Franco Zeffirelli: A Názáreti Jézus

Az olasz rendező költőien megkomponált, látványos filmregényt készített Jézus Krisztus életéről, alapul véve a négy kanonizált evangéliumot, kiegészítve az azokban leírt eseményeket a fikcióval. A Lukács evangéliumában olvasható angyali üdvözletből (1,26-38) kiindulva elevenedik meg Jézus története – gyógyító és tanítói tevékenysége, kínszenvedése és kereszthalála – , és fejeződik be a beteljesült ígérettel, amint feltámadását követően megjelenik tanítványainak.

A filmben ábrázolt Jézus méltóságteljesen komoly személyiség, szeméből szelíd szeretet sugárzik, ugyanakkor kemény és rendíthetetlen határozottság jellemzi. A csodák közül szerepel többek között a néma megszállott (Mt 9,32-34), illetve a kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítása (uo. 8,5-13), Jairus lányának (Lk 8,40-56) és Lázárnak a feltámasztása (Jn 11,1-44).

Zeffirelli filmjének Jézusa Isten Fiaként a lelkek tökéletes ismerője, pontosan tudja mindig, hogy kinek, mire van szüksége. Amikor a bozontos külsejű, tagbaszakadt Simon Péter az elején haragosan zsémbelődik, hogy elege van az őt türelemre intő prófétákból, olyan prófétát küldjenek neki, aki megoldja a súlyos anyagi gondjait, akkor Jézus a halcsodát hajtja végre (Lk 5,4-11).

Éppen ellentétes módszere a kedvenc tanítvánnyal, Jánossal, aki művelt ifjú, megtanulta, hogy „kétszer kettő négy – de nem mindig –, a legtöbb ember arra való, hogy félrelökjük, s hogy az élet a halállal véget ér.” A lét nagy kérdéseire azonban, hogy miért élünk, honnan jövünk és hová tartunk, nem kapott még választ. Jánosnál Jézus a szelíd szót tartja célravezetőnek. A pénzt bálványként szerető Máténál viszont nagyon határozott, parancs jellegű felszólítást alkalmaz: „kövess engem!” (Mt 9,9).

A több mint hat órás, két részes filmeposz Jézus feltámadása utáni, tanítványok előtti megjelenésével fejeződik be. Jézus kereszthalálát követően a cenákulumban teljes a kétségbeesés, minden kilátástalan, ebből a mélypontból nem vezet út felfelé – a tanítványok hangulata ezt fejezi ki. Mindebből egyenesen következik, hogy amikor Mária Magdolna boldogan hozza a hírt Jézus feltámadásáról, először egyikőjük sem hisz neki. A totálisan kétségbeesett, letargikus hangulatot Simon Péter töri meg, aki ekkor már igazi egyházfőként viselkedik: a Jézus feltámadásában kételkedőknek azt mondja, azért hiszi ezt el, mert a Mester mindent megmondott előre, az ő háromszori tagadását is. Jézus nagyon jól ismeri az egész életüket, jellemüket, a félelmüket, gyávaságukat, de megbocsát nekik, ez a remény valósága.

Jézus szeret minket, hibáink, bűneink, vétkeink, mindennapi elbukásaink ellenére is, mindig itt van velünk, figyel és vigyáz ránk – sugallja Péter a tanítványoknak, erőt öntve beléjük, még mielőtt Jézus megjelenne nekik. Ez a remény realizálódik a jézusi ígéretben, az egész emberiség számára: „nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam néktek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,18-20).

A film befejező képsorában János és Péter feje Jézus vállán pihen, s elhangzik a kérés, amit az emmauszi úton kért két tanítvány, amikor a feltámadt Jézussal együtt beérkeztek a faluba: „maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!” (Lk 24, 29).

Franco Zeffirelli látványos filmjében végig ott van a remény, hogy a földi világot uraló sötétség legyőzhető, hiszen Jézus megváltott minket a bűneinktől, ahogy ő maga nyilatkoztatta ezt ki a békességet hirdető tanítását elvető, s ezzel szemben az erőszakot követő, gyilkos Barabásnak. Feltámadása után pedig tanítványainak tolmácsolta az örömhírt, „kereszthalálom révén mennyei Atyám megbékélt a világgal.” 

A Názáreti Jézus
Olasz–angol filmdráma, 371 perc, 1977.

A filmről bövebb információ a keresztény filmek legnagyobb hazai kiadójánál érhető el: www.keresztenyfilmek.hu.

Magyar Kurír