Beszélgetés a szerzetesi életről Ferenc pápával

A könyvet Antonio Spadaro jezsuita szerkesztette, és az Ancora Kiadó gondozásában jelent meg: május 21-én kerül az olasz könyvesboltok polcaira. A kötetben a La Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat főszerkesztője, Spadaro atya reflektál arra a felszólalásra is, amelyet 1994-ben a II. János Pál pápa által összehívott szinóduson az akkori Bergoglio püspök mondott el a megszentelt életről. A könyvről és Ferenc pápának – a megszentelt élet kapcsán – a szerzetesekhez fűződő kapcsolatáról kérdezte a Vatikáni Rádió Antonio Spadarót.

Nyílt és őszinte beszélgetés a szerzetesi élet értelméről

A pápa nyíltan, nagy őszinteséggel és paréziával (bizalom – a szerk.) – ahogy szereti mondani – kívánt beszélgetni a szerzetesrendek legfőbb elöljáróival. A most publikált szöveg tehát nem egy beszéd, annál is kevésbé, mert a pápa világosan elmondta, hogy nem állt szándékában beszédeket mondani vagy hallgatni. Ez egy beszélgetés szövege, tehát élő, lelkes és nem merev. A megszentelt élet évében pedig úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezt a szöveget könyv formájában, hogy segítse a figyelmes elmélyülést korunk szerzetesi életének értelméről – magyarázta a Vatikáni Rádiónak Antonio Spadaro.

A szerzetesek világítsák meg a jövőt

Ami a szerzetesek előtt álló jelenlegi kihívásokat illeti, Ferenc pápa kívánsága az, hogy karizmájukat ne mereven és egysíkúan éljék meg. A pápa egész megszólalása a rugalmasság, a figyelem, a meghallgatás jegyében történt: arra szólította a szerzeteseket, hogy érezzék az egész egyház részének magukat, vagyis Isten zarándokúton lévő hű népe tagjainak. Spadaro atya felsorolja a kihívásokat írásában, amely a pápai beszélgetés szövegét követi. Ezek között találjuk a Szentatya azon felhívását, hogy a szerzetesek ne csak radikálisak legyenek – mint minden keresztény –, hanem egyben próféták is, vagyis ahogy a könyv címe szól: világítsák meg a jövőt. Egy olyan egyház képe rajzolódik ki ebben a kötetben, amelyik nem zárkózik be önmagába, hanem meghallgat, és mély párbeszédben van a valós igényekkel, amelyeket talán nem is tudunk megérteni.

A jezsuita Bergoglio püspök tapasztalata 1994-ből

A megszentelt életről tartott 1994-es szinóduson felszólalt az akkori Bergoglio püspök, aki személyes és szerzetesi lelkipásztori tapasztalatának konkrét valóságából indult ki. Akkor Buenos Aires segédpüspöke volt, s rövidke beszédét alapvetően meghatározta az, hogy a szerzetesi életre úgy tekintett, mint Isten népe életének részére. Nem elvontan, mint egy ájtatos szigetre, vagy mintha a karizma valami más és külön dolog lenne az egyház rendes életéhez képest. Ezeket a témákat valójában most pápaként is sorra előveszi. Az 1994-es beszéd elolvasása tehát támpont lehet Ferenc pápa szerzetesi életre vonatkozó mai tanításának megértéséhez.

A könyvből mindenki meríthet, nemcsak szerzeteseknek szól

Természetesen a most megjelenő kötetben meghatározott személyek szólalnak meg: vagyis a szerzetesi legfőbb elöljárók. Mindazonáltal az egész egyház képe, nem pusztán a szerzetesi élet dimenziói tárulnak föl az olvasó előtt. Nagy ívű, a valóságra rendkívül figyelmező beszéd ez, amely mindenkihez szól, nemcsak a szerzetesekhez. Segít megérteni a mai egyházat, annak nehézségeit, az előttünk álló kihívásokat. Abban tud irányt mutatni nekünk Ferenc pápa: Merre tartson az egyház? A radikálisan missziós nyitás, a nagy kihívások előtti nyitás felé – fogalmazott a Vatikáni Rádiónak Antonio Spadaro jezsuita, a Világítsátok meg a jövőt című kötet szerkesztője.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír