A vatikáni történeti alapkutatások jelentőségéről a 21. században – Interjú Tusor Péterrel

Az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoportja 2017. július 1-jén alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, kutatóhelye a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az október 11-i pécsi műhelyszeminárium keretében mutatták be a kutatócsoport ötéves programadó tanulmánykötetét, melynek címe: Magyarország és a római Szentszék. II: Vatikáni magyar kutatások a 21. században. A könyv, mely az alábbi linken elektronikusan is elérhető, a 2016-ban Pécsen megrendezett VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson elhangzott előadások tanulmánnyá érlelt eredményeit tartalmazza.

– Professzor úr, az Ön által vezetett kutatócsoport Fraknói Vilmos püspök, akadémikus, az MTA főtitkára, majd alelnöke római szellemi örökségét vállalja fel, aki 1892-ben megalapította a Római Magyar Történeti Intézetet, mellyel megnyitotta az utat a Vatikánban a professzionális magyar kutatás számára. Milyen módon tud a kutatócsoport kapcsolódni a nagynevű előd szándékaihoz?

– Fraknói Vilmos magánvagyonából és egyházi birtokai jövedelméből hozta létre a Római Magyar Történeti Intézetet, amelyet 1913-ban azzal a meghagyással ajándékozott a magyar államnak, hogy ha lemondana az intézet működtetéséről, akkor az ingatlan vagy annak vételára az Akadémia és a Szent István Társulat között fele-fele arányban szétosztandó. A nemes szándék a történelem viharaiban nem tudott kellően érvényre jutni: 1950-ben az intézet bezárta a kapuit, és a rendszerváltás után is pusztán nominálisan indult újjá a Római Magyar Akadémia keretein belül. Egy tudományos intézet kritériumainak nem felel meg. Fontos, hogy ismét legyen professzionális, intézményes keretekben zajló, módszeres és átfogó magyar kutatás a Vatikánban. Ennek kiépítéséhez a Magyar Tudományos Akadémia nemcsak most, hanem már 2012-ben jelentős támogatást adott a Lendület program keretében, melynek köszönhetően körvonalazódtak azok a főbb irányok, dimenziók, amelyek mentén a szentszéki–magyar kapcsolatok története alapkutatási szinten feltárható.

– A kutatócsoport nevéből első hallásra arra lehet következtetni, hogy Önök Rómában működnek.

– Ez érdekes és összetett kérdés. Már Fraknói első vállalkozásáról, a Római Magyar Történeti Intézet megalapítása előtt létrehozott Monumenta Vaticana Hungariae-ról elmondható, hogy míg a forrásfeltárás helye az Örök Város volt, a feldolgozás és a publikálás Magyarországon történt. A mi esetünkben is hasonló a helyzet. A vatikáni adatgyűjtés tudományos eredménnyé érleléséhez nem feltétlenül szükséges a költséges külföldi tartózkodás. A Fraknói-kutatócsoport székhelye a PPKE, kiadványaink tárolásához a központi szeminárium nyújt segítséget. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az igazán eredményes munka, méltó jelenlét a római, vatikáni tudományos életben a funkcionális Római Magyar Történeti Intézet nélkül elképzelhetetlen. Fraknói Vilmos szellemi öröksége mellé intézményi örökségének ápolása is hozzátartozik. Bizakodásra ad okot, hogy a nyár folyamán ezzel összefüggésben magas szintű tárgyalások kezdődtek az MTA vezetése és a Külügyminisztérium között. És bár eredmény tudtommal még nem született, bízom abban, hogy a tudományos alapkutatás ügye, Fraknói közvetlen intézményi örökségének restitúciója minden egyéb szempontot felül fog múlni.

– Ahhoz tehát, hogy ismét legyen szervezett professzionális magyar kutatás a vatikáni levéltárakban, Önök megteszik az első lépéseket. Ez nyilvánvalóan egy jól kidolgozott koncepción, alaposan átgondolt kutatási terven alapul, melynek megvannak a maga prioritásai. Ennek kapcsán szeretném megkérdezni, hogy melyek az egyes történelmi korszakok tekintetében a kutatócsoport előtt álló legfontosabb feladatok, és ezek megvalósítása terén melyek azok a legjelentősebb kihívások, amelyekkel szembe kell nézni?

