Elhunyt Kirchhofer Erzsébet M. Eleonóra

Temetése október 24-én 15.30-kor lesz Vácrátóton.

Kirchhofer Erzsébet Szentfülöpön született 1926. szeptember 11-én, öt gyermek közül a harmadikként. Négyéves volt, amikor édesanyja meghalt. A családban rendszeres volt a közös ima, a templomba járás és a szentségek vétele. A szentírásolvasás nem csak vasárnap volt szokás a családban, hanem hétköznap is. Már óvodás korában elhatározta, hogy szerzetesnővér akar lenni, és ez az elhivatottság mind jobban erősödött benne. Legjobban M. Lea nővér lelkisége, példaadása hatott rá. Harmadikos volt, amikor levélben közölt Lea nővérrel, hogy nővér szeretne lenni. Ő egy szentkép hátlapjára írva a következőt válaszolta: „Elhatározásod Jézusnak és nekem is örömet okoz.”

1938. szeptember 8-án Szabadkán kezdte a jelöltidőt, miközben tanulmányokat folytatott. Német származása miatt a koncentrációs tábort is megjárta. A lágerből kikerülve Kalocsán folytatta tanulmányait. 1945. augusztus 15-én öltözött be és a Mária Eleonóra nevet kapta. 1942–44 között a Kalocsai Iskolanővérek leánylíceumában ismét Szabadkán folytatta tanulmányait. 1949 júniusában tanítói oklevelet szerzett.

1950 tavaszán azonban hazaküldték a novíciákat. Eleonóra nővér Vácrátótra, a rokonaihoz ment. Pap nagybátyja, Pongrác atya a deportálásból való szabadulása után Szomoron szolgált mint plébános. Unokahúgát, Eleonóra nővért kérte fel házvezetőnőnek, aki kántorként és sekrestyésként dolgozott, nevelte a ministráns gyerekeket, német nyelvre és énekre is tanította őket. A Vácrátóti Botanikus Kert magyar és német nyelvű idegenvezetője volt 1983 és 1994 között. 

1994-ben visszatért a szerzetesi közösségbe, és a kiskunfélegyházi iskolában, illetve kollégiumban tanított német nyelvet. Ízig-vérig pedagógus volt. Elöljáróiról, tanárairól, munkatársairól, mindig nagyon szépen, építő jelleggel beszélt. Nagyon szerette a hívatását, melyről Ő maga így nyilatkozott:

„Hálát adok a Jóistennek a szent hivatás kegyelméért. Egész életem folyamán imádkoztam a hűség, a szerzetesi hivatásomban való állhatatosság kegyelméért, amellyel a mai napig megajándékozott az Úr. Édesapám útravalója is segített egész életem folyamán: „Aki az eke szarvára tette kezét, az vissza ne tekintsen…”

Mária Eleonóra nővér a nehézségek, megpróbáltatások ellenére is mindig csak előre nézett és a gondviselő, szerető Mennyei Atya megengedte, hogy 2016. szeptember 10-én szentmise keretében adjon hálát 90. születésnapja alkalmából és szerzetesi fogadalmainak 65. évfordulóján.  (Az ünnepről a Magyar Kurír is beszámolt.)

Forrás és fotó: Kalocsai Iskolanővérek

Magyar Kurír