Folytatva Krisztus tanítói, papi és pásztori küldetését – Pap- és diakónusszentelés Székesfehérváron

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisét és a szentelés szertartását ebben az évben a székesegyház felújítása miatt a székesfehérvár-vasútvidéki Jó Pásztor-templomban, Prohászka Ottokár püspök emléktemplomában tartották.

A szentelésre nagy számban érkeztek hívek, rokonok és barátok, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak a szentelendőkért. Ebben a szentmisében adtak hálát a Székesfehérvári Egyházmegye jubiláns papjai a szolgálat kegyelmeiért: a gyémántmisés Horváth Imre, Horváth László és Bindes Ferenc; az aranymisés Horváth József, Ott József; valamint az ezüstmisés Dózsa István és Mészáros János.

Beszédében Spányi Antal székesfehérvári püspök a szentelendőkhöz szólt először: „Krisztusnak mint papnak, tanítónak és pásztornak szolgáljatok. Ez magasztos szolgálatot jelent. A papi szolgálat által növekszik ugyanis Isten népévé és végül szent templommá Krisztus titokzatos teste, vagyis az Egyház. A szentelendőknek szoros egységben kell működniük püspökükkel, aki áldozópappá és szerpapokká szenteli őket, hogy hirdessék az evangéliumot, szenteljék meg és vezessék Isten népét. Legyen gondjuk az istentisztelet végzésére, különösen Urunk áldozatának vasárnapi megünneplésére. Mindezt Isten segítségével úgy végezzék, hogy felismerjék bennük annak a Krisztusnak igaz tanítványait, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon másoknak.”

A szerpappá szentelendőkhöz így szólt a főpásztor: „Nektek a mi Urunk adott példát, hogy amiképpen Ő cselekedett, úgy cselekedjetek Ti is. Mint szerpapok annak a Jézus Krisztusnak szolgái lesztek, aki maga is mintegy szolgaként mutatkozott tanítványai körében. Szeretettel teljesítsétek Isten akaratát és örömmel szolgáljatok embertársaitoknak, akárcsak az Úrnak.”

„Kétségtelen, hogy Isten szent népe királyi papságot nyert Krisztusban, a mi főpapunk Jézus Krisztus mégis kiválasztott egyeseket tanítványai közül, hogy az Egyházban az Ő nevében nyilvánosan papi hivatást töltsenek be embertársaik javára. Amint ugyanis Őt küldte az Atya, úgy küldte apostolait a világba, hogy általuk és utódaik, a püspökök által tovább folytassa az Ő tanítói, papi és pásztori tisztségét” – fogalmazott Spányi Antal Rohrbacher János diakónus felé fordulva.

A megyéspüspök örömét fejezete ki, hogy a szentelés annak a püspöknek a sírja közelében történik idén, aki Magyarország apostola és tanítója volt, aki megújította a magyar papnevelést, és a papságnak, a híveknek, az egyháznak a lelkületét is. „Lángolt benne Isten szeretete, tüzes szeretettel akart mindenkinek mindene lenni, és próbálta szolgálni mindazokat, akiket szeretetével elért, akik szavát hallották és akik írásait olvassák. Ő magát egészen Isten kezébe adta, mert elmélkedései során megértette, hogy Isten is az Ő kezébe, az emberek kezébe adta önmagát. Ha hiszünk és szeretjük az Urat, akkor nincs nekünk sem más utunk, minthogy az Ő kezébe helyezzük önmagunkat. Most ebben a szent pillanatban és életünk minden napján, újra meg újra. Újrakezdhetjük, mert az Úr szeretete meggyógyítja mulasztásaink és bűneink sebét, ha a bűnbánat szentségében kérünk tőle irgalmat és így tudjuk építeni azt az országot, amelynek építését ránk bízta az Úr.”

A székesfehérvári főpásztor végül megköszönte a készséget, hogy a szentelendők követték Isten hívó szavát, és köszönetet mondott családjaiknak, hogy olyan légkörben nevelődhettek, amelyben meghallhatták az Úr szavát. Köszönetet mondott a szemináriumi elöljáróknak és tanároknak, hogy az évek során nemcsak a tudományokban, szellemiekben gazdagították őket, hanem lelkiekben is, a krisztusi embert formálták bennük. Megköszönte a hívek, a szerzetes nővérek imáját, és köszönetet mondott mindazoknak, akik a Prohászka Imaszövetség tagjaiként vagy magánúton imádkoznak papi és szerzetesi hivatásokért.

„Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Jó látni, hogy a tíz éve fennálló Prohászka Imaszövetség sok papi és szerzetesi hivatást indított el az egész magyar egyházban és külföldön is” – fogalmazott Spányi Antal, majd örömét fejezte ki, hogy a szertartáson sok ministráns is részt vett az egyházmegyéből, akik láthatták a fölszenteltek és a papok örömét, azt az örömet, amit csak az Isten adhat.

„Isten kegyelme így újítson és őrizzen meg mindnyájunkat, hogy az Úrhoz hűségesek legyünk, sajátos módon teljesítsük azt a küldetést, amelyet az egyházban elnyertünk, és általunk, tanúságtételünk és életünk által, gyarapodjék Isten országa” – fejezte be beszédét a püspök, aki végül személyre szólóan is megköszönte a szentelési évfordulójukat ünneplő egyházmegyés papoknak áldozatos szolgálatukat, hűséges papi életüket. Spányi Antal átadta nekik a Szentatya imádságos áldását.

Az ünnepi szentmise végén az újmisés atyák először megáldották a püspököt, majd minden jelenlévőre áldásukat adták. A papszentelés a jubiláló papok áldása után a megyésfőpásztor záróáldásával ért véget.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír