Őt is az a meggyőződés vezeti, hogy „az Egyház nem zárkózhat be, mert különben egy lényegi összetevője, az örömhírhirdetés hiányozna belőle”. Az alábbiakban a kinevezése utáni első interjút közöljük, amely a Vida Nueva spanyol katolikus hetilap július 22-i, szombati számában jelenik meg.
– Egyik felszólalásában ezen a szimpóziumon, erősen hangsúlyozta a képek értékét…
– A középkorban, a nagy székesegyházak korában az emberek nem tudtak olvasni, csak némely klerikus tudott olvasni. De ott voltak a képek, ezek jelentették az olvasni nem tudók bibliáját. A hitigazságokat a képeken keresztül ismerték meg: a székesegyházakon, az üvegablakokon, a festményeken, a freskókon… A hit a szemeken keresztül jutott az emberekbe. Nem tudtak olvasni, de tudták, kicsoda Jézus, mi a húsvéti bárány, és miről szól Izsák feláldozása.
– Olyan társadalomban élünk, amely tud olvasni, viszont teljesen mediatizált a képek és információk által. Ön hogyan látja ezt a valóságot a teológia oldaláról?
– Ez a valóság itt van, és nem könnyű kezelni. Mi – köztük én is – teológiatanárok voltunk, könyvek között éltünk. Ugyanakkor ez a kateketikai feladat létezik, és épp azért vagyunk itt, ezen a szimpóziumon, hogy a hitigazságokat át tudjuk adni a mai környezetben. Ebben pedig fontos szerepet játszik mindenkinek a kreativitása, nemcsak a teológusoké, hanem a katekétáké és az Egyház pásztoraié is. Mindig szükség van kreativitásra az örömhír továbbadására, és arra is, hogy benne álljunk a konkrét valóságban.
– A világban a szegénység és a kirekesztés sokféle formájával találkozunk, és az ilyen helyeken az Egyház kötelességének tartja, hogy először, mielőtt a hitről beszélne, olyan azonnal megoldandó problémákkal foglalkozzon, mint például az, hogy az embereknek legyen mit enniük. Milyen útmutatást tudna adni ezen a téren?
– Mindenkihez el kell mennünk. A Katolikus Egyháznak mindig volt egy alapelve, ez pedig nem a „vagy-vagy” elve, hanem az „és, és”, az „et, et” elve. Ezt mondja Jézus az evangéliumban. Az emberi személyt a maga egészében kell nézni. Ez a Katolikus Egyház erénye: ez nem „az Isten iránti vagy a felebarát iránti szeretet”, hanem „az Isten iránti és a felebarát iránti szeretet”. Az „és, és” a katolikus.
– Gondolta volna valaha, hogy valamelyik jezsuita rendtársa pápa lesz?
– Sosem gondoltam. Amint az se jutott soha eszembe, hogy ott fogok állni a Hittani Kongregációban, ahol most vagyok.
– Mit gondol, Ferenc pápa mit vesz át és mit ültet a gyakorlatba a jezsuita karizmából pápai szolgálatában?
– Erre inkább olyasvalakinek kellene válaszolnia, aki kívülről nézi. Azt mondhatom, hogy én ösztönös és mély összhangban vagyok a pápával. Amikor beszélünk, ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak minket. Amikor a pápa felkínálta nekem ezt a tisztséget, amelyet most betöltök, azt mondtam neki: „Szentatya, ha Ön ezt mondja nekem, akkor nincs miről tovább beszélni.” Azt hiszem, ez olyan belső magatartásmód, amely igen erősen jellemezte Loyolai Szent Ignácot: amit a pápa mond, azt kell tenni.
– Önnek már megvoltak a tervezett programjai, amikor a pápa kinevezte prefektusnak…
– Ez az argentínai út a kinevezésem előtt már sokkal korábban le volt fixálva. Ezért, amikor kinevezett, konkrétan megkérdeztem Ferenc pápát, hogy le kell-e mondanom ezeket a vállalásaimat. Ő azt mondta, hogy el kell utaznom, és teljesítenem kell, amiben megállapodtam.
– Látva, hogy az argentinok várják Ferenc pápa látogatását, és hogy sokan politikai hasznot kívánnak húzni abból, ha ide utazik, tanácsolt Önnek valamit a pápa, mielőtt elindult volna Argentínába?
– Ferenc pápa semmilyen útmutatást nem adott. Nem is ismerem különösebben, mi zajlik Argentínában… Általánosságban ismerem, mint a többi országot, de kimondottan Argentínáról nincsenek pontosabb ismereteim. Ferenc pápa csak annyit mondott: „Önnek el kell utaznia.”
Nicolas Mirabet (Buenos Aires)
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás és fotó: Vida Nueva, n. 3045 (22–28/7/2017), 34–35.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria