Futó Károly: Meghívó a mennyországba!

Kultúra – 2015. június 28., vasárnap | 14:11

Futó Károly lelkipásztor idén megjelent kötetében a szeretet jelenbeli megvalósítását állítja az olvasók figyelmének középpontjába, amely szüntelen döntéshelyzetbe állítja az embert. A szerző által leírt döntéshelyzet voltaképpen állandó és folyamatos megtérésre szólít.

Futó Károly római katolikus lelkipásztor és teológus legújabb könyvében önmaga számára is felteszi a kérdést: meg kell-e változnunk valamiben, vagy talán magunk vagyunk a földön járó tökéletesség? Egyúttal figyelmeztet: nem emberekhez kell magunkat hasonlítani, hanem a megváltó Jézus Krisztushoz, aki a legfőbb minta a számunkra. Valóban szerető szívűek és nemes lelkűek csak akkor leszünk, ha megközelítjük az Ő tökéletességét, amennyire ez egyáltalán lehetséges.

Futó Károly az élet lényegét a hármas szeretetben látja: „szeretni Istent, szeretni embertársamat, és szeretni magamat.” Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha folyamatosan szembenézünk jellembeli gyengeségeinkkel és igyekszünk azokat levetkőzni. A legfontosabb kérdésünk így hangzik: Mit tenne Jézus a helyünkben? Krisztus úgy szerette az embereket, hogy nem akarta őket erővel megváltoztatni. Elfogadott mindenkit olyannak, amilyen volt. „Hihetetlenül nagylelkű volt. A vámosokkal türelmesen viselkedett – pedig tudta róluk, hogy csalók –, a hajléktalanokkal, koldusokkal megértően.” Jézus elfogadta őket, s ez nagy bizalmat ébresztett a szívükben iránta, követték őt a vámosok és a szegények is. Ez az, amire nekünk is törekednünk kell, hogy „alázatosságunkkal, szerénységünkkel bizalmat keltsünk a környezetünkben élő emberekben”.

A szerző nagyon szép dolognak tartja, hogy szeretjük a távolban élő árvízkárosultakat, a földrengésben elpusztult ázsiai embereket, ám a szeretetnek „itt kell kezdődnie, a közvetlen közelemben!” – írja. Azt pedig tudomásul kell vennünk, hogy áldozatok nélkül nem lehet szeretni, aki azt hiszi, hogy ez lehetséges, az súlyosan téved. Jézust rosszindulatú emberek szidalmazták, csalónak nevezték, azzal rágalmazták, hogy a sátánnal működik együtt, Ő azonban mindezek ellenére teljesítette küldetését, hirdette az evangéliumot, betegeket gyógyított, enni adott a szegényeknek, és meghalt értünk a kereszten. Példája révén sokan megtértek. „Jézus képes volt arra, hogy kihozza az emberekből a legjobbat.” Nekünk is fel kell ismernünk, hogy a boldogság belül van. „Nem az élet napos oldala, nem a külsőségek, szép ruhák, vagyon, múló népszerűség teszi boldoggá az embert, hanem az, ha jót tesz másokkal.”

Futó Károly nem kelt az olvasókban hamis illúziókat, így tényként állapítja meg, hogy a bukott angyal, a sátán valóban létezik, és démonai segítségével mindent megtesz azért, hogy a gonoszság jusson uralomra a földön. Alapvető módszere, hogy elhitesse az emberrel: nem érdemes jónak lenni, és olyan vágyakat keltsen benne, amelyek előbb-utóbb bűnbe viszik. Ilyen a meggazdagodás vágya; rengetegen lettek ennek az áldozatává, sikkasztók, tolvajok, rablógyilkosok. A gonoszság mindennapi tapasztalat a földön, s mert hatalma nagy, Jézus is tudatosan szállt szembe a gonosszal. Krisztus a jóságot és Isten országát hozta el a világba. Isten országa, ahol Ő uralkodik, szemben áll a sátán országával. „A két ország lakói kezdettől fogva nagy harcban állnak egymással, és ez a harc a világ végéig tart. Szellemi harc zajlik a világban.” Ennek a felszínén mi is érdekeltek vagyunk. Láthatjuk, hogy az egyik oldalon „káromkodnak, szemérmetlenül viselkednek, beszélnek, becsapják az embereket mindenféle hazugsággal. A másik oldal pedig a becsületet, az igazságot, a tisztességet képviseli.” Mindenkinek választania kell egyik vagy másik oldal mellett.

A bűn, illetve a megtérés fogalmáról elmélkedve a szerző kifejti: a bűn lényege, hogy valaki tudatosan száll szembe Isten akaratával. Megtérésről pedig akkor beszélhetünk, amikor az illető saját elhatározásából szakít bűnös életével, s attól kezdve teljesen aláveti magát Isten akaratának. A megtérés azonban „nem egyszeri tett, hanem folyamat, aminek soha nincs vége. Egyre tudatosabban kell törekednünk arra, hogy mindig száz százalékosan mondjunk igent Isten akaratára.” Az pedig, hogy meddig jutunk el a lelki tökéletesedésben, rajtunk múlik. Isten ugyanis nem válogat teremtményei között, ám az emberek hozzáállása nem egyforma. „Az egyik aláveti magát Isten akaratának, a másik ellenáll. Ezen múlik minden.” Az első alapelvem az legyen, hogy mindig akarjak jobb lenni, a második pedig az, hogy tárjam szélesre a lelkemet, hogy a Szentlélek „beleáradhasson (…) ha a Szentlélek Úristent befogadom a szívembe, minden könnyebbé válik. Elindulok a jó irányába, s mindig jobbá és jobbá válok.”

Az élet szükségszerű nehézségeivel kapcsolatban Futó Károly hangsúlyozza: az ember mindent kibír, ha nem adja fel a Jóistenbe vetett reményét. Mi azonban sokszor panaszkodunk, vádoljuk az Urat, elfelejtkezve arról, hogy „a Jóistennek nem az a fontos, hogy a számunkra a földön kiszabott hetven-nyolcvan évben kényelmes legyen az életünk, hanem az, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat. Ha ezt megtesszük, halálunk után nagyon boldog találkozásunk lesz a Jóistennel a teljes örökkévalóságban.”

(Szent Gellért Kiadó, 2015)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria