Franco Rossi: A gyermek, akit Jézusnak hívtak – A várakozás

A történet fő alakja Sedeq. Harminchárom éves, tehát annyi, mint Jézus volt a keresztre feszítése idején, a keresztény hagyomány szerint. Gazdag család sarja, de lecsúszott, szenvedélye a kockázás, ha túl sokat veszít, tolvajlásból tartja fenn magát. Összeverten, totálisan kiszolgáltatott helyzetben menekül Názáretbe, képtelen magát ellátni. Jézus talál rá egy elhagyott tisztáson. Egyik kis társa segítségével gondját viseli, ellátja élelemmel, vízzel, irgalmat gyakorol vele, szembeszállva az egyébként nagy tekintélyű tanítóval, aki figyelmezteti a tanulókat: a falujukba menekült férfit körözik, az ilyen megátalkodott tolvajfajta nem érdemel kegyelmet, Isten is szigorú az effélékkel. Jézus tehát már ekkor, kisgyermekként elveti a csak bosszúálló, büntető istenképet, s egyetlen dolgot tart szem előtt: ha valaki nyomorúságos helyzetbe kerül, akkor azon segít, függetlenül az illető jellemétől. Sedeqről közben kiderül, hogy ő is Betlehemben született. Jézust a betlehemi kisfiúnak nevezi. Mária félti Jézust, a tanítónak ad igazat, de a gyermek már ekkor közli vele azt, amit felnőttként mond majd a farizeusoknak és írástudóknak, akik szóvá tették, hogy vámosokkal és bűnösökkel eszik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” (Mt 9,11-12).

Sedeq kezdetben az ördögöt okolja, hogy a Gonosz veszi rá a kockázásra, miatta nem tud lemondani erről a súlyos, önsorsromboló szenvedélyéről. A Jézus személyéből mások felé áradó ösztönös bizalom Sedeqet is azonnal megérinti, s a harminchárom éves férfi megnyílik a nyolcesztendős kisfiú előtt. Mindent bevall neki, elmondja az egész életét, noha Jézus alig kérdez tőle valamit, csak a gyermeki lélek nyitott érdeklődésével hallgatja. Sedeq magyarázkodik, de nem zavartan, hanem gyónásszerűen, mint aki nagyon régen szerette volna már feltárni valaki előtt a lelke mélyén megbúvó sötét titkokat, de eddig még nem érezte senkinél azt az ösztönös odafigyelést, amit Jézus tekintetéből kiolvas. Sedeqet lenyűgözi a gyermek Jézus személyisége, az isteni atyjától belekódolt adottság, az, hogy egyetlen pillanat alatt képes lelki hidat ácsolni a másik személyhez, s ezen a hídon szabadon lehet oda-vissza közlekedni, még ha mindezt a férfi természetesen nem is tudja megfogalmazni.

Jézus többször is segít Sedeqen. A férfit elfogják, kalodába zárják és addig nem akarják elengedni, amíg váltságdíjat nem fizetnek érte. Sedeq helyzete reménytelennek látszik. Ám egy karaván érkezik, amelynek vezetője, Melkizédek a végtelen kiterjedésű sivatagban megfogadta: ha vízzel teli kutat találnak, kiváltja az első rabot, akivel találkozik. Jézus hívja fel a kereskedő figyelmét Sedeqre. A férfi dolga látszólag rendeződik, írnok lesz, de megint nem tud ellenállni a kockázás varázsának. Ráadásul azt a gyűrűt játssza el, amit a római rabságban sínylődő Józseftől kap, hogy vigye el Máriához. (Sedeq előtte vizet ad a földalatti zárkában szenvedő és szomjazó Józsefnek, noha az őrök ezt megtiltották. Ezzel a cselekedetével bátorságról és irgalomról tesz tanúságot, elkezdődik tehát nála a lelki fejlődés.) Sedeq a kocka rázása közben Jézus segítségét kéri, de hiába, mert nem tiszta dolog az, amit cselekszik. Sedeq bizalma azonban ezt követően is teljes a betlehemi kisfiúban. Amikor a rabszolgapiacon kiszolgáltatott helyzetben a sorsára vár, szüntelenül Jézus nevét mondogatja, ő az utolsó reménye, ahogyan sokunknak, ha már minden kapu bezárult előttünk, s úgy érezzük, senki mástól nem kaphatunk segítséget, csak Isten egyszülött Fiától. Jézus azonban késve érkezik, s addigra Sedeqet már eladták rabszolgának. Õ azonban nem tesz szemrehányást a gyermek Jézusnak, aki figyelmezteti: gondoljon arra, hogy ő mondogatta mindig, soha nem szabad elcsüggedni. S a csoda megtörténik: fiút szül a római szenátor felesége, és egy régi szokás szerint ilyenkor, hálát adva az isteneknek, szabadon engednek több rabszolgát, köztük Sedeqet is. Jézus kicsit eltávolodik a rabokat kísérő karavántól, s azt mondja: szabad vagy. Majd rögtön látjuk a felnőtt Jézust: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám… Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25,34-36; 40) Sedeq-ben ekkor kezd derengeni, hogy Jézus állandóan segít neki, csak azt nem tudja még, hogy miért.

Sedeq azonban még ezt követően sem képes teljesen megváltozni. Bár a kockázással felhagy, Jeruzsálembe megy és ott jó pénzért, alaposan kiszínezve a dolgokat, Jézus csodatetteit idézi fel, de nem annak lelki dimenzióira, hanem mesés elemeire helyezve a hangsúlyt. Olyan gyermeknek mutatja be Jézust, aki természetfölötti lényként bármit meg tud tenni, amit csak akar. Mindez azonban feltűnik Heródes Antipász negyedes fejedelem embereinek is, akik jelentik neki a dolgot. Heródes magához rendeli Sedeqet, s emberei révén parancsba adja neki, hogy a lehető legrövidebb időn belül hozza el udvarába Jézust, tegyen csodát itt is.

