Az orgona az istendicsőítés jelképe

Külhoni – 2014. július 31., csütörtök | 15:45

A Szent Anna és Joachim-plébániatemplom búcsúján, a szentmise keretében Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke áldást kért a kadicsfalvi istenháza új orgonájára.

A kettős ünnepen sokan gyűltek össze a templomban. A papság és az asszisztencia ünnepélyes bevonulásakor a kórus hangszerkíséret nélkül énekelt Hadnagy Dénes kántor vezényletével. Jenei János plébános, címzetes esperes az egyházközség 239. búcsúján a Domus Historiából felidézte a két korábbi orgona történetét: 1925-ben javították a templomot, új harangokat öntettek, és stációképeket helyeztek el. Ma is imameghallgatásként emlékeznek arra, hogy Mihály Dénes és felesége, Sándor Anna adományából új orgonát szerezhettek be, hiszen az egyházközség lehetőségeit meghaladta volna ez a beruházás. 1925-ben, Szent Anna ünnepén tartották az orgonaszentelést. A Boda-féle hangszert 1947-ben Magyari Árpád újraépítette.

A nagy értékű templomi hangszer a Pál Zoltán Alapítvány ajándékaként hatszáz síppal hirdeti Isten dicsőségét. Pap Zoltán orgonaépítő székelyudvarhelyi műhelyének tizenhatodik új hangszere. Tíz regiszter, hatszáz síp, egy manuál és pedál. Levegőellátását egy speciális fúvó és motor biztosítja – derül ki Molnár Melinda Székelyhon.ro-n megjelent írásából.

A székelyudvarhelyi Pál Zoltán Alapítványnak, személyesen Pál Dénesnek és feleségének, Melindának mondott köszönetet az egyházközség nevében a plébános. A püspök a vízszentelés szertartását követően, áldáskérelem után használatba adta a liturgiák kísérőjét. Ünnepélyesen felhangzott Bach műve: Pap Attila a d-moll toccatát és fugát játszotta.

Az orgona hangja segít a Jóistenhez felemelkedni. A liturgiát széppé, élményeket adóvá teszi – hangzott el a homíliában. Az ószövetségi szertartásokon sokféle hangszert használtak. Az őskeresztényeknek nem volt templomuk, házaknál vagy a föld alatti temetkezési helyeken, a katakombákban mutatták be a legszentebb áldozatot. A liturgiában ódzkodtak minden pogány elemtől. A templomok és tornyok építésével a szentmise kezdetét harangok jelezték. Később meghonosodott az orgona is, amely a II. Vatikáni Zsinatig az egyetlen templomi hangszer volt. Ma is a leggyakoribb kísérője a szent cselekményeknek.

A Pál Zoltán Alapítvány az elmúlt kilenc év során több alkalommal vállalt fel egy-egy nagyobb beruházást. Az egyházközséggel egyeztetve megtervezteti és teljes egészében finanszírozza a kivitelezést. Négy évvel ezelőtt beszélték meg Pap Zoltán orgonaépítővel az új hangszer elkészítését. A munka során részletekben fizették ki az orgonát – ismertette Pál Dénes. Hozzátette: nagyon jó érzés ünnepelni, felülemelkedni a hétköznapokon. „Reméljük, a Jóisten megsegít, és lesznek még olyan lehetőségeink, amikor a létrejött jónak tudunk örvendeni.”

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria