesült, igazán mégis öt éve tért meg, mert tudatosodott benne, mennyi jó dolog történt vele az életében és ezért nap mint nap betér a templomba, hogy hálát adjon Istennek. Ugyanilyen rendszerességgel látogatja a vasárnapi szentmiséket is. Rodrigó elmondta, a sok csoda egyike, hogy feleségét is a templomban ismerte meg és ott fogadtak egymásnak örök hűséget.

A vidám, jókedvű, maroknyi csoport már kora reggeltől elkezdte főzni az ebédet. Beszélgetéseikből kitünt, hogy tenni akartak a társadalmi közöny ellen. Azt hangsúlyozták, ha az ő falujukban lenne hajléktalan ember, az csak egy éjszakát töltene a szabad ég alatt. A falu összefogna, és azonnal megoldást találna. Ugyanígy, ha egy utcában valaki bajban van, a szomszédok, ismerősök segítenek. Nem is értik, hogy országos szinten, vagy városi szinten miért nem találnak megoldást erre a súlyos problémára.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a Hajléktalan Jézus-szobor Debrecenbe érkezésekor bemutatott szentmisén többek között azt mondta, nem azért van sok hajléktalan ember, mert nincs elég ház, hanem mert nincs elég szeretet a földön. Székely János szombathelyi megyéspüspök egyik beszédében szintén a társadalom felelősségét hangsúlyozta, kifejtette, az a társadalom, ahol emberek élnek és meghalnak az utcán az ötödik parancsolat ellen vét, amely így hangzik: Ne ölj!

Gyermekként én is megéltem, hogy amikor testvérem diakónusszentelésére utaztunk Egerbe a körülményes közlekedés, valamint a reggeli órákban kezdődő szertartás miatt már előző nap délutánján el kellet indulnunk otthonról, gondolván, az éjszakát a vasútállomáson töltjük, majd reggel indulunk tovább busszal a városba. A vasútállomáson meglátott bennünket egy család és meghívtak magukhoz éjszakára. Mi öten voltunk. Ők is nagyon egyszerű körülmények között éltek, és azóta is hálatelt szívvel gondolok rájuk. Idősebb testvérem mesélte, hogy amikor kicsi volt édesanyánk is befogadott éjszakára egy édesapát a fiával, akik abból éltek, hogy járták a falvakat és edényeket foltozgattak.

A világ fejlődik, de benne az ember, a társadalom ki tudja merre halad, mégis azt gondolom, amíg ilyen fiatal jókedvű adakozók segítik a szegényeket, van remény a felemelkedésre.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Sajtóiroda – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír