A sziklára épített ház – 250 éves a zombai templom

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Egy templom építéséhez komoly döntés szükséges, és komoly áldozatokat kíván. A templom teszi teljessé az ember életét. Ott vallhatjuk meg hitünket, kérlelhetjük az Istent, hozhatjuk meg nehéz döntéseinket. És ott adható át a hit a következő nemzedékeknek. A templom a hithez való ragaszkodás jele – hangsúlyozta Udvardy György a szentmise elején mondott köszöntőjében.

„Figyelmezz, fiam, és fogadd be igéimet, akkor megsokasodnak életed esztendei! Eligazítlak a bölcsesség útján, és vezetlek az igazság ösvényein. Ha azokon jársz, semmi sem zavarja járásodat, és nem botlasz meg, amikor szaladsz. […] Ügyelj szavaimra, nyisd meg füleidet igéimnek! Ne távozzanak szemed elől, óvd őket szíved belsejében! Mert életet adnak megtalálóiknak, és gyógyulást az egész testnek.” A Példabeszédek könyvéből vett olvasmány arról szól, amiről ez az ünnepi nap: a nemzedékek szeretnék átadni egymásnak a legértékesebbet; mindazt, amit ők értékként éltek meg, és amit a legjobb szándékkal, az utánuk jövőknek a legjobbakat kívánva tovább éltetnének.

A zombai templom már kétszázötven éve ennek a hagyományátadásnak a helyszíne. Annak jele, hogy ma is vannak, akik megpróbálják átadni az üzenetet, és szerencsére fülek is akadnak, hogy meghallják.

A zombai templom védőszentje Szent István, aki Szűz Mária kezébe tette le a magyarok sorsát, jövőjét – kezdte prédikációját a zombai hívekkel ünneplő pécsi megyéspüspök. – István személyében arra az emberre emlékezünk ma, aki sziklára építette a házát. Az ország felajánlása, keresztény útra térítése számára nem politikai meggondolás, szűkös, időleges szempontok érvényesítése volt, hanem személyes meggyőződés. Krisztusban látta meg az igazságot, ahogyan mi is benne láthatjuk helyesen az embert. Krisztusban, akit végérvényesen odaadott értünk az Atya. Ezen a felismerésen kell alapulniuk a törvényeknek is, az ember méltósága ugyanis csak így őrizhető meg.

István ráébredt, hogy az egyház az ember javát és végső célját szolgálja, és arra is, hogy a törvényeknek nem szabad külső kényszernek maradniuk, hanem a szívekbe is bele kell íródniuk. – folytatta Udvardy György. – S mivel jót akart a népének, minden közösségnek templomot adott, hogy legyen hol meghallaniuk az isteni tanítást, és ne babonákban vagy emberi okosságokban higgyenek helyette. Templomokat építtetett, hogy az emberek helyesen tudjanak ünnepelni: ne önmagukat, ne sikereiket vagy az idő múlását, hanem az Isten által nekünk adott rendet, amit ma sokan nem ismernek, vagy az egyházon kívül keresnek.

Isten ünnepelni hív a templomba: a méltóságunkat, az áldozatainkat. Ha máshol tesszük, idegen isteneket fogunk imádni. A templomban viszont, amely a kultúrát és a hagyományt is őrzi, magát az embert, a lélek templomát ünnepelhetjük. Az embert, akiben isteni tágasság élhet, mert befogadhatja Isten Szentlelkét – fogalmazott a zombai templom ünnepén mondott szentbeszédében a pécsi püspök.

Az ünnepen részt vettek a templomépítő Döry család leszármazottai is, Döry Jenő és fia, Döry Endre, valamint a zombai születésű Molnár Péter, akit tavaly szenteltek pappá, jelenleg káplánként szolgál Dombóváron.

Németh Antal négy éve plébános Zombán. Kérdésünkre válaszolva hangsúlyozta, nem szűnnek meg a templom és a lelkek megújulásáért imádkozni.

A település jelenéről és múltjáról szólva a plébános elmondta, Zombát romák, németek, székelyek és felvidékiek lakják. A nemzetiségek között korábban sok feszültség volt, de ezek már egyáltalán nem jellemzők. Régen a felekezeti villongások is gyakoriak voltak. Az evangélikusokat az 1740-es években „kipaterolták” Zombáról, Orosházát – amely ma már Zomba testvérvárosa – a távozók alapították. A környék ma is erős evangélikus hagyományokkal rendelkező vidék. Míg régen szenvedélyesen vitatkoztak és perlekedtek egymással a felekezetek, mára inkább a vallási közömbösség jellemző.

A templom mégis fontos központ maradt. Karácsonykor, húsvétkor, búcsúkor vagy elsőáldozás, bérmálás alkalmával ma is mindig megtelik. A kiállításunk, amelyet a jubileum alkalmából rendeztünk, jól mutatja, hány meg hány nemzedék számára volt legfőbb érték a hit. Híveink, köztük sok-sok buzgó nagymama, hozták el a régi imakönyveket, szobrokat, a hithez való ragaszkodás tárgyi emlékeit. Bízunk benne, hogy a nagyszülők példája még ma is hatékony lehet – tette hozzá Németh Antal.

Az írás teljes terjedelmében az Új Ember e heti, augusztus 28-i számában jelenik meg.

Fotó: Bókay László

Kiss Péter/Magyar Kurír