– A kutatásnak 2022-ig megfogalmazott munkatervünkben három fő iránya van: első a késő középkor (14–15. század és a 16. század első harmada), második a kora újkor (17. századi súlyponttal és a 16., valamint 18. századra kitekintéssel), végül a harmadik a 20. század.

A kutatócsoport középkori irányú kutatásai közül két meghatározó az Apostoli Kamara, valamint a magyar vonatkozású eredeti pápai oklevelek vizsgálata, Fedeles Tamásnak és Nemes Gábornak köszönhetően. Az előbbi témakör relevanciáját az adja, hogy a 14. század folyamán a Római Kúria egyik legbefolyásosabb, központi igazgatási szerve volt, amely többek között a hitetlenek (oszmánok, husziták) ellen tervezett s ténylegesen megvalósult keresztes hadjáratok, valamint a határvédelem financiális hátterének megteremtésében is jelentős szerepet játszott – mégis kevés figyelmet kapott a magyar historiográfiában: széleskörű elemzésére mindezidáig nem került sor. A késő középkori magyar egyház és a pápai állam közötti kapcsolatok vizsgálatához nyújthatnak kiváló támpontot.

A magyar vonatkozású eredeti pápai oklevelek kutatása is érdekes vizsgálódási terepet kínál, különösen mivel a magyar kutatás még nem gyűjtötte össze és adta közre, hogy melyek maradtak fenn e dokumentumok közül Magyarországon, és eddig senki nem készített összevetést a bullaregisztrumokban megőrzött oklevelekkel. A kutatócsoport feladata lesz a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Diplomatikai Gyűjteményében, valamint a Diplomatikai Fényképgyűjteményben lévő nem vatikáni lelőhelyű pápai iratok – bullák és brévék – adatbázisban történő feldolgozása 1417-től, V. Márton pápa trónra lépésétől 1526-ig.

– Mi a helyzet az újkorral?

– A kora újkor tekintetében némileg szerteágazóbb kutatást folytatunk a bőségesen fennmaradt forrásanyagra. Kiemelt témák Fráter György meggyilkolása és az ennek kapcsán indított szentszéki per (Kanász Viktor), Forgách Ferenc nyitrai püspök, kancellár, majd esztergomi érsek tevékenysége, a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség, valamint a Szentszék közti diplomáciai/katonai jellegű kapcsolatok vizsgálata (Kruppa Tamás), továbbá a Barberini-pontifikátus (VIII. Orbán) magyar vonatkozásainak feltárása. Emellett a kutatócsoport munkája hozzájárul az egyes egyházmegyék és főpásztoraik történetének alaposabb megismeréséhez is mind a középkor, kora újkor, újkor, mind pedig a 20. század vonatkozásában. Különösen hangsúlyos a 17–19. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek módszeres feltárása, melyre mindmáig nem került sor. Ugyanígy a 20. századi egyházmegye-történethez adalékkal szolgáló források feltárása, mivel a legtöbb egyházmegye 20. századi története még nincs megírva. A vatikáni levéltári anyag kiegészíti a hazai levéltári forrásokból megismerhető képet, mélyíti, pontosítja az eddigi ismereteinket. Előfordul, hogy egy-egy konkrét indíték felderítéséhez, történeti probléma megoldásához is kulcsot ad – nem feltétlenül csak az egyházmegye-történet területén.

– És a kiemelt érdeklődésre számot tartó 20. századdal?

– A 20. század tekintetében XI. Pius pontifikátusa alatti fondok rejtenek érdekes adalékokat a szentszéki–magyar kapcsolatokhoz. A két világháború közti szentszéki dokumentumok magyar vonatkozásait eddig meglehetősen kevés feldolgozásban hasznosították, közöttük nincs olyan szakkönyv, amely részletesen tárgyalta volna a budapesti nunciusok tevékenységét, szerepüket a Szentszék érdekeinek magyarországi képviseletében, valamint a helyi egyházakhoz szóló küldetésüket. A kutatócsoport e feladatot is felvállalja, Tóth Krisztinának köszönhetően. Ezenkívül az eddig nagyrészt csak hazai források segítségével elemzett kérdéseket a szentszéki levéltárakban rejlő értékes részletekkel egészíthetjük ki. Elég itt például a szomszédos államok uralma alá került egyházmegyerészek, külföldre került egyházi intézmények és hívek megpróbáltatásainak új szemszögből történő megvilágítására utalni.

– Említette Trianont és a külföldre került egyházmegyerészeket. Miért különösen fontos e kérdések vizsgálata?

– Nemzetstratégiai szempontból is jelentősek a szentszéki magyar kutatások, hogy a magyar források a magyar múlt integráns részeként kerüljenek bemutatásra, ne pedig a környező országok (szlovák, román, szerb stb.) nemzeti identitását alátámasztó események részeként. Ez ugyanúgy igaz például a középkori forrásokra, mint a 20. századi, Trianont követően keletkezettekre. E célhoz hozzájárulnak a különféle hazai és nemzetközi konferenciákon való részvételeink, ahol eredményeinket megismertetjük a széles szakmai és a laikus közönséggel, illetve az általunk vállalt 2022-ig kiadandó minimum tizenhárom kiadvány, tanulmányaink, továbbá eredményeink online elérhetővé tétele a honlapunk és YouTube-csatornánk révén.

– A kutatásban csak a kutatócsoport imént már említett tudományos munkatársai vesznek részt?

– Korántsem. Az MTA pályázati kiírása lehetőséget ad úgynevezett külső közreműködők, magyarán külső tagok bevonására, akár menetközben is. Az ő munkájuk is támogatható a kutatócsoport költségvetéséből. Például Gárdonyi Máté így publikálja az 1920-as évek végén keletkezett magyar püspöki ad limina jelentéseket (és más illusztris egyháziakat is említhetnék), illetve Maléth Ágnes monográfiáját az Anjou-kori pápai–magyar kapcsolatokról; már jövő tavasszal megjelenik a Collectanea Vaticana Hungariae I/16-os köteteként Lakatos Bálint gyűjtése a VI. Adorján korabeli magyar szupplikációkból (1521–1523). A kutatócsoport tehát nyitott, lehetőségeink határain belül minden fontos és érdemes kezdeményezést igyekezünk segíteni.

– Melyek azok a történeti részdiszciplínák, amelyek leginkább profitálhatnak kutatásaikból?

– Munkánk az Egyház hagyományos társadalmi beágyazottsága révén a politika-, diplomácia-, művelődés-, had- és gazdaságtörténet dimenzióit is érinti, és ezek mentén sokoldalú elemzést tesz lehetővé. Ebből következik, hogy eredményeinket nem csak az egyháztörténet terén lehet hasznosítani. A részdiszciplínák is profitálnak a munkából, például az archontológia, proszopográfia, monaszteriológia, helytörténet, irodalomtörténet (különösen, ha a vizsgált egyházi személyiség jelentős, jól ismert irodalmi munkássággal is rendelkezik).

– Milyen távlati lehetőséget rejtenek a vatikáni levéltár fondjai?

– Új távlatokat nyithat az 1939–1958-ig terjedő vatikáni levéltári anyag megnyitása – új részletek tárulhatnak fel hazánk és a Szentszék diplomáciai kapcsolatairól, az egyes egyházi entitások és a Vatikán kapcsolattartásáról, illetve a helyi egyházak életéből.

– Egy ilyen jelentős projekt nem pusztán a kutatómunkára épül, ahogy már az MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoportnál is megszokhattuk – amely a Fraknói-kutatócsoport jogelődje volt –; egymást érték a könyvbemutatók, konferenciák, szakmai rendezvények, rádióinterjúk. Milyen lehetőségeket rejt a projekt az oktatás, a nemzetközi kapcsolatok kiépítése szempontjából?

– A nemzetközi partneri kapcsolatok kiépítése és elmélyítése a nagynevű egyetemek szakmában elismert, tudós professzoraival lehetővé teszi, hogy egy adott témát különböző aspektusokból járjunk körbe, valamint az összehasonlító elemzésre is módot nyújthat. Palotai Ágnesnek köszönhetően téziseink, fontosabb munkáink angol nyelven is napvilágot látnak. Kutatásaink eredményei, beillesztve őket a tanmenetbe, növelhetik az egyetemi oktatás színvonalát, szakmai értékét, kialakítva a tanulók több szempontú, a különböző forrásokból származó tényekhez kellő kritikával viszonyuló látásmódját. Kiemelt küldetésünk az egyetemi oktatás és akadémiai kutatás hatékony összekapcsolása. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több egyetemi hallgató bekapcsolódjon a szentszéki magyar kutatásokba és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi hírnevének öregbítéséhez is.

Fotó: Oláh Róbert

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír