Egy muzulmán férfi és egy keresztény asszony szövetsége életeket mentett

A sivatag kárhozottai – így nevezik azokat az eritreai szerencsétleneket, akik a sivatagon át menekülnek hazájukból és beduin emberrablók fogságába kerülnek. A Sínai-félszigeten napjainkban harcok dúlnak, a korábbi, látszólagos nyugalomban pedig szinte észrevétlenül zajlott ez a tragédia, amelynek tíz éven át mintegy 30 000 ember esett áldozatul a beduinok által lakott területen. Csak egy valaki figyelt fel rá, az eritreai származású, olasz állampolgárságú Alganesh Fessaha, aki meghúzta a vészharangot és segítő akciót kezdeményezett.

Nagyon sok eritreai fiatal fizetett azért, hogy Szudánon és Egyiptomon keresztül a Sínai-félszigetre vigyék őket, ahonnan Izraelbe akartak menekülni. Így akarták elkerülni a katonai szolgálatot, ami Eritreában 2001 óta gyakorlatilag beláthatatlan időre szól. A szerencsésebbek egyiptomi börtönökben végezték, ahol nagyon rossz körülmények uralkodnak. Mások eljutottak a sivatagig, ahol emberrablók fogságába estek. Alganesh a mobiltelefonján elkezdte fogadni a bajba kerültek hívását, megpróbált segíteni nekik. Sokszor el is ment a Sínai-félszigetre, ami egy keresztény nő számára nagyon veszélyes vállalkozás. Itt találkozott egy fiatal muzulmán sejkkel, Awwad Mohammed Ali Hassannal, aki egy mecset vezetője volt, és aki mellé szegődött a szolgálatban, testvéreként védelmezte. Együttműködés alakult ki közöttük annak érdekében, hogy kiszabadítsák a beduinok fogságába került eritreai menekülteket. Ezek a beduinokból álló, maffiózó jellegű csoportok embereket rabolnak el és váltságdíjat követelnek a családoktól. Éveken át az eritreai menekültek egyharmada a kezeik között halt meg a sivatagban. Az asszonyokat gyakran megerőszakolták, és a jelek arra mutatnak, hogy szervkereskedelem is történt. Az ENSZ 2012-es jelentése szerint szervezett formában zajlott a szervkereskedelem Eritrea és a Sínai-félsziget beduinjai között. Alganesh alapított egy civil szervezetet, amely kiszabadított sok, Egyiptomban raboskodó eritreai foglyot, gyakran egész családokat: tíz év alatt körülbelül ötezer embert.

Mohammed és Alganesh közös tevékenységük során 750 embert mentettek meg a beduinok fogságából, a rabszolgaság és a halál elől. Szörnyű dolgok tanúi lettek: tömegsírokat láttak, holttesteket, amelyek az erőszak nyomát viselték. Kínzóik gyakran arra kényszerítették foglyaikat, hogy a kínzás alatt telefonáljanak az Európában és Amerikában élő családtagjaiknak, hogy kikönyörögjék tőlük a váltságdíjat.

Alganesh és Mohammed úgy döntöttek, hogy emberéleteket mentenek. A kérdésre, hogy miért ment meg főként keresztény, kisebb részben muzulmán menekülteket, miért rejti el őket a mecsetben vagy a saját házában, kockáztatva ezzel saját biztonságát is, Mohammed azt válaszolta: „Olyan emberek, mint én; nem hagyhatom, hogy meghaljanak.” Nem más ő, mint egy muzulmán ember, akit korábban nem érdekelt különösebben a vallások közötti párbeszéd. A sivatag kárhozottai azonban emberi lények voltak számára, akiket segíteni kell.

Mohammed éveken át segített a menekülteknek, most pedig a Sínai-félszigeten egy újabb veszély árnyékában él, a háború és a kalifátus katonái fenyegetésében. A területen néhány hete az egyiptomi hadsereg küzd a kalifátushoz csatlakozó terrorista csoportokkal.

Fotó: Famigliacristiana.it

Magyar Kurír
(tzs)