Az Apostoli Szentszék és hazánk kapcsolata az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején

Tóth Tamás pápai káplán, a római Pápai Magyar Intézet rektora a rádiónak elmondta: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc témájában egy OTKA zsinatkutató pályázat keretein belül kutatnak munkatársával, Bárány Zsófiával együtt a Vatikáni Titkos Levéltárban, illetve a Szentszéki Államtitkárság második, külügyi szekciójának levéltárában. Olyan dokumentumokat keresnek, amelyek a Szentszék és Magyarország kapcsolatát világítják meg a kérdéses időszakban, illetve azt próbálják kideríteni, hogy a Szentatya, valamint a bíboros államtitkár (Giacomo Antonelli, akit a pápa az 1847. június 2-án megtartott konzisztóriumon kreált bíborossá) hogyan vélekedtek a magyarországi eseményekről. Az információk a Szentszékhez a Bécsben székelő apostoli nunciatúráról érkeztek, Michele Viale-Prelà korzikai születésű, francia érsek részéről.

Bárány Zsófia, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa többek között arról beszélt, hogy a kutatás végcélja, hogy finomítsák azt a képet, amelyet a kutató elődök, például a történész-pap Meszlényi Antal (1894–1984) elkezdtek.

A beszélgetésből kiderült azt is, hogy a zűrzavaros időszakban – amikor a Szentatya, Boldog IX. Piusz pápa arra kényszerült, hogy ideiglenesen Gaetába tegye át székhelyét – a történelem viharai dacára továbbra is kiválóan működtek a vatikáni hivatalok. Már 1849 végén megtörtént a magyar prímás kinevezése Scitovszky János személyében.

Szóba került többek között Horváth Mihály katolikus pap, Kossuth követőjének alakja is, akit 1848 júniusában V. Ferdinánd csanádi püspökké nevezett ki, de a kinevezést Rómában nem erősítették meg. Esete jól jelképezi az akkori történelmi viszonyokat, a Szentszék és Magyarország kapcsolatait.

A teljes beszélgetés meghallgatható itt.

Magyar Kurír