Sedeq kétségbeesik, mert lehetetlennek látszik, hogy a megszabott határidőn belül Názáretből Jeruzsálembe hozza Jézust, de ő ismét segít neki. A Szent Család ugyanis, hálából József kiszabadulásáért, Jeruzsálembe zarándokolt, köszönetet mondani Istennek. A helyzet emlékeztet a nyolc évvel korábbihoz, amikor az újszülött Jézus élete veszélyben forgott, de az angyal figyelmeztetésének köszönhetően József és Mária kimenekítették őt Betlehemből, ahol Nagy Heródes kegyetlen parancsára a katonák végrehajtották a gyermekgyilkosságot. Jézus élete most is veszélyben van, hiszen ha csodát tenne, a király és emberei azonnal rájönnének, hogy ő az, aki nyolc évvel ezelőtt megmenekült a vérfürdőből, ő az írások által megjövendölt Üdvözítő, s mint ilyen, veszélyezteti Heródes Antipász hatalmát.

Ez a jelenet – a nyolcéves gyermek Jézus Heródes Antipász palotájában – tele van képi utalásokkal a később történtekre. Jézus rettenetesen fél, először nem akar bemenni a palotába. Látja, ahogyan huszonöt évvel később Pilátus parancsára a római katonák megostorozzák (Mt 27,26; Mk 15,15; Jn 19,1), fején a töviskoszorú, arca és teste is csupa vér. A látomás megrázó erejű, Jézus elgyengül, mint egy igazi kisgyermek, akinek szörnyűséges élményben van része, s lelkileg érthetően, képtelen azt feldolgozni. Sedeq ekkor is bebizonyítja, hogy van benne jóérzés, felajánlja Jézusnak: ha nem akarja, ne menjenek be Heródeshez. Jézus azonban erőt vesz magán, és végül mégis bemegy Sedeq-kel a palotába. A férfinek nagyon fontos lenne, hogy Jézus csodát tegyen, arra számít, hogy ez esetben majd jó pénzért alkalmazzák őket a fejedelem udvarában. Jézus azonban ugyanúgy nem hajlandó ekkor a csodatételre, mint ahogy később, közvetlenül elítéltetése előtt sem tesz csodát Heródes Antipász előtt (Lk 23,6-12). Egy újabb látomásban ez az epizód is feltárul előttünk. A majdan bekövetkezendő események más formában is megmutatkoznak: Heródes Antipász elmeséli, hogy miközben Jézust várta, rossz álma volt, egy ember feje gurult a lába elé. Ez egyértelmű utalás Keresztelő János csaknem huszonöt évvel későbbi lefejezésére (Mt 14,3-12; Mk 6,17-29).

Heródes felbőszülten zavarja el a gyermek Jézust, aki teljesen úgy viselkedik, mint egy hétköznapi kisfiú. Igaz ugyan, azt elárulja, hogy Heródes egy próféta fejét látta álmában, de a dühös király ekkor már nem figyel rá. Így Jézus ismételten megmenekül, veszélybe kerül viszont Sedeq élete. Az egykori tolvaj és szenvedélyes szerencsejátékos ekkor rendkívüli lelkierőről tesz tanúságot, amely felülírja korábbi jellembeli gyengeségeit: Heródes Antipász az embereivel kiásatja a betlehemi gyermekgyilkosság áldozatait, s kiderül, egy gyermek megmenekült a vérengzésből. Valószínűsíthető, hogy Sedeq ekkor már tudja, hogy Jézus maradt életben, mégsem árulja el, hol találhatják meg, inkább vállalja, hogy megvakítják. Sedeq tehát tolvaj, csaló szerencsejátékosból eljut az önfeláldozás csúcsára, szeme világát áldozza fel, hogy Jézus életben maradjon. Eszünkbe juthatnak Jézus utolsó vacsorán mondott szavai: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Egy újabb látomásos jelenetben a felnőtt Jézus visszaadja Sedeq szemevilágát. Ebből a jelenetből leginkább a jerikói vak meggyógyítására asszociálhatunk (Lk 18,35-43).

A film szerint a Szent Családot nem kerülik el a szenvedések, a megpróbáltatások, de a legkilátástalanabb helyzetekben is mindvégig kitartanak egymás mellett, s bíznak az isteni Gondviselésben, és a zsidóság Istentől kapott ígéretében, hogy eljön közéjük a Messiás. Mária és József sejtik, de nem mernek teljesen szembenézni azzal, hogy a Messiás ott van közöttük, a gyermek Jézus személyében, aki rendelkezik már mindazokkal a tulajdonságokkal – szeretet, segítőkészség, irgalom, csodatevő képesség, az emberi lélek legmélyebb rétegeinek pozitív megérintése –, melyek a felnőtt Krisztust jellemezték.

A gyermek, akit Jézusnak hívnak – A várakozás
olasz-NSZK filmdráma, 98 perc, 1987
Rendező: Franco Rossi
Forgatókönyvíró: Vittorio Bonicelli, Francesco Scardamaglia
Főbb szereplők:
a gyermek Jézus: Matteo Bellina
a felnőtt Jézus: Alessandro Gassmann
József: Bekim Fehmiu
Mária: Maria del Carmen San Martin
Az idős Mária: Irene Papas
Sedeq: Hichem Rostom

(Az Etalon Film Kft. kiadványaiból)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kép: www.divido.hu