Eltemették Tucci bíborost a Vatikánban

A gyászmisét Angelo Sodano bíboros, a bíborosi testület dékánja mutatta be, akinek Tucci bíboros – Sodano bíboros államtitkársága idején – a legközvetlenebb munkatársa volt.

A gyászszertartás homíliájában Sodano bíboros „Szent Ignác nagy fiának” nevezte az elhunytat, „aki itt a földön a Jézus Társasága tagja volt, majd halálával részese lett a mennyben”. Sodano bíboros mint „felejthetetlen útitárstól” búcsúzott Tucci bíborostól. A gyászszertartás befejező részét, a végső ajánlást és a búcsúvételt Ferenc pápa személyesen végezte.

* * *

A kezdetek: egy ökumenikus család

Roberto Tucci jezsuita bíboros 1921-ben született Nápolyban. Apja Mario Lega volt, édesanyja pedig az angol származású és anglikán felekezetű Eugenia Watt. A hagyományosan katolikus vallású Nápolyban a gyermek Roberto a családban tapasztalta meg a két keresztény felekezet – katolikus és anglikán – együttélését, amely tapasztalata egy életre fogékonnyá tette őt a keresztények ökumenikus párbeszédére.

A filozófia és a teológia doktora

Tizenöt éves korában belépett a Jézus Társasága nápolyi noviciátusába. 1941-ben érettségizett, majd 1944-ben filozófiából szerzett licenciátust, 1947-ben pedig doktori fokozatot filozófiából. Teológiát a belgiumi Leuvenben tanult, itt licenciátust nyert, majd a római Gergely Egyetemen doktorált teológiából is.

Tanári és újságírói tevékenység

Ezt követően teológiatanár lett a Nápolyi Szent Lajos teológiai fakultáson, majd igazgatóvá nevezték ki. Ekkor alapította a Digest Religioso folyóiratot, amelyből aztán később megszületett a Rassegna di Teologia (Teológiai Szemle) című újság.

1956-ban meghívták az akkor már híres és az olasz katolikus körökben mértékadó La Civiltá Cattolica folyóirat szerkesztőségébe, melynek három év múlva főszerkesztő-igazgatója lett. Tucci bíboros megújította a lapot, és eközben egyre intenzívebben kapcsolódott bele az olasz és a nemzetközi ökumenikus mozgalmakba, nagy figyelmet fordítva a Szentszék hasonló jellegű kezdeményezéseire.

„Szakértő” a II. Vatikáni Zsinaton

A fiatal és tehetséges teológus már a zsinat előkészítő munkáiban is részt vett mint a Világiak Apostolkodásáról Tárgyaló Előkészítő Bizottság tagja. A zsinat folyamán pedig a tanácskozó püspökök munkáját segítő peritus, szakértő minőségében tevékenykedett. Emlékezetessé váltak és nagyon hasznosnak bizonyultak a heti rendszerességgel tartott sajtókonferenciái a Szentszék Sajtótermében, amikor is az akkreditált újságírókat tájékoztatta a zsinati eseményekről. Jól megmutatkozott már ekkor az a képessége, hogy a belső eseményeket kifelé értelmesen és a párbeszéd jegyében tudta közvetíteni.

Az egyetemes zsinat zárása után tovább tevékenykedett a Világiak Apostolkodása zsinat utáni bizottságában egészen a Világiak Pápai Tanácsának megalapításáig.

1965 és 1989 között a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának konzultora volt. Részt vett az 1969-es és az 1971-es püspöki szinódusokon a Sajtóközpont tagjaként. 1961 és 1982 között az olasz sajtó Katolikus Egyesületének elnöke volt.

Az ökumenikus párbeszéd embere

1973 és 1989 között a Keresztény Egységtitkárság konzultoraként dolgozott. 1968-ban – a zsinat hatására 1965-ben induló – haladó szellemű Concilium teológiai folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának tagja lett. Olyan munkatársakkal dolgozott együtt, mint Yves Congar, Hans Küng, Johann Baptist Metz, Karl Rahner és Edward Schillebeeckx.

1969-ben az Egyesült Államok Katolikus Sajtótársulata újságírói díjjal tüntette ki, amiért 1968-ban a legnagyobb mértékben hozzájárult az ökumenikus párbeszédhez.

1975-ben részt vett az Egyházak Világtanácsának a kenyai Nairobiban tartott ötödik közgyűlésén. Közben a jezsuita rendtartományában is egyre felelősebb munkát vállalt: főtitkár lett, majd 1970 és 1975 között Pedro Arrupe általános rendfőnök tanácsadója. Jelen volt a rend 1983-es közgyűlésén, amikor a holland Hans-Peter Kolvenbachot választották generálissá.

A Vatikáni Rádió élén

Tucci atyát VI. Pál pápa nevezte ki 1973 szeptemberében a Vatikáni Rádió főigazgatójává azzal a célkitűzéssel, hogy újítsa meg és fejlessze tovább a pápa rádióját, nagyobb dinamizmust és hatékonyságot adva az akkor már több mint negyven nyelven sugárzó világrádiónak. Nagy kihívás volt az 1975-ös szentév, amikor négy világnyelven elhangzó római műsor segítette a zarándokokat, lelki és gyakorlati útmutatókkal látva el őket.

Roberto Tucci 1969-ben megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetést,

1977 és 1983 között a washingtoni Georgetown Egyetem igazgató tanácsának tagja volt.

A pápák útimarsallja

II. János Pál pápa 1978-as megválasztása ismét lendületbe hozta az egyházat. Tanítótevékenysége és főként pápai útjai az egész világot közvetlen közelről megérintették. Ebben döntő szerepet játszott a Vatikáni Rádió mint hiteles és közvetlen hírforrás, továbbá Tucci atya, aki a zarándok pápa útjait – köztük a száznégy nemzetközi utat – előkészítette, személyesen tárgyalva a helyszíneken állam- és kormányfőkkel, valamint a helyi főpapokkal. Ez az egyeztető munka számtalan tárgyalást és pápai utanként átlagban három helyszíni szemlét is jelentett, amely valóban óriási teljesítmény.

2001. február 21-én II. János Pál pápa bíborossá kreálta Roberto Tuccit.

A bíboros az utóbbi esztendőkben – meggyengült egészségi állapota miatt – a jezsuita rend római betegosztályán lakott, egy közösségben a rádióban dolgozó jezsuitákkal.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír