Demokrata vagy royalista Krisztus?

Az egyházi év utolsó vasárnapjához közeledve, az utolsó vasárnapon és az egyházi év utolsó hetében megér egy misét (ahogy IV. Henrik király mondotta annak idején) morfondírozni azon, hogy egy magára valamit adó keresztény ember geopolitikailag hogyan identifikálja magát az emberek által kisajátított fogalmak (demokrácia, királyság, identitás) tengerében úgy, hogy sokszor ezeknek a fogalmaknak „Ősöregtől” származó eredete rég a semmibe, vagy a kollektív tudattalan homályába vész.

Igen Olvasó Testvéreim! Nincs olyan létezés a dánieli Ősöregen kívül, ami ne Benne hordozná létének eredetét. Így – egyébként ezt tudjuk jól – botorság bármiféle embernél alacsonyabb szintű létezést úgy használni, hogy annak eredetéről, pláne ha az egy Személy, nem veszünk tudomást. A demokrácia, létrehozását bármennyire is szívesen sajátítja ki bárminemű emberi közösség, Isten teremtménye. Mint ahogy a királyság is. A társadalmak fejlődésének évezredes történetében is egyértelműen kimutatható a programozott teremtés, aminek jellemvonásai közül most csak kettőre szeretném a kedves Olvasó figyelmét felhívni.

Mivel teremtésről van szó, ezért bölcsességet hordozó magatartásra utal, ha a kiindulópontnál az emberi közösség keresni kezdi annak Teremtőjét. S mivel programozott ez a teremtés, nem kell várni rögtön az elején a társadalmi forma Omegáját. Újfent bölcsességre utaló magatartás, ha a társadalmi fejlődés évszázados, évezredes ívét felrajzolva az adott korban jövőbe mutató utat kereső nemzedék tanul a múlt zsákutcáiból és megkeresi addig elért sikereinek okát.

Népek, kultúrák, társadalmak vannak, akik erejüket, össznépességük magas létszámát az „Ősöreghez” való szoros kapcsolódni akarásukból eredeztetik. Hívják ezt az Ősöreget megannyi nyelven, megannyi hagyomány alapján ezerféle módon.

Kétezer éve az ezernevű Isten történelmet jó irányba fordító tettet hajtott végre. Ezer név helyett egy nevet adott. Az ezernevű Isten királyi dinasztiát alapított. Jézus Krisztus nevére meghajlik minden nép a mennyben, a földön és az alvilágban. Az ezernevű Istennek megszámlálhatatlan örököse, Krisztusnak pedig társörököse van. Szegény Pilátusok, Heródesek, Kaifások-Annások… királyok, császárok, elnökök… Mindazok, akik előtt emberek hódolnak! Krisztus Király vasárnapján demokráciátok abszolút ura, az Ősöreg mellől Királyotok kérdezi: Ti! Ti kinek hódoltok?

Koós Ede/Magyar Kurír