Beszélgetés Szabó Györggyel, a győri karitász új vezetőjével

– Hogyan kerül egy evangélikus a katolikus karitász élére?

– Valóban, első megközelítésre fura helyzet. Azt azonban tudni kell rólam, hogy a feleségem katolikus, 4 gyerekem közül a két lányom szintén katolikus, míg a fiainkat evangélikusnak kereszteltük. A családunkban – hála Istennek – harmonikusan illeszkedett az ökumené szellemisége, számomra mi sem természetesebb, hogy házastársammal együtt a katolikus szentmiséken és a győrújbaráti plébániák közösségében is gyakran ott vagyunk. A Házas Hétvége mozgalmon keresztül, melynek 6 évig voltunk felelősei a győri térségben, szintén erős katolikus kapcsolataim alakultak ki. A Karitász munkájával Pappné Szerencsi Marietta révén ismerkedtem meg, akivel a barátságot a Házas Hétvégés mozgalom óta tartjuk. Ő többször hívott önkéntes munkára, ahova szívesen mentünk. Részt vettünk a régi telephely rendezésében, selejtezésében, költöztetésében. Az elmúlt évben a KATTÁRS budapesti rendezvényen és a győri Szeretet Napokon segítettük a Karitász-sátor munkáját. Részben az ő buzdítására adtam be a pályázatomat a megüresedett igazgatói állásra. Püspök atyának köszönhetem végül, hogy több forduló után rám esett választása.

– Még csupán egy-két hónapja tölti be a tisztséget. Milyenek az első tapasztalatai?

– Pozitív élmények értek már e rövid idő alatt is, melyek a hathatós segítségnyújtásainkhoz kapcsolódnak. Ugyanakkor megtapasztaltam azt is, hogy vannak páran, akik kötelező jussukként tekintenek a segélyekre – néhányan megpróbálnak visszaélni ezzel. Ez utóbbi jelenségeket következetes ellenőrzéssel megszüntetjük.

– Jó nagy fába vágta a fejszéjét...

– Még annál is nagyobba. Helyzetfelmérő útjaim során szembesültem azzal, hogy a drogkereskedelem a hajléktalan szállókba, illetve az egyes peremkerületek szociálisan rászorultjai közé is beáramlott. A legszegényebb embereket szándékosan „bedrogozzák”, és amikor rászoknak, akkor már csak abban az esetben kapják meg a következő adagot, ha az ismeretségi körükből hoznak egy új fizető vásárlót. Az ilyen függőségbe került emberek számára is segítséget szeretnénk nyújtani krízisközpontok létesítésével. Ezeken a helyeken a leszokást próbáljuk majd elősegíteni, és ezzel valószínűleg elérem majd azt, hogy lesznek páran, akik legszívesebben „kést döfnének a hátamba” – a drogban igen nagy profit van…

– Van-e valamilyen kevésbé veszélyes elképzelés a tarsolyában?

– A Szombathelyi Egyházmegyében négy év alatt kialakították a segélyezésnek egy új formáját, melynek lényege az, hogy szociális foglalkoztató hálózatot építettek ki. Ezt úgy tudták megvalósítani, hogy négy évvel ezelőtt kapcsolatba kerültek az ottani megyei gyáriparosok szövetségének szociálisan érzékeny elnökével, akinek a segítségével sikerült különféle vállalkozókat megnyerni egy kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre. Jelenleg 276 főnek biztosítanak munkalehetőséget. Ezt a modellt szeretnénk átvenni, sőt, ha úgy alakul, továbbfejleszteni, ezért keressük és várjuk azokat a vállalkozókat, akik a rehabilitációs adó mérséklésével a partnereink akarnak lenni. Ezzel munkalehetőséget teremthetnénk a látókörünkbe került nehéz sorsú, hátrányos helyzetű, vagy fogyatékos, de egyszerűbb munkára képes testvéreink számára. Így nem csak hasznosnak, értékesebbnek érezhetnék magukat, hanem a nappali ellátás mellett lelki feltöltődést is kapnának, közös élmények részesei lehetnének. Emellett némi jövedelemhez is juthatnának.

– Mi a közeljövő legfontosabb feladata?

– Pályázatokkal szeretnénk támogatni a fenti nagyszabású terveinket – akár szomszédos egyházmegyékkel együtt is, vagy határon átívelő projektek keretében. Szintén ez ügyben tervezek látogatásokat tenni olyan vállalkozásoknál, üzemeknél, akikkel együttműködést alakíthatnánk ki. Az eddigi jól működő plébániai Karitász-csoportokkal kölcsönösen jó kapcsolatokat alakítottunk ki, az alakulóban lévőkkel szintén erre törekszünk. A helyi karitászosok helyismeretére, a rászorulókkal való kapcsolatukra nagy szükségünk van. Szerencsére ők is tudják, hogy a végső elszámolásnál figyelembe veszik mindannyiunknál a Mt 25,34.40 verseket: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám… Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

A mai, szinte eszement technikai fejlődések közepette és az egyre anyagiasabb világban, több lelki értékeket kereső ember veszi észre a szegénység és a gazdagság rohamosan nyíló ollóját, és előbb utóbb rádöbben, hogy amilyen a kapcsolata a környezetében lévő legszegényebb, legrászorultabb, legmegvetettebb emberrel, olyan a kapcsolata az Istennel is, akinek a kegyelméből kapja az egészségét, a tehetségét, a vagyonát, mindenét. Ezen viszonyok változtatásán az első lépést mindenkinek magában kell elkezdenie, ami nem könnyű feladat, hiszen például a családok jelentős részénél még azt sem tudják, hogy az evangéliumból nemcsak kiolvasni, hanem megtanulni és gyakorolni is lehet a feltétel nélküli krisztusi szeretetet.

(Székelyné Szénássy Judit interjúja)

Fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír