Ferenc pápa: Ne ítéljünk meg senkit, vádoljuk magunkat Isten előtt!

Mi mindannyian mesterei vagyunk annak, hogy igazoljuk önmagunkat, hogy magyarázkodjunk, mondván: „De kérem, nem én voltam, nem az én hibám, de nem is úgy volt...” Vagyis mindig van alibink, felmentő magyarázatunk hiányosságainkra, vétkeinkre, és ehhez még azt mondjuk: „én nem tudom…, nem én voltam, talán az a másik…”, és adjuk az ártatlant. De a keresztény életben ezt nem csinálhatjuk! – figyelmeztetett szentbeszéde elején Ferenc pápa.

Sokkal könnyebb másokat vádolni, ám valami különös dolog történik akkor, amikor másféle módon kezdünk viselkedni. Amikor arra figyelünk, hogy valójában mire is vagyunk képesek, kezdetben rosszul érezzük magunkat, talán viszolygást is érzünk, aztán ez a beismerés békét és megnyugvást ad. Amikor például a szívemben irigységet érzek, és tudom, hogy az irigység képes megszólni a másikat, szinte erkölcsileg megöli őt, akkor az önvád bölcsességet jelent. Ha nem tanuljuk meg ezt az első lépést, soha nem jutunk előre a keresztény élet, a lelki élet útján! – mutatott rá a Szentatya.

Az első lépés tehát az, hogy önmagamat teszem felelőssé, önmagamat okolom, anélkül hogy hangosan kimondanám. Csak én vagyok ott, és a lelkiismeretem! – hangsúlyozta a pápa. – Megyek például az utcán, elhaladok egy börtön előtt... Ezt gondolom: „Ezek megérdemlik!” De honnét tudom én, hogy Isten kegyelme nélkül nem lennék-e ugyanott? Gondolok-e arra, hogy képes lennék én is ugyanarra, amit ők tettek, vagy talán még rosszabbra is? Önmagunkat vádolni, nem rejteni el magunkban a bűn gyökereit, melyek bennünk vannak – erre a gondolkodásmódra lenne szükség!

A következő lépés pedig ez: szégyenkezzünk Isten színe előtt, egyfajta párbeszédet folytatva, amelyben elismerjük a bűneink miatti szégyenünket és Isten irgalmának nagyságát is – hívta fel a figyelmet a Szentatya, és egy imát ajánlott: „Tiéd, Uram, Istenem, az irgalom és a megbocsátás. A szégyen az enyém, az irgalom és a megbocsátás a Tiéd!”

Majd így folytatta a pápa: Ez a párbeszéd az Úrral jót tesz nekünk a nagyböjt során ˜– vádoljuk önmagunkat. Kérjük az irgalmasságot! Az evangéliumban Jézus világosan tanít: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Amikor az ember megtanulja önmagát vádolni, irgalmas lesz mások iránt, eljut erre a lelkületre: „De ki vagyok én, hogy megítéljelek téged?”

„Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak” – idézte tovább a mai evangéliumot (Lk 6,37) Ferenc pápa.

Kérjük az Urat, adja nekünk a kegyelmet, hogy megtanuljuk önmagunkat vádolni annak tudatában, hogy a leggonoszabb dolgokra is képesek vagyunk. Irgalmazz nekünk, Urunk, segíts, hogy szégyenkezzünk, és add nekünk irgalmadat, hogy mi is irgalmasak lehessünk másokkal! – zárta homíliáját Ferenc pápa március 2-án reggel.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír