Híd – János-Jézus, emberség-istenség, születés-felnőttség között

2016. január 9. szombat 16:00

Urunk megkeresztelkedése – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 3, 15–16. 21–22.)

„Három csodát ünneplünk e napon” – imádkoztuk vízkereszt vesperásában: „Ma a csillag elvezette a bölcseket a jászolhoz, ma borrá lett a víz a menyegzőn, ma a Jordánban Krisztus felvette János keresztségét, hogy üdvözítsen minket.” Vízkeresztkor még a gyermek Jézust láttuk, amint istensége megnyilvánul a nemzetek képviselői, a napkeleti bölcsek előtt. Azonban ez a megnyilvánulás nem ér véget, most és a következő vasárnap ünnepeljük a másik két eseményt.

Jézus keresztségének történeténél Lukács evangélista filmjében hiányzik a vízbe lépő, János kezei közt alámertítkező Jézus képkockája. Helyette egy megelőző és egy követő jelentet látunk.

ÉN: vízzel keresztelek – mondja János. ÉN és Ő: ugyan hasonló dolgot teszünk, de olyan kapcsolatban vagyunk, mint a szolga urához, az előfutár az eljövendőhöz, a jelkép a valósághoz. Ő: Szentlélekben és tűzben fog alámeríteni benneteket. A jelenet híd: a nép várakozására válaszolva János tovább irányítja a figyelmet Jézusra.

Jézus valóságos ember. Nem közömbös, hanem szolidáris. Ülhetne otthon, hiszen a messiásvárásnak ő tárgya, nem alanya. Mégis együtt vár velünk, mert a bűnt kivéve mindenben osztozott sorsunkban. A születése emberként, szegényes körülmények közé: Isten terve. Amint kimegy a Jordán mellé: saját istenemberi döntése, cselekedete. Jóllehet nem bűnös, de a bűnös emberrel érzett szolidaritásból magára veszi a bűnbánat jelét, az alámerítkezést. Jézus jelzi: köze van a bűnhöz. Nem az aktív oldalon, mert maga nem követ el bűnt, hanem azzal, hogy magára veszi a bűneinket és ezzel bennünket újra Istenhez vezet. Ma belép a Jordánba, nagypénteken a keresztre lép fel: ugyanazzal a tudattal: képes kezdeni a bűneinkkel is valamit. Ezért Jézus nem csak „úgy csinál”, mintha bűnös lenne, és beáll a sorba, nem pedagógus, aki a jó példa kedvéért maga is megcsinálja a gyakorlatot diákjaival. Az alámerítkezés pedig nemcsak a bűnbánat jele, hanem Isten országa eljövetelének a jele, a beteljesülés vágyáé, ami végig mozgatja Jézust tanító útján. A sorban álló és alámerítkező Jézusban az emberi szolidaritás és isteni irgalom hídját látjuk, az emberként fellépő Istent, aki mellett az Atya tanúskodik a szolidaritás eme első cselekedeténél, és eltölti a Szentlélek, aki mindvégig híd lesz az Atya és a Fiú között.

A születés gyermeki magatehetetlensége és a felnőtt Jézus első nyilvános tette híd, amelyen megérkezik a hároméves nyilvános működés Jézusa, aki lankadatlanul járja majd az országot, tanít, gyógyít, csapatot épít, és hallgatói számára egyre világosabban mutatja a hidat, amelyen újra szabad utunk van az Atyához az egy Lélekben.

Híd ez az ünnep a mi életünkben is. János „keresztsége” (messiásváró bűnbánati alámerítése) és a mi keresztségünk (szentségi újjászületés az istengyermekségre) között a hidat nem csak a víz külső jele építi, hanem a vágy, amivel Isten országának megnyilvánulását várjuk, és legfőképpen a Szentlélek leszállása. A keresztség szentsége ugyan eltörli a személyes és áteredő bűnt, de még fontosabb, hogy új életre szül bennünket, amelyben fölöttünk is elhangzik az Atya gyermekké fogadó szózata: Isten újra és személyesen igent mond ránk. A Szentlélek pedig, akit a pap a keresztvízre hív le a szertartásban, a miénk lesz, és biztosít egész életünkben arról, hogy Isten nekünk ajándékozott mindent.

Az irgalmasság évében hidat találunk a bűntől az irgalom felé Jézus sorban állásánál. Az irgalom nem egyszerűen az ellenünk elkövetett bűnök kegyes megbocsátása, hanem az a szolidaritás, amelyet nem a bűn közös elkövetése (az cinkosság), hanem a bűntől való sebzettség közössége hoz létre bennünk. Olyan hozzáállás, amelyben ráébredünk arra, hogy mind testvérek vagyunk, esendőségünkben szerethetők, és ha már úgyis egy sorban állunk a Jordán partján Jézussal, akkor egymás mellé is állhatunk, hogy segítsük egymást Isten országa felé.

Füzes Ádám/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: elmélkedés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-gondoljuk-ki-az-irgalmassag-uj-cselekvesformait-szeretet-kepzeloerejevel
Ferenc pápa: Gondoljuk ki az irgalmasság új cselekvésformáit a szeretet képzelőerejével!

A pápa június 30-án általános kihallgatást tartott, melynek keretében az irgalmasság cselekedeteiről tartott katekézist az utolsó ítéletről szóló jézusi példabeszéd (Mt 25,31–46) alapján, majd beszélt nemrég véget ért örményországi, valamint közelgő grúziai és azeri látogatásáról.

2016. június 30. csütörtök
megrendult-a-hely-ahol-egyutt-voltak-fogvatartottak-zarandokoltak-szentkuti-kegyhelyre
„Megrendült a hely, ahol együtt voltak” – Fogvatartottak zarándokoltak a szentkúti kegyhelyre

Június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén tizenöt büntetés-végrehajtási intézményből százharminc fogvatartott gyűlt össze a mátraverebély-szentkúti kegyhelyen, az irgalmasság szentévében rendezett zarándoklaton. A nap lelkivezetője Bíró László püspök volt.

2016. június 30. csütörtök