Böjte Csaba árváiért csapott össze Székelyföld és Magyarország hokicsapata

6-4-re nyert Székelyföld válogatottja Magyarország csapatával szemben a zsúfolásig telt lelátók előtt rendezett mérkőzésen. Azonban valószínűleg maga az eredmény számít a legkevésbé, az esemény üzenete ennél jóval többről szólt.

A történelem számára jegyezzük fel: az első gólt a „hazaiak” szerezték, egészen pontosan Becze Tihamér, de még a szünet előtt a „vendégek” egyenlítettek Kiss Ákos révén.

A mérkőzés hangulatára – ahogy a korábbi két székely–magyar összecsapáson is – rányomta a bélyegét a tény, hogy a hazai és a vendég szót mindenki végig idézőjelben érezte. Mindkét csapat a miénk volt, nem lehetett felhőtlenül örülni egy-egy szép gólnak, hiszen az is közülünk való volt, aki lőtte, és az is, aki kapta. Emiatt a szurkolás sem lehetett eget verő, de minden szép mozdulat megkapta a méltó tapsot, hiszen a mieink érdemelték meg.

A játékosok mindemellett igyekeztek kitenni magukért, és szép játékkal szolgálni a közönséget. A magyar mezt viselő gyergyószentmiklósi Nagy Csaba passzából Kiss Ákos lőtt gólt, majd Bartalis Balázs góljával 3-1-re húzott el a magyarországi válogatott, de Kósa Endre és Péter Róbert góljai révén megjött az egyenlítés is. Sőt, Bálint Lóránd gólja már a székelyeknek jelentett vezetést, Nagy István pedig növelte az előnyt. Az utolsó húsz percben 1-1-es döntetlen született, Nagy István és Hegyi Ádám talált be, így lett 6-4 a végeredmény Székelyföld javára.

Másként nem is lehetne értelmezni a „vesztes” magyar csapat arcáról leolvasható érzéseket: ilyen boldogan még valószínűleg sosem kellett megélniük vereséget.

A harmadik Székelyföld–Magyarország-jégkorongmérkőzés igazán emlékezetes pillanatai azonban nem a játék alatt történtek. Szép volt a meccs elején a Step Dance táncosainak műsora, ahogy a két himnusz eléneklése is életre szóló élmény marad minden résztvevőnek. A szünetekben sokak részesültek elismerésben, például a múlt székely hokijának legendái vagy a jövő reménységei, az Olaszországban, 26 csapat közül ezüstérmet szerző 12 évesek székely válogatottja. Ez az esemény adott alkalmat a szurkolói összefogásból megvalósult világításrendszer ünnepélyes átadására is, de a legfiatalabb hokispalánták sem felejtik el soha, hogy megmutathatták tehetségüket ezen a mérkőzésen.

Több beszéd is elhangzott a harmadik Székelyföld–Magyarország-jégkorongmérkőzésen. Ezek közül Böjte Csaba atya szavai azok, amelyek a legtöbb résztvevő szívét megragadták: „Ültünk a kispadon, és a nagyok nem erőst engedtek fel játszani, minket hetedikeseket. Aztán addig nyafogtunk, amíg csak játszhattunk. Aztán jól meg is verték a csapatunkat. De emlékszem, megverve is, kék zöld foltokkal tele is, de játszani akkor is sokkal jobb volt, mint a kispadon ülni. Megragadom az alkalmat, hogy biztassak mindenkit, merjen kimenni a pályára, mindenki a maga pályájára, bátorsággal és lendülettel. Én az oltárhoz kell kimenjek, a tanár az osztályba, az orvos a műtőbe, diák a táblához, mindenki a maga helyére, de nagyon fontos, hogy merjünk kimenni a pályára. Sokkal izgalmasabb játszani, ha nyerünk, ha nem nyerünk, mégiscsak jobb élni, küzdeni, mint ülni egy kispadon, s másokat kommentálni, fütyülni. Én arra kérem testvéreimet, gyermekeinket is, merjenek kimenni a pályára, lendülettel és bátorsággal, s hiszem, hogy megújul a népünk, a Kárpát-medence, a mi világunk.”

Vargyas László főszervező, aki Gyergyóalfaluból indult, és Dunaújvárosban jégkoronglegendává lett, így nyilatkozott a mérkőzésről: „Megérte a fáradságot. Nagyon jó volt a rendezvény, a játék is. A közönségnek furcsa, hogy nem tudjuk, igazából ki kivel van, de ahogy mondani szokták: soha rosszabbat ne éljünk át. Dolgozom rajta, hogy legyen folytatás.”

Vargyas László két éve súlyos közlekedési balesetet szenvedett, élete is veszélyben forgott, és az ő felépülésének támogatására szervezett 2013-ban jótékonysági akciókat a magyarországi és székelyföldi jégkorong-társadalom. Felépülése óta már ő szeretne másokon segíteni.

A kezdeményezést felkarolta a Magyar Jégkorongszövetség, de szerepet vállalt benne Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa is. Emellett számos egykori és jelenlegi neves hokis ajánlotta fel árverésre relikviáit.

Így például licitálni lehetett a fiatalon elhunyt Ocskay Gábor hokibotjára vagy Szuper Levente mezére, amelyben a Finnország elleni győztes mérkőzésen védett. Becze Tihamér a kesztyűjét, Vargyas László az első Székelyföld–Magyarország-meccsen viselt mezét ajánlotta fel, de még számos hasonló ritkaság volt megszerezhető a Vatera.hu-n zajló online árverésen.

A bevétel Böjte Csaba alapítványának számlájára folyik be, mint ahogyan a belépőkből és az esetleges egyéb felajánlásokból származó összegből is a gyermekeket támogatják.

Fotó: Szász Adorján

Magyar Kurír