Állandó diakónusok jubileumát ünnepelték Budapesten

Hazai – 2015. április 17., péntek | 23:56

Cserháti Ferenc segédpüspök április 17-én hálaadó szentmisét mutatott be a kőbányai Szent László-plébániatemplomban, melynek keretében három, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében szolgáló állandó diakónus felszentelésének huszonötödik évfordulóját ünnepelték.



KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Erdő Péter bíboros megbízásából Cserháti Ferenc, a főegyházmegye segédpüspöke vezette a péntek este hat órakor kezdődött ünnepi hálaadó szentmisét, melyen Kiss Vladimir, Soós Károly és Udvardy István állandó diakónussá szenteléséért adtak hálát az egybegyűltek.

A II. Vatikáni Zsinat mintegy ötven esztendeje újraélesztette, visszaállította, elfogadta az egyházban az állandó diakónusi szolgálat lehetőségét, amely már az ősegyházban is létezett – emlékeztetett homíliájában Cserháti Ferenc.


A főpásztor rámutatott: a zsinati határozatoknak megfelelő és időközben kialakult gyakorlat ellenére sokan még ma, a zsinat után fél évszázaddal is értetlenül néznek az állandó diakónusokra, akik nem papok, nem püspökök, ugyanakkor nem is világiak. Az előbbiekhez hasonlóan szentségi kegyelemmel megerősítve végzik diakónusi szolgálatukat az egyház gyarapodására és Isten üdvözítő tervének megvalósítására. A diakonátus nem a laikus apostolkodás egy alakulata, hanem a fölszentelt hivatal külön formálódása az egyházban.

A diakónus sajátos szolgálatot teljesít, de hivatásához, küldetéséhez valamiképpen mégis hozzátartozik, hogy „jelenlevővé és tevékennyé tegye az egyházat olyan helyeken és körülmények között, ahol csak általa lehet az egyház a föld sójává” – emelte ki a püspök.


A napi evangéliumra utalva felidézte: Jézus a kenyérszaporítás csodájával hozza kapcsolatba az Eucharisztiát, ugyanakkor tudatosítja a tanítványok jövendő feladatát is, és jelzi, az élet kenyerét éppen nekik és utódaiknak kell majd kiosztaniuk. Ebből a csodálatos kenyérszaporítási eledelből táplálkozunk, valahányszor Isten emberei, a diakónusok, a papok, a püspökök Isten igéjét és az élet kenyerét osztogatják. 

A diakónusok Krisztus főpapi küldetéséből is részesülnek, és főpásztorainkhoz, papjainkhoz hasonlóan teljesítik sajátos krisztusi küldetésüket, diakónusi szolgálatukat, amihez még a kenyérkeresés és a családfenntartás gondjai is járulnak. Ezért különösen megbecsüljük őket, megbecsüljük családjukat, megköszönjük hűséges helytállásukat, lelkipásztori szolgálatukat, segítjük és támogatjuk őket – zárta homíliáját Cserháti Ferenc.


A szentmise végén a jubilánsok egy-egy aranyszínű stólát kaptak a főegyházmegye állandó diakónusaitól. Az ajándékokat Cserháti Ferenc püspök adta át.

Az ünnepi szentmisén koncelebráltak: Füzes Ádám, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakonátusért felelős referense, Balogh Attila plébániai kormányzó, valamint Tercsi Zoltán óbudai plébános, és szolgáltak a főegyházmegye állandó diakónusai.


Kiss Vladimirt 1990. június 21-én szentelte fel Marosi Izidor váci püspök a máriabesnyői kegytemplomban. Szolgálatát Újpesten és jelenlegi helyén, a kispest-wekerletelepi plébánián végzi.

Soós Károlyt 1990. július 1-jén szentelte fel Várszegi Asztrik a főegyházmegye segédpüspökeként a Rózsafüzér Királynéja (korábban domonkos) templomban. Szolgálatát a budapest-erzsébetvárosi plébánián végzi.


Udvardy Istvánt 1990. június 30-án szentelte fel Paskai László bíboros a kőbányai Szent László-templomban. Szolgálati helye ugyanott volt, s emellett tizennégy évig börtönlelkészként is tevékenykedett. Jelenleg nyugállományban van.


Magyarországon közel 120 állandó diakónus szolgál, közülük 24-en tartoznak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez.

Fotó: Lambert Attila

Kuzmányi István/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria