Hamarosan újra látogatható lesz a budavári Magdolna-torony

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete tavaly pályázatot írt ki a Magdolna-torony (a 13. században épült gótikus stílusú Mária Magdolna-templomból a második világháború és az ötvenes évek pusztítása után megmaradt torony) kulturális és turisztikai célú hasznosítására, a nyertes pályázóval ötéves szerződést kötöttek. Ez alapján Réthly Ákos, a Buda Tower cég ügyvezetője mint a torony üzemeltetője bejelentette, hogy megkezdődött a felújítás. Többek között kicserélik az elektromos hálózatot, a gépészetet, felújítják a nyílászárókat, jegypénztárat, fogadóteret alakítanak ki a torony aljában. Jelenleg a kilátószintre vezető belső csigalépcső teljes felújítása zajlik.

Réthly Ákos elmondta, hogy az első ütemben – várhatóan áprilisban – a kilátó nyílik meg, majd a déli harangszóhoz kapcsolódó interaktív kiállítást rendeznek be a harangszobában, az egyik földszinti oldalhajóban pedig vetítéseket tartanak majd. A tervek között szerepel az is, hogy a romkertben bemutatják majd az egykori Helyőrségi templom történetét, sőt, különleges szabadtéri kiállításokat, installációkat is bemutatnak a területen.

A Kapisztrán tér legrégibb épülete a késő gótikus stílusban épült Magdolna-torony, mára az egyetlen középkori torony Budán, amely viszonylagos épségben és eredetiségében vészelte át az évszázadok során az ostromok okozta sorozatos rombolásokat, az azokat követő bontásokat és újjáépítéseket. Eredeti formájában a város középkori magyar közössége építtette fel a 15. század végén, a Mária Magdolna-plébániatemplom háromhajós épületének nyugati homlokzatához kapcsolva.

Az egyházközség a 13. század közepén, közvetlenül a város alapítását követő időben jött létre, templomuk ekkor még a Boldogasszony-plébánia (Mátyás-templom) kápolnájának számított. Az első templom a régészeti ásatások tanúsága szerint kicsiny, egyenes szentélyzáródású, egyhajós épület volt. A 14–15. század fordulóján a magyar polgárság számbeli és anyagi növekedésével párhuzamosan elnyerte egyházközsége számára az önálló plébánia rangját, és elkezdte templomának nagyszabású átépítését. A munkálatok a 15. század végére zárultak le, ekkorra épült fel teljesen a hat boltszakaszból álló háromhajós, nyújtott szentéllyel rendelkező késő gótikus épület nyugati homlokzatának tengelyében az ötemeletes toronnyal. A hajó belső terének bazilikális elrendezése és méretei ma is jól megfigyelhetők a torony templom felőli oldalán. A török időkben itt működött a Vár egyetlen keresztény temploma, amelyet megosztva használtak katolikusok és protestánsok. A tizenöt éves háború (1591–1606) idején elvették a keresztényektől az épületet, és ezután mint muzulmán imahely Fetih (Győzelem), illetve Szaát (Órás) dzsámi néven volt ismert.

A Buda visszafoglalását eredményező ostromban (1686) a templom súlyos károkat szenvedett, egyedül a torony maradt használható állapotban. A romokat az újonnan betelepült keresztény lakosok a ferencesek egykori Szent János evangélista-templomával azonosították, és a rend mariánus tartománya kapta meg, majd építtette újjá. A gótikus maradványok lebontása után új, barokk stílusú templomot, mellé kolostorépületet emeltek, a középkori tornyot barokk formában helyreállították. A ferences kolostor rövid működésének II. József rendelete vetett végett, aki 1787-ben a rendházat és a templomot bezáratta, gazdag belső berendezését elszállíttatta. 1792-ben a használaton kívüli templomban koronázták meg I. Ferencet magyar királlyá, de ezután még évekig üresen állt az épület. Végül 1817-ben a budai helyőrség kapta meg istentiszteleti célokra, innen származik ma is használatos elnevezése, a Helyőrségi templom. A használatba vétel idejéből származik a torony jellegzetes süvege és a toronyaljban látható keresztelőkút. A 19. század végén a koronázó főtemplom (Mátyás-templom) átépítése alatt itt működött a plébánia, és az ott feleslegessé vált barokk berendezés jelentős részét is ide hozták át. 1920-tól a római katolikus tábori püspökség temploma lett, védőszentje azóta Kapisztrán Szent János.

1945-ben, Budapest ostromakor az épület súlyosan megrongálódott. A hajó és a szentély boltozatai beszakadtak, a torony legfelső szintjét belövés lyukasztotta át. A romok alatt maradtak a templomi berendezések és oltárok, a legtöbb tárgy elpusztult. Bár az ostrom után közvetlenül megkezdődött a templom újjáépítése, a megváltozott politikai helyzet azonban már nem tette lehetővé a teljes helyreállítást. A tábori püspökség megszüntetésével a templom fenntartó nélkül maradt. Sajnos a műemlékvédelem szempontjait csak a gótikus torony esetében sikerült érvényesíteni. A súlyos sérüléseket szenvedett torony helyreállítása 1950-ben megkezdődött, ezzel egy időben a templom épületét szakaszonként lebontották.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Wikipédia; Fortepan