Hetedik alkalommal tartottak toronyfutó versenyt a Mátyás-templomban

A Budavári Nagyboldogasszony-templomban lezajlott verseny szervezői a helyszínen orvosi felügyeletet is biztosítottak a mára „hagyományossá” váló programon.

1894-es megépítése óta első ízben 2015-ben vált látogathatóvá a nagyközönség számára a Mátyás-templom harangtornya.

A Szent István-bazilika 96 méter magas kupolája, a 83 méter magas kőbányai Szent László-templom tornya mellett páratlan panorámát nyújt a budai Várhegyen álló Mátyás-templom 78 méter magas tornya.

A Mátyás-torony teljes magassága a templom padozatától 78,16 méter, a járda szintjétől 76,57 méter. A látogatók számára a torony alsó koszorúerkélye van megnyítva, ez 46,73 méteres magasságban nyílik, összesen 197 lépcső vezet idáig.

A Budavári Nagyboldogasszony-templom eredeti formájában IV. Béla király idejében, körülbelül 1250–1270 között épült, román-gót átmeneti stílusban. Tornyáról sem ábrázolás, sem épületmaradvány nem maradt fenn. A templom első, érett gótikus stílusban történt átépítése idején, 1384-ben ugyanis az első harangtorony – éppen szentmise közben – összedőlt, és kilencven évig nem építették újjá.

Mátyás király, akire atyja, Hunyadi János hagyta Szűz Mária különös tiszteletét, sok szállal kötődött a Nagyboldogasszony-templomhoz. Királlyá választása után prágai fogságából ide vezetett első útja, ünnepélyesen itt kezdte meg uralkodását – a Szent Korona távollétében koronázásról nem lehetett szó –, és mindkét esküvőjét itt tartotta. A ledőlt torony csonkjára Mátyás építtetett új harangtornyot, amelyen címerét is elhelyeztette. E címer feliratáról ismerjük a befejezés idejét is: 1470.

A végletekig meggyengült építményt Schulek Frigyes a 19. század végén új kőből, a régi pontos másolataként újraépítette. A nyolcszögletű toronytest a Mátyás korabeli torony hű rekonstrukciója, míg a sisakrész az erkélyekkel – amiről semmilyen hiteles ábrázolás nem maradt fenn – Schulek saját tervezésű kiegészítése.

A torony a templom alapításától kezdve rendszeres használatban volt, de soha nem látogatási céllal. A török uralom idején (1541–1686) az épület Eszki dzsámi, azaz ’Öreg mecset’ néven muzulmán istentiszteleti helyként szolgált. A müezzinek naponta ötször mentek fel a toronyba, hogy imára szólítsák a hívőket. Később profán funkciója volt: a tűzőrség állomásozott itt. Éjjel-nappali szolgálat 1897–1911-ig működött a toronyban.

Forrás és fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír