Akiktől sok jót kapnak a peremre szorultak – Bemutatkozott a Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség

Hazai – 2016. szeptember 23., péntek | 17:55

A Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség szeptember 23-án konferenciát tartott Budapesten, a Párbeszéd Házában. Az eseményhez kapcsolódóan Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a szövetség elnöke és az elnökségi tagok részvételével sajtótájékoztatón ismertették a segítő hálózat tevékenységét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség 2014-ben jött létre azzal a szándékkal, hogy összefogja azokat az egyházi, önkormányzati és civil szervezeteket, melyek a „Nyitott Ház” modell alapján működnek. A karitatív projektet a társadalom perifériájára szorult emberek mindennapi segítését végzők dolgozták ki; magába foglalja az oktatást, a szociális segítségnyújtást, az étkeztetést, a jogsegélynyújtást a társadalmi igazságosság, béke és esélyegyenlőség előmozdítása érdekében. Tagja és előfutára az Egyházi Szociálpedagógiai Hálózat – olyan tanodákat és közösségi házakat fog össze, amelyek általános iskolás gyerekek iskolában maradását segítik, és utána is igyekeznek kísérni őket középiskolai tanulmányaik során. 

A találkozón részt vettek a Sója Miklós Nyitott Ház Szövetséghez tartozó intézmények vezetői, dolgozói, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, sikereiket és kudarcaikat; hogy tanuljanak egymástól. Úgy vélik, a társadalom nem ismeri eléggé a peremre szorultakat, a romákat segítő szervezetek munkáját; szeretnék megmutatni sokoldalú tevékenységüket. Nagy probléma számukra az állandó finanszírozás hiánya: a pályázatok csak időszakosan biztosítják a forrásokat. Keresik annak a lehetőségét, hogy e fontos intézmények állandó támogatást kaphassanak.

Székely János püspök elmondta, 2014-ben hozták létre a szövetséget, amely jelenleg a legnagyobb ilyen jellegű hálózat Magyarországon. Jelenleg 30 tagja van, 98 településen vannak jelen, mintegy 20 ezer embert segítenek különféle formában: vannak közösségi házaik, alapítványaik, de működnek plébániákon és más helyeken is. Kétszáz alkalmazottal dolgoznak, köztük több mint százan pedagógusok. A szövetséghez lehet csatlakozni, a közgyűlés dönt a befogadásról, miután megvizsgálta, hogy a csatlakozni kívánó intézmény szellemisége összhangban van-e a tagokéval. Az evangéliumi lelkület köti össze a hálózat tagszervezeteit: mindannyian úgy gondolják, hogy nagy változásokat eredményezhet az emberek életében a hit, a szeretet, annak felfedezése, közvetítése, hogy minden ember Isten remekműve.

Székely János elmondta, hogy a hálózat nagy előnye az állami intézményekhez képest a rugalmasság. Példákat is sorolt: ha Kaposfőn elkezd omlani egy ház, Somos László plébános szalad először, hogy segítsen; munkatársaik ott vannak, amikor egészségügyi problémák merülnek fel valakinél, de megoldanak akár családi viszályokat is.

Tevékenységeik modulokból állnak: az első a jelenlét, az ismerkedés a helyszínnel, ezt követi az étkezés biztosítása a rászorulóknak, a tanácsadás. Iskola előtt álló gyerekeknek és az anyáknak tartanak foglalkozásokat, segítik az általános és középiskolás gyerekek tanulását, próbálnak segíteni a munkahelyteremtésben, és foglalkoznak szenvedélybetegekkel, illetve prevencióval is.

A püspök megosztotta, hogy vannak nagyon szép tapasztalataik. Esztergomban egy hat osztályt végzett, kábítószerfüggő, kábítószer-kereskedelem miatt rövidebb időre börtönbüntetésre is ítélt fiatalembert meghívtak egy háromnapos Cursillo-lelkigyakorlatra. Az első napon szinte nem is hallotta, amit mondanak a többiek, csak a keresztet nézte; a második napon rájött, hogy Jézus végtelenül szereti őt, úgy érezte, mintha odalépne hozzá és átölelné. Abbahagyta a kábítószerezést, elvégezte a nyolc osztályt, jogosítványt szerzett, munkába állt, és családot alapított – újraépült az élete.

Juhász Katalin Ágnes, a Premontrei Női Kanonokrend elöljárója, a szövetség elnökségi tagja elmondta, hogy közösségük 1993-ban alapította meg Zsámbékon a Nyitott Házat, ahol jelenleg hatvan gyereknek biztosítanak ingyenes napközit, napi háromszori étkezéssel. Legfontosabb feladatuk a felzárkóztatás. 1996-ban szakiskolát alapítottak hátrányos helyzetű fiataloknak, az ott dolgozó pszichológus, gyógypedagógus foglalkozik a tanodás gyerekekkel is.  A szakiskola célja, hogy biztosítsák a hátrányos helyzetű fiatalok jövőjét. Sokféle szakma közül választhatnak, lehetnek például asztalosok, kőművesek, szakácsok, illetve két érettségire épülő szakmát is tanulhatnak. 2006-ban Zsámbékon az önkormányzat a premontrei kanonokrendre bízta a családsegítő és az idősek otthona működtetését. Ez utóbbi idén új helyre költözött, ahol tíz helyett már ötven főt tudnak befogadni. A megnövekedett feladatot úgy tudják ellátni, hogy a Ceferino Alapítvány 14 roma közfoglalkoztatottat küld hozzájuk. Elmesélte, hogy vannak történetek, amelyek arról tanúskodnak, milyen szép eredménye lehet a gyerekekkel végzett munkának. A tanoda vezetője és informatikatanára korábban maga is a zsámbéki felzárkóztató intézménybe járt: vadóc, rossz tanuló, elcsatangoló kislány volt, aki hatodik osztályban meg is bukott. Az évismétlés után kitűnő lett, onnantól kezdve jól tanult, és diplomát is szerzett. Ő maga úgy beszél erről, hogy idővel megtanulta, mi a jó.

Péter testvér (Pedro Catalá Peiró) a Mária Iskolatestvérek, vagyis a maristák rendjébe tartozik, 2000-ben költözött Spanyolországból Magyarországra. Szerzetestársaival együtt beköltöztek Esztergomban a cigánytelepre, osztoztak az ott lakók életében, miközben belülről segítették őket. Az ott lakók is egyre többet segítettek nekik önkéntesen. A sokféle problémát látva sokféle programot kezdtek működtetni. Kezdetben az otthonukban tartották a foglalkozásokat a gyerekeknek, idővel sikerült közösségi házat építeni. Ma már nyolcvan gyerek és ötven család gondozásával foglalkoznak. Hét évvel ezelőtt Karcagon átvállalták egy iskola működtetését, három éve pedig ehhez kapcsolódva létrehoztak egy másik tanodát. Már itt is van olyan gyermek, akinek élete a foglalkozások hatására annyira rendeződött, hogy kikerült a gyermekvédelmi rendszer felügyelete alól, mert megállapították, hogy jó közegben van. Esztergomban azt látják, hogy a foglalkozásokra járó gyerekek mások, mint a szüleik. Sokszor kérnek tőlük tanácsot, sokan lesznek közülük segítők, mások pedig munkát találnak. Olyan is van, aki külföldre került, és vezető beosztásban dolgozik.

Péter testvér hangsúlyozta, hogy ezek a szervezetek nagyon nehezen tudnak működni, mert pályázati forrásokból kell fenntartaniuk magukat. Olyan ez, mint amikor felmutatunk egy cukorkát, és aztán nincs belőle több, nem kaphatnak a gyerekek. Ha nincs állandó finanszírozás, felajánlásokból, külföldi adományokból kell fenntartaniuk magukat, előfordulhat az is, hogy átmenetileg szünetelnie kell egy-egy intézménynek. Székely János hozzátette, hogy egy kis szünet is nagy visszaesést eredményezhet. Éppen ezért igyekeznek kreatív megoldásokkal – ha szűkösebb keretek között, rövidebb időben is – továbbműködtetni a tanodákat. Ágnes nővér a támogatási rendszerrel kapcsolatban komoly problémaként említette, hogy ily módon nem tudják megtartani a jó szakembereket. Véleménye szerint kiegyensúlyozottabb rendszerre lenne szükség. 

Fotó: Thaler Tamás

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria