Don Boscó-s lelkigyakorlat Péliföldszentkereszten

A résztvevők Don Bosco életének eseményein keresztül igyekeztek megérteni és befogadni a szalézi lelkiséget, vagy legalább egy morzsányit a magukévá tenni belőle. A mintegy hatvan lelkigyakorlatozó között voltak szalézi munkatársak és szalézi intézmények dolgozói, olyanok, akik elkötelezettek a nevelés ügyében, valamint olyanok, akik hallottak Don Boscóról, és érdeklődtek a lelkisége iránt.

Don Bosco nem pihenésre, hanem tettekre sarkall, munkára buzdítja követőit. Ez már az első előadáson nyilvánvalóvá vált, amikor Ábrahám Béla betekintést engedett a szalézi lelkiség kezdeteibe, forrásába.

A február 28-i délelőtti  két előadáson a tartományfőnök Szent II. János Pál pápa Iuvenum patris kezdetű levelén keresztül ismertette Don Bosco lelkiségének gazdagságát és mélységét, délután pedig arra adott útmutatást, hogyan értelmezik a szaléziak Don Bosco lelkiségének megélését a nyolc boldogság szellemében. Arra is volt lehetőség, hogy a résztvevők kisebb csoportokban megosszák gondolataikat.

A szentmisét Havasi József korábbi tartományfőnök mutatta be. Délután következett „a fáradt ember keresztútja”, felfelé a kanyargós emelkedőn a Golgota-oltárig. Az este szentségimádással kezdődött, majd a napot hagyományos szalézi „jó éjszakát” beszéddel zárták.

A lelkigyakorlat utolsó napja elmélkedéssel indult, amit Nádudvari Géza testvér vezetett, majd a szentmisében a nagyböjti konferenciabeszédek sorozatának második alkalmával az oratórium lelkiségéről és pedagógiájáról volt szó, és arról, hogyan váljunk cselekvőkké. A záró elmélkedés a szalézi család szentjeit mutatta be.

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír