Isten velünk jár történelmünk útján – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Ferenc pápa – 2014. december 18., csütörtök | 19:39

Rá kell bíznunk magunkat Istenre életünk sötét időszakaiban is, akkor is, amikor nem értjük történelmünket, amelyen ő is osztozik velünk, és amely mindig üdvösséget hozó történelem – hangsúlyozta a pápa december 18-ai, csütörtök reggeli szentmiséjén a Szent Márta-házban.

„Isten a történelemben akart megmenteni minket – jelentette ki Ferenc pápa. Üdvösségünk nem egy aszeptikus, laboratóriumban előállított üdvösség! Nem! Hanem történelmi üdvösség. Ő végigjárta a történelem útját az ő népével.” Tehát „nincs üdvösség történelem nélkül. Azt, hogy elérkeztünk a mai naphoz, hosszú történelem előzte meg, nagyon hosszú történelem.”

„És így, lépésről lépésre járjuk történelmünk útját. Isten is járja ezt a történelmi utat, és mi is járjuk. Amikor irányt tévesztünk, Isten helyes irányba állítja történelmünket, és továbbvisz minket, előre. Mindig velünk együtt halad. Ha ezt nem látjuk világosan, sosem fogjuk megérteni a karácsonyt! Sosem fogjuk megérteni az Ige megtestesülését! Soha! Történelemről van szó, folyamatos előrehaladásról. »Atyám, a karácsonnyal véget ért ez a történelem?« »Nem! Ma is az Úr a történelemben ment meg minket. Ma is együtt halad az ő népével.«”

Ebben a történelemben – folytatta Ferenc pápa – ott vannak Isten választottai, azok az emberek, akiket arra választ ki, hogy „segítsék előrehaladni az ő népét”. Ilyenek például Ábrahám, Mózes és Illés. Az ő életükben is „van néhány nagyon durva szakasz”, „sötét, kellemetlen, bajos időszak”. Ezek az emberek alkalmasint jobban szerettek volna nyugodtan élni, ám „az Úr kellemetlenkedik. Az Úr kellemetlenséget okozva alakítja a történelmet! Sokszor olyan utakon vezet minket, amilyeneket mi egyáltalán nem szeretnénk.” Mózes és Illés odáig jutnak, hogy inkább meghalnának, de aztán mégis bíznak az Úrban.

A mai evangélium „az üdvösség történelmének egy másik iszonyú eseményéről” számol be: József felfedezi, hogy jövendőbelije, Mária gyermeket vár. „József szenved. Látja, hogy a falu asszonyai erről pletykálnak a piacon; és szenved. »De hát ez a lány tisztességes, hisz én ismerem! Istenfélő lány. De mit tett velem? Ez lehetetlen!«” Ha bevádolja, megkövezik. De ezt nem akarja, akkor sem, ha nem érti, mi történt. Tudja, hogy Mária „képtelen lenne hűtlenné válni”. „Az ilyen szörnyű időszakokban – hangsúlyozta a pápa – Isten ezen választottainak – hogy történelmet írjanak – vállukra kell venniük a problémát, anélkül, hogy megértenének mindent.” Így „az Úr írja a történelmet”.

„Így jár el József, aki élete legsötétebb órájában, élete legszörnyűbb időszakában magára veszi a problémát. Önmagát vádolja mások szemében, hogy fedezze jegyesét. Akadhat olyan mélypszichológus, aki rögtön megállapítaná, hogy ez az álom nem más, mint a kitörést kereső aggódás összefoglalása…, de mondjanak, amit akarnak. És mit tett József? Az álom befejeztével magához vette feleségét. »Semmi sem értek, de az Úr ezt mondta nekem, és a születendő gyermek majd az én fiamnak tűnik.”

„Együtt járni a történelmet az ő népével – elmélkedett a Szentatya – azt jelenti Isten számára, hogy népe mellett halad, és próbára teszi választottait.” Végezetül azonban megmenti őket: „Emlékezzünk mindig bizalommal, a legszörnyűbb időszakokban is, akkor is, amikor betegek vagyunk, és rádöbbenünk, hogy kérnünk kell az utolsó kenetet, mert nincs kiút, azt kell mondanunk: »De, Uram, a történelem nem velem kezdődött, ezért nem is végződhet velem! Te menj csak előre, én kész vagyok követni téged.« És helyezzük magunkat az Úr kezébe.” Mit tanítanak tehát nekünk Isten választottai?

„Hogy Isten velünk jár, Isten történelmet ír, Isten próbára tesz, és Isten megment minket a legsötétebb órákban is, mert ő a mi Atyánk. Sőt Pál szerint: a mi Papánk! Segítsen az Úr megértenünk, mit jelent az, hogy ő együtt halad népével a történelemben, mit jelent, hogy próbára teszi választottait, és hogy milyen nagylelkűek az ő választottai, akik vállukra veszik a nehézségeket, a problémákat, látszólag még a bűnöket is – gondoljunk csak Jézusra –, hogy továbbírják a történelmet.”

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria