Egyiptomi missziós nővérek – Egész életükkel tanúskodnak a hitükről

Megszentelt élet – 2017. március 24., péntek | 10:00

Maria Clara Caramagno, a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Ferences Misszionárius Nővérei kongregáció egyiptomi provinciálisa nyilatkozott a Zenit hírügynökségnek a legszegényebbek között végzett tevékenységükről, és arról, milyen nagy örömmel várják a pápát, aki április végén az országba látogat.


A kongregáció a 19. század óta szolgálja az egyiptomi népet, egyiptomi ferences nővéreknek is nevezik tagjait. A Közel-Keleten jelen vannak Izraelben, Jordániában, Libanonban, Szíriában, Palesztinában és Irakban is (Karakosban és Bagdadban is, ahol két házukat felgyújtották). Az egyiptomi nővérek lelkesen készülnek az április 28–29-i pápalátogatásra.

– Hogyan fogadták a közösségükben Ferenc pápa látogatásának hírét? Hogyan készülnek rá?

– Ferenc pápa egyiptomi látogatásának híre fellelkesített minket. A készületünk főként imádság, imádkozunk azért, hogy a látogatás az Úr ajándéka legyen: segítsen javítani a jelenlegi helyzetet, a testvériesség látható jele legyen mind a keresztények, mind a muszlimok számára. Konkrétan pedig felkészítjük iskolánk diákjait és családjaikat erre az eseményre, amely a béke hírét hozza el. Az egyik nővérünket beválasztották abba a bizottságba, amely előkészíti a szentatya programját, lelki felkészítést ad a plébániákon és a hívek körében.

– A kongregációnak hány közössége van Egyiptomban, milyen szolgálatot végeznek?

– Kongregációnknak jelenleg tizenöt közössége működik az országban. Alsó- és Felső-Egyiptomban is jelen vagyunk, a Földközi-tengertől kezdve három házzal Alexandriában, egészen a híres Luxorig, az ősi Théba közelében. Nyolcvanhárom szerzetesnővérünk van, akik főként tizenöt oktatási intézményünkben dolgoznak: óvodákban, általános iskolákban, középiskolákban összesen 11 543 gyerekkel: lelkek egész serege, akikről gondoskodni kell, akiket az Úr ránk bízott, és akiknek több mint a fele muszlim. Mi kezdettől fogva különféle vallású és nemzetiségű emberekkel dolgoztunk.

Ezenkívül van öt szakrendelőnk a szegények számára, ahol egyre több embert látunk el, mert egyre többen vannak, akik nem tudják megfizetni a kórházi ellátást vagy a magánorvost. Luxorban van egy árvaházunk, tizennyolc lány lakik benne. Sok plébánián dolgozunk fiatalokkal és gyerekekkel, hitoktatást és más foglalkozásokat tartunk. Nagyon sok szegény emberrel foglakozunk, különösen ha megbetegszenek, olyankor otthonaikban is látogatjuk őket. Részt veszünk mind az egyetemes, mind a helyi kopt katolikus egyház kezdeményezéseiben.

– Felújították a 2013 nyarán felgyújtott egyik iskolájukat…

– Az egyik iskolánkat Felső-Egyiptomban, Bani Szuvajfban fanatikusok felgyújtották, de a hadsereg vezetősége helyrehozatta a katonákkal, mert tudták, hogy mi különféle vallású diákokat fogadunk be, diszkrimináció nélkül. Hála Istennek az iskola két évvel ezelőtt újra kinyitott. Sőt, most mindenki azt szeretné, hogy legyen felső tagozat is, mert megbecsülik azt a nevelést, amit a gyerekeknek adunk. Az egyik legfőbb célunk, hogy a vallások kölcsönös tiszteletére neveljük a jövő állampolgárait. Az iskolák nem kevés pénzbe kerülnek, bízunk a gondviselésben, aki soha nem hagyja el azt, ki Istenre bízza magát.

– Az összedőlt házuk felépítéséhez is szükségük van pénzre…

– Helyrehoztuk a házat, ami azért dőlt össze, mert egy új, nagy épületet emeltek közvetlenül melléje, de sajnos a ház másik részét is rendbe kell tennünk, ahol tönkrement a régi csővezeték, károkat okozva több nővér szobájában. A nedvesség tönkretette a padlót és a kápolna falait is, ott is munkálatok folynak jelenleg. Valóban nagy szükségünk van jótevőkre, hálásak leszünk, ha valaki megsegít.

– Olaszországban alapított közösségük hogy érkezett el Egyiptomba? Milyen küldetéssel?

– Alapítónk, Boldog Troiani Mária Katalin anya 1859. szeptember 14-én érkezett Egyiptomba, Perpetuo Guasco érsek, apostoli vikárius meghívására, akinek szüksége volt szerzetesnővérekre, hogy tanítsák a keresztény lányokat és vallási nevelést adjanak családtagjaiknak. Mielőtt Egyiptomba értek volna, a hajó megállt Málta szigetén, és itt kapta a hat úttörő nővér a hírt, hogy az őket váró püspök hirtelen meghalt.

Katalin nővér hitével, bátorságával meggyőzte nővértársait arról, hogy folytassák az utat és az Úr segítségével megkezdjék munkájukat itt, a kairói Clot Bey negyedben, ebben az áldott házban, ahogy Isten kegyelméből jelenleg is vagyunk, hogy Isten dicsőségére és a testvérek javáért folytassuk kezdeti tevékenységünket. Katalin anya iskolákat és rendelőket nyitott Egyiptom különböző régióiban, árvaházakat alapított, hogy felszabadítsa „a fekete kislányokat”, semmiféle áldozatot nem sajnálva segítette a szegényeket. A lelkek megváltása iránti szenvedélytől fűtve hét házat nyitott, mindig bízott a gondviselésben és Szent Józsefben. Egyiptomon kívül is alapított missziókat, Jeruzsálemben, Máltán, Olaszországban.

Hála a nővér rendíthetetlen bátorságának – aki missziós karizmáját örökségül hagyta ránk –, a rend ma négy kontinensen van jelen (Afrikában, Ázsiában, Európában és Amerikában), összesen tizenöt országban (Egyiptomban, Marokkóban, Bissau-Guineában, Eritreában, Kínában, Palesztinában, Izraelben, Jordániában, Libanonban, Szíriában, Irakban, Olaszországban, Máltán, Brazíliában és az Amerikai Egyesült Államokban).

– Van valami, amit még szívesen elmondana?

– Szeretném elmondani, mekkora öröm ebben a misszióban dolgozni. Azt kérem az Úrtól és nővértársaimtól, hogy mindenütt az irgalmasság misszionáriusai lehessünk, életünk evangéliumi tanúságtétel legyen. Amikor maga az élet beszél, azt mindenki megérti.

Forrás: it.Zenit.org

Fotó: it.Zenit.org; Onlusoltremare.it

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria