Esélyegyenlőségi nap Szombathelyen

A rendezvény fél kilenckor vette kezdetét, Puskás Tivadar polgármester köszöntésével. Csapatokba osztották a különböző iskolák tanulóit. Különböző állomások voltak: az első állomáson a tibeti hangmasszázst próbálták ki, fekve, csukott szemmel relaxáltak, miközben rézedényeket kongattak a fülük mellett vagy éppen a testükön, ennek hatása az, hogy megnyugtatja a szellemet és segít az agyműködésben is.

A második állomás a sötétszoba volt, itt a vakok életébe csöppenhettek bele a résztvevők. A szobát besötétítették, és így kellett különféle zöldségeket, gyümölcsöket, pénzeket felismerni, zoknikat összepárosítani. Egy vak nő Braille-írással leírta mindenki nevét, amit emlékként hazavittek a csapattagok. Egy másik, idősebb asszony emlékeit mesélte el arról, amikor még látott, és azt, hogy betegség következtében tízévesen veszítette el látását. Szavai boldogságról és örömről tettek tanúságot, hogyan éli meg és fogadja el saját fogyatékosságát.

A következő állomáson a mozgássérültek világába tekinthettek be a csapatok. Egy kisfilm bemutatta, hogy a tolószékeket hogyan kell helyesen használni, és hogy nem is olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik. A résztvevők maguk is kipróbálták a székeket, tálcával az ölükben el kellett gurulniuk a csapig, megtölteni egy poharat vízzel, majd visszatérni a helyükre.

A negyedik állomás az ülőröplabda volt. Kipróbálták a csörgőlabdát: bekötött szemmel kellett érzékelniük a labda hollétét, majd begurítani a játékszert a kapuba.

Az ötödik állomáson különféle logikai, kreatív és zenei játékokkal játszottak. Az utolsó állomáson pedig az autista gyerekek világát ismerhették meg a résztvevők.

A diákok a rendezvény végére elfáradva, de annál nagyobb örömmel ismerték fel e nap célját: egészségük fontosságának tudatosítását. Megtanulták, hogy a beteg embereket kötelességük segíteni, hisz ők is ugyanolyan teljes életet élnek, Isten szemében semmivel nem kevesebbek, mint egészséges társaik.

Fotó: Karagityné Geiger Szilvia

Magyar Kurír