Felszentelték az első Bosco Szent János-templomot Szlovéniában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A tágas templom, amely egy nagyobb építészeti komplexum, a maribori Don Bosco Központ része, november 15-én fogadta be először a hívőket. Ami a közelmúltig még szinte megvalósíthatatlan álomnak tűnt, most valósággá vált.

Az előző rendfőnök, Pascual Chávez 2011 őszén áldotta meg az építkezési munkálatok megkezdését Mariborban, a szalézi közösség 2013 őszén ünnepelhette a központ felépülését. Ezt követően a Bosco Szent János-plébánia és a szalézi ifjúsági központ tevékenységei itt kaptak helyet.

A szalézi tartomány vezetése idén úgy döntött, hogy a maribori Don Bosco Központot egy templommal is kiegészítik. Így Bosco Szent János születésének 200. évfordulója alkalmából Maribor és Szlovénia gazdagodott egy templommal, amelyet a fiatalok szentjének ajánlottak. Ez az álom Don Bosco halálának 100. évfordulója, 1988 óta, majdnem harminc éve szunnyadt a szlovén szaléziak szívében.

Az ünnepi hálaadó szentmise köszöntőjében Janez Potočnik tartományfőnök így emlékezett vissza:

„1986. november 30-án, Szent András apostolnak, a maribori érsekség védőszentjének ünnepén az akkori püspök, Franc Kramberger megalapította a Bosco Szent János-plébániát, és átadta a szaléziaknak. Ezekben a napokban így már belépünk a maribori szalézi jelenlét 30. évébe. (…)

Az ifjúság szentjének tiszteletére már 1988-ban akartunk egy templomot építeni, amikor Don Bosco halálának századik évfordulójáról emlékeztünk meg; sajnos a Don Bosco Központ tervezésének első néhány évében számos nehézséggel szembesültünk. Végtelenül hosszú bürokratikus eljárások vártak ránk, és különböző bonyodalmak. Sok rendtárs, aki Mariborban dolgozott, végtelen erőfeszítéseket fektetett ebbe a munkába. Elkészíttették az első vázlatos terveket, és fokozatosan megszerezték a szükséges földterületet. Az első telket a központ jelenlegi helyén 1995-ben vásárolták meg.

Szent II. János Pál pápa 1999 szeptemberében, második maribori látogatása alkalmával, amikor A. M. Slomšeket boldoggá avatta, megáldotta a Don Bosco Központ és egyben a szentély alapkövét.

2003 őszén Maribor önkormányzata elfogadta az építési terveket, 2008. június 1-jén pedig a DANS építésziroda tervét, amelyet aztán megbízás követett, majd a projekt dokumentációjának előkészítése, amely alapján 2011. április 1-jén megkaptuk az építési engedélyt. És elkezdtünk építkezni: nagyon nehéz időkben, az érsekségben jelentkező gazdasági és pénzügyi válság közepette.”

Az ünnepen a rendfőnökön és a szlovén szalézi szerzeteseken kívül számos pap és világi hívő vett részt Szlovénia különböző részeiről, valamint az építési iroda képviselői, építési vállalkozók és mesteremberek. A rendfőnök mellett több különleges vendég is megjelent: Alojzij Cvikl maribori érsek, Andrej Glavan, Novo Mesto püspöke és Stanislav Hočevar belgrádi szalézi érsek, Marjan Jezernik apát és Franc Kramberger, Maribor nyugalmazott érseke, valamint a svájci Beromünster missziós prokuratória ügyvivője, Toni Rogger.

Jelen voltak a környező szalézi tartományok tartományfőnökei, illetve képviselői is: Pejo Orkić Horvátországból, Flavio Depaula Magyarországról és Josef Keller Ausztriából. Eljöttek az összes még élő korábbi tartományfőnökök is: Rudi Borštnik, Anton Košir, Lojze Dobravec, Alojzij Slavko Snoj. Megjelentek a helyi közélet képviselői is: Zdravko Luketic, Maribor alpolgármestere és Teodor Lorenčič, a Maribori Egyetem főtitkára.

Az éneket az ifjúsági kórus szolgáltatta, amelynek tagjai tizenhat ifjúsági énekkar tagjaiból verbuválódtak más-más városokból és plébániákról. A kórust Jaka Jerina vezette, aki erre az alkalomra komponálta az ötödik ifjúsági miséjét. Az éneket a Szalézi Ifjúsági Mozgalom és a rakovniki zeneiskola húsztagú zenekara kísérte.

Janez Potočnik tartományfőnök röviden bemutatta az új templomot:

„A templom bejáratánál egy hársfa áll, amelynek megvan a maga üzenete: a tulajdonos, akitől a szaléziak a telket megvették, elmondta, hogy ezt a hársfát az apja ültette a második világháború után, köszönetül, hogy a fia szerencsésen visszatért a német fogságból.

A templom tornyának téglaborításán hét kereszt látható, szimbolikus szent szám, amely jelzi, hogy ez egy szent hely, hogy Isten templomában járunk, és hogy itt a hívők a szentségekhez járulhatnak. A szentély fölött magasodó torony azt jelképezi, hogy a végtelen és a véges egybeforr, és ezzel egyidőben arra hív, hogy vágyakozzunk a végtelenre.

A tabernákulum rendkívül értékes, mert egy különleges relikviát tartalmaz: a triptichon formájú tabernákulum jobb oldali fülkéjébe a torinói Segítő Szűz Mária-bazilika tabernákulumának eredeti, első ajtaja van beleépítve 1865-ből, amelyet még Bosco Szent János készíttetett. Ezt bizonyítják az eredeti iratok és a pecsét az ajtón. Amikor a 20. század ’20-as éveiben a bazilikát felújították, a tabernákulum ajtaját a szlovén szaléziaknak adományozták, akik ekkor a rakovniki Segítő Szűz Mária-templom építésének vége felé jártak. Az ajtót sokáig őrizték Rakovnikon különböző raktárakban, annak érdekében, hogy végre a megfelelő helyre kerülhessen a maribori templomban, a Don Bosco torinói főtemplomával való kapcsolat jeleként.

A szentélyt szobrok díszítik: a feltámadt Krisztus, Don Bosco Savio Domonkossal és egy hárfázó angyal alakja – a svájci szaléziak ajándéka, akik segítették a templom építését. Igen értékes az antik Mária-szobor is, amely a veržeji szalézi közösség ajándéka.

A templomot több száz agyaglámpa világítja meg, amelyek szintén a veržeji szalézi közösségből érkeztek, nevezetesen a DUO kézműves központ fazekasműhelyéből.”

Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök, aki háromnapos látogatásra érkezett a Szent Cirill és Metód Szlovén Szalézi Tartományba, beszédében hangsúlyozta: arra kell törekedni, hogy egy élő szentélyt építsünk a szívekben, hogy az új Don Bosco-templom az imádság helye legyen, különösen a fiatalok számára, ahol keresik Istent és a kölcsönös találkozásokat, és legyen a remény jele Maribor és az egész szlovén egyház számára.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír