A Szent Egyed közösség takarókat vitt a szerb–magyar határnál várakozó menekülteknek

Hazai – 2016. október 26., szerda | 15:21

A katolikus közösség tagjai Budapesten és Pécsen több imádságot és gyűjtést szerveztek a menekültekért, október 25-én pedig személyesen vitték el az adományokat Tompára és Röszkére. Röszkén találkoztak Liszkai Tamás plébánossal is – tájékoztatott Nagy János, a Szent Egyed közösség tagja.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Több száz ember várakozik mindennap a tranzitzónák előtt a szerb–magyar határon, hogy beadhassák menedékkérelmüket Magyarországon. Az idő egyre hidegebbre fordul, miközben ez a sok ember, köztük kisgyermekes családok, várandós anyák fűtetlen sátrakban laknak, töltik az éjszakákat.

A Szent Egyed közösség tagjai imádságukban hordozzák a menekülteket, és úgy tapasztalják, hogy amikor imádságra vagy konkrét segítségre hívnak másokat, kezdeményezésük megértésre, nyitott szívekre talál. Amikor a múlt héten Pécsen a menekültekért, a háborúban szenvedő országok békéjéért imádkoztak, sokan jöttek be a templomba és vettek részt az imádságon, és a közösség felhívására takarókat, hálózsákokat, teát, cukrot, élelmiszert is hoztak.

A közösség tagjai és barátaik – főként egyetemisták, de volt köztük egyetemi tanár, gimnazista, sőt egy tizenhárom éves fiú is – október 25-én indultak el Pécsről és Budapestről a határhoz. Az adományok mellé vásároltak brikettet is, mivel úgy értesültek, hogy tüzelőanyag híján erre van a legnagyobb szükség. Ezen a napon nagyjából száz-száz ember tartózkodott Tompán és Röszkén, ez a szám azonban napról napra változik.

Tompán az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR ott dolgozó magyar és szerb tagjai segítségével be tudtak menni a sátrakhoz, beszélgettek a főként szír és afgán menekültekkel, játszottak a gyerekekkel. Az emberek itt ideiglenes sátrakban laknak, amelyek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A táborban jelen voltak az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières – MSF) szervezet tagjai is, mások pedig a szennyvíz eltávolítását végezték éppen – ők is csak enyhíteni tudnak egy kicsit a nehéz körülményeken, amelyek közt a menekültek élnek.

Az egyik pécsi egyetemista arab anyanyelvű volt, a közösség tagjai az ő segítségével jól megértették egymást azokkal is, akik nem beszéltek angolul. A menekültek mosolyogva, kedvesen fogadták a látogatókat. Sokan már több mint egy éve úton vannak, számos országon keresztül, nehéz terepeken átkelve jutottak el idáig. Az egyik szír édesapa elmesélte, hogy a görögországi menekülttáborban százötvenen laktak egy szobában, egészségtelen körülmények között. Másfél éves és néhány hónapos kisfia nagyon megbetegedtek, azóta sem gyógyultak meg teljesen. Damaszkuszból érkeztek, és nagyon reménykednek benne, hogy befogadásra találnak Magyarországon. Megvan minden iratuk – nagyon kellett vigyázni rájuk út közben, sok szír menekült papírjait ellopták –, a házassági, születési anyakönyvi kivonatuk, amelyekkel igazolni tudják, hogy egy családba tartoznak. Azt is elmondta, ő örül annak, hogy Magyarországon szigorúan ellenőrzik a dokumentumokat. Szeretne jövőt teremteni a gyermekeinek, úgy látja, a háború sújtotta Szíriának már nincs jövője.

A csoport tagjai beszélgettek egy szír asszonnyal is, aki három gyermekével várakozik, férje már Németországban van, egyesíteni szeretnék a családot. Az egyik kisfiú elkérte a fényképezőgépet, kattintgatott vele, bevitte a sátorba is. Lefotózott véletlenül egy kinyitott könyvet is, a mondatokat később az arab anyanyelvű diák lefordította a többieknek: a szerző Korán-idézetekkel buzdított a türelemre.

Röszkén a Szent Egyed közösség tagjai meglátogatták Liszkai Tamás plébánost. A községben élő emberek szolidárisak – hangsúlyozta a lelkipásztor. – Az idősebbek még emlékeznek arra, mit jelentett menekültnek lenni a II. világháború alatt. Most is élnek olyanok Röszkén, akik akkoriban menekültként érkeztek ide.

A plébános elmondta, hogy tavaly szeptember 15., a határ lezárása előtt érkezhettek még hozzájuk menekültek. A plébániai élet fellendült, a fiatalok jókedvűen, szívesen jöttek segíteni. A plébánia hittantermét fel is ajánlották éjszakai szállásként az asszonyoknak, gyermekeknek, de végül nem vették igénybe, mert nem szerettek volna elszakadni a család többi tagjától.

Röszkén a látogatók nem tudtak bemenni a határnál várakozókhoz, két afgán fiatalnak adhatták át az adományokat az UNHCR segítségével. A magyar fiatalok elmondták nekik, hogy imádkoznak értük, gondolnak rájuk, és sok ember adományát hozták, akik szívükön viselik a sorsukat.

A közösség tagjai szeretnének többször ellátogatni a szerb–magyar határnál várakozó menekültekhez, és folyamatosan fogadják az adományokat.

Fotó: Halmosi Nóra

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria