Anna Foa írása elsősorban az egyetemes üzenetet emeli ki Kertész életéből és írói pályájából. Életrajzi adatainak rövid ismertetését követően kijelenti, hogy Kertész halálával „történelmünk újabb értékes darabja tűnik el”. Olyan írónak nevezi, akinek könyvei azok közé tartoznak, „amelyektől az ember soha nem válik meg, még akkor sem, amikor saját könyvtárát teljesen kiselejtezi”.
Kertész „minden írott szava fontos volt, számára a retorika ismeretlen, s olyan volt, mintha mosolyával írt volna, még akkor is, amikor a gonoszról írt, sőt, főleg akkor”. A Sorstalanság című regény üzenetének rövid ismertetése kapcsán Anna Foa úgy fogalmaz, Kertész számára „a Soá nem csupán a zsidó nép szörnyű sorsát jelentette, de a Gonosz legerősebb jelét is, a hasonlóan szörnyűséges történetek paradigmáját, mely éppen mivel paradigma, s nem csupán egyetlen esemény, a világ minden gonoszságát átfogja”.
Giorgio Pressburger magyar származású olasz írónak a Corriere della Serában április 1-jén megjelent vonatkozó írására utalva Foa azt emeli ki, hogy Kertész nem ismerte a gyűlöletet és a haragot. Ezen vonását párhuzamba állítja Primo Levi hozzáállásával, aki nem „a megbocsátásról prédikált, hanem a kibékülésről”, azaz a gyűlölettől való megtisztulásról. „S kérdezem én – folytatja Anna Foa –, hogy a Levi- és Kertész-féle magasságok eléréséhez, a megmagyarázhatatlan elbeszéléséhez, a leírhatatlan megjelenítéséhez nem éppen erre van-e szükség, hogy megtisztuljunk a gyűlölettől, s kiiktassuk a haragot, mely csak annak a lelkét nehezíti el, aki azt magában hordozza, nem pedig azét, akire irányul. S talán éppen ez a gyűlöletmentesség az egyik oka annak, hogy a Levihez és Kertészhez hasonló írók nagyszerűen képesek hozzánk szólni. S Levi után immár nincs Kertészünk sem.”
Forrás: Magyarország Vatikáni Nagykövetségének blogja
Fotó: L’Osservatore Romano
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria