Az én papom: Lipták József

Az alábbi, plébániaközösségünktől vett búcsúja alkalmából született verssel szeretném bemutatni Lipták József atyát, aki 1999 és 2013 között Geszteréd plébánosa volt, jelenleg pedig Hajdúszoboszlón szolgál.

Búcsú József Atyánktól

1. Telnek-múlnak az évek,
Alatta az emberi sorsok révbe érnek.
Így volt ez a Te életeddel is,
A Jóisten gondviselése kis falunkba vitt...

2. Tettrekész lelked kereste az újat,
Mellyel a Jóisten háza lassacskán szebbé válhat.

3. Megismertünk Téged, mint egyenes embert,
Kinek hite kőszikla és szava az egekig emelt.

4. Minden vasárnap öröm volt számunkra,
Hisz prédikációid gyógyír volt heti gondjainkra.

5. Hétről hétre erőt adtál nekünk,
Hogy a gonosz csábításait mindig elkerüljük.

6. Úgy gondoltuk ez mindig így marad,
De az évek telnek-múlnak, s a Jóisten gondviselése
Ismét újabb feladatokra hív meg Téged.

7. Köszönjük Neked azt a sok jót és szépet,
Amit a személyiséged nyújtott számunkra,
Az év számos napján találkozva Véled.

8. Megtanultuk Tőled, hogy az igaz keresztény élete
A sokszor sötét, gonoszságokkal telt világban
Állandó megmérettetéssel van tele.

9. Szavaidat hallva mi sohasem félünk,
Hisz általad a Jóisten van Vélünk:
Hisz tudjuk jól, ha „ISTEN VELÜNK? AKKOR KI ELLENÜNK?”

10. Most, itt, a búcsú perceiben,
Szívünk összeszorul, szemünkben könny tornyosul.
Sajnáljuk, hogy már nem leszel itt velünk,
De ígérjük, hogy Téged soha el nem feledünk.

Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.

Kévésné Szabó Erzsébet
geszterédi hívő