Először mutattak be magyar nyelvű szentmisét a vilniusi Szent László-kápolnában

A szentmisét a keszthelyi Magyarok Nagyasszony-plébánia baltikumi zarándoklata keretében, a vilniusi magyar nagykövetség közreműködésével mutatták be. A magyar zarándokok megtöltötték a litván főváros székesegyházának Szent László-kápolnáját.

A zarándoklat lelkivezetője Tál Zoltán plébános, szervezője-kísérője Kuzmányi István, a Litvániát és a Vilniust bemutató útikönyvek szerzője, főszerkesztő.

A kápolnát és a szentet eltakaró lepel eltávolítását 2015-ben Gintaras Grušas vilniusi érsek és Virginijus Česnulevičius, a székesegyház plébánosa tették lehetővé azzal, hogy az oldalkápolnák részleges átrendezésével a lovagkirály szobra – egyelőre még felújítás nélkül – ismét láthatóvá vált a hívek és a látogatók számára.

A 18. században klasszicista stílusban megépült főtemplomot – amely a pusztulások miatt a székesegyház negyedik épülete – és benne a Szent László-kápolnát 1950-ben a szovjet hatalom bezáratta. Az épületben központi utasításra először autószerelő műhelyt, majd Sztálin halála után, 1953-ban építészeti múzeumot és képtárat, később koncerttermet alakítottak ki.

A litván katolikus egyház 1989-ben kapta vissza az templomot, mely újraszentelését követően ismét a balti ország első számú katolikus szentélyévé vált. A Szent László-kápolnát, mely a székesegyházba lépve bal oldalt az első a kápolnák sorában, újranyitották, de az oltárt és rajta Szent László szobrát lepellel takarták el. A kápolnába a torinói halotti lepel másolata került, a karácsonyi és húsvéti időben pedig a betlehemi jászol, illetve a szentsír kapott itt helyet, így a magyar király oltáron elhelyezett szobra hosszú évekig nem volt látható.

Ahhoz, hogy a kápolnát eredeti funkciójában újranyitották, és Szent László szobra ismét látható, nagyban hozzájárultak a Homoki Mária által vezetett Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetsége és a vilniusi magyar nagykövetség erőfeszítései, továbbá Kuzmányi Istvánnak, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztőjének 2005 és 2007 között Vilniusban tartott, a magyar–litván kapcsolatokról szóló ismeretterjesztő előadásai, illetve a Magyarországról a balti országokba immár tíz alkalommal szervezett és vezetett zarándoklatai.

A folyamatot nagyban segítette Erdő Péter bíboros 2013-as litvániai látogatása Samogitia régió evangelizálásának 600. évfordulója alkalmából, melynek során a bíboros Ferenc pápa különleges küldötteként ellátogatott a székesegyház Szent László-kápolnájába, és megtekintette a szobrot. Állami részről az első lépéseket Sólyom László köztársasági elnök 2006. októberi vilniusi útján tette meg. Orbán Viktor miniszterelnök pedig 2014. novemberi vilniusi útján magyar részről felvetette a kápolnafelújítás lehetőségének megvizsgálását.

Az első Szent László-kápolnát Jogaila (Jagelló) litván fejedelem (később II. Ulászló néven lengyel király) építtette a vilniusi székesegyházban a 14. század végén. A pogány fejedelem a keresztségben a szent magyar király pártfogását kérve a László (litvánul Vladislovas, lengyelül Władysław) nevet vette fel. Ekkortól honosodott meg Szent László tisztelete a Litván Fejedelemség területén. Jagellónak (aki akkoriban már II. Ulászló néven lengyel király volt) a lovagkirály iránti tiszteletéről tanúskodik, hogy miután Luxemburgi Zsigmond közbenjárására a pápa 1407-ben búcsúengedélyt adott a váradi székesegyháznak, 1412-ben és 1413-ban a magyar uralkodóval együtt ellátogatott Nagyváradra, a szent király sírjához. Az első zarándoklat alkalmával Jagelló a Debrecen és Várad közötti utat gyalogszerrel tette meg. A történelmi jelentőségű látogatásról Jan Długosz lengyel történetíró krónikája tanúskodik. Bihari Sándor festőművész 19. század végén készült Vaszary-díjas festményén ábrázolta az ünnepi eseményt.

Magyar Kurír
(ki)