Ferenc pápa: A papi és szerzetesi hivatás öröm

A papi hivatás öröm. Hagyjunk időt a Jézussal való találkozásra

Ferenc pápát a székesegyházban a nápolyi érsek, Crescenzio Sepe bíboros köszöntötte, majd a papság nevében két kérdést tettek föl a Szentatyának. Az első a papi hivatásra, a második a szerzetesi életre vonatkozott. A pápa beszéddel készült az alkalomra, ehelyett azonban rögtönzött válaszokkal felelt a kérdésekre. Előre megírt beszédét átadta Sepe érseknek, ennek összefoglalóját közöljük.

Egyet értek veletek abban, hogy papnak lenni öröm. Újra és újra meglepetéssel tölt el minket az Úr hívása, hogy kövessük őt, vele legyünk és elvigyük az emberekhez a szavát, bocsánatát. Tényleg nagyszerű dolog történt velünk, az Úr kegyelme az, amely mindennap megújít minket – hangsúlyozza a Szentatya.

Ferenc pápa megemlítette, hogy Nápolyban egy papnak sok kihívással kell szembenéznie a hívek ellátása során, mégsem szabad hagynia, hogy a mindennapok teljesen felőröljék. „Fontos, hogy a papok időt szakítsanak a szentségimádásra, a Jézussal való találkozásra. És ha Jézus előtt állva kicsit kényelmetlenül érzik magukat, annál jobb! Éppen az imában mutatkozik ugyanis meg, hogy jó úton járunk-e, hogy jó munkások vagyunk vagy hivatalnokká váltunk. Ekkor jövünk rá arra, hogy nyitott »csatornák« vagyunk-e, akiken keresztül áramlik az Úr szeretete és kegyelme, vagy pedig önmagunk körül forgunk és végül »képernyőkké« válunk, akik nem segítik az Úrral való találkozást – mutat rá a pápa.

A testvéri közösség megtartó ereje. Egység a különbözőségben

A papi hivatás másik szépsége a testvériség, az összetartozás élménye; az, hogy nem egyedül követjük az Urat, hanem együtt: ki-ki a maga adottságaival, személyiségével, de szeretetközösségben, testvérként. Ez sem könnyű, hiszen a mai, szubjektivista kultúra az egyént dicsőíti, egész a bálványozásig menően. Ehhez jön még némi lelkipásztori individualizmus, mely azzal a kísértéssel jár, hogy önállóan haladjunk előre, vagy egy kis csapattal, akik ugyanúgy gondolkodnak, ahogy mi. Ezzel szemben tudjuk: hivatásunk az, hogy a Krisztussal való közösséget a papságban éljük meg, a püspök mellett. Lehetnek, sőt kell is, hogy legyenek a helynek és a kornak megfelelő konkrét formák, de a lelkipásztori és a missziós útkeresést közösségben, alázatosan és testvéries magatartással kell végezni – figyelmeztet a pápa.

Együtt zarándokolni Isten népével. Keresztény életre nevelni a gyermekeket

„Ne feledkezzünk meg arról sem, milyen szép hivatás elkísérni Isten népét. Nápolyban az egyházmegyei közösség néhány éve elkötelezte magát a hit újra felfedezésére, hogy ezáltal is segítse a lakosság felemelkedését.” A Szentatya arra buzdítja a papokat, tárják ki a kapukat, induljanak és menjenek el a családokhoz, a betegekhez, a fiatalokhoz, az idősekhez. Keressék fel őket lakhelyükön, támogassák őket, álljanak mellettük, hogy együtt ünnepeljék velük az élet liturgiáját. „Örömteli dolog elkísérni a családokat a gyermekvállalás és a gyermeknevelés kihívásaiban. Ne feledjük, hogy a gyermekek mutatják meg, mennyire egészséges egy társadalom. Nem szabad elkényeztetni a gyerekeket, de szeretni kell őket! A papoknak pedig az a feladatuk, hogy a családok mellett álljanak, hogy így a gyermekek keresztény nevelést kapjanak” – emeli ki Ferenc pápa.

A szerzetesi élet örömei legyenek túlsúlyban, ne a problémák

A szerzetesekhez szólva a pápa megállapítja: a megszentelt életnek vannak napos és árnyékos oldalai. Mindig fennáll a kísértés, hogy az árnyékos oldalt emeljük ki, és ne a naposat. Ez viszont azzal jár, hogy visszahúzódunk önmagunkba, folyton panaszkodunk, és mindig másokat vádolunk. Ehelyett – különösen most, a megszentelt élet évében – hagyjuk, hogy felülemelkedjen bennünk és közösségeinkben a szerzetesi hivatás szépsége, és valóban igaz legyen: ahol szerzetesek vannak, ott öröm van – utal a pápa a szerzetesekhez írt levelére.

Milyen a hangulat a közösségeitekben? Megvan ez a hála, ez az isteni öröm, mely eltölti szíveteket? Ha ez megvan, akkor válik valóra kívánságom, hogy ne legyenek köztetek szomorú arcok, rosszkedvű és elégedetlen emberek, hiszen Krisztus-követői vagyunk – figyelmeztet Ferenc pápa.

Tanúskodni a megszentelt élet ajándékáról az egyháznak és a világnak

Kedves szerzetesek és szerzetesnők! Azt kívánom, hogy tegyetek tanúságot alázattal és egyszerűen arról, hogy a megszentelt élet értékes ajándék az egyház és az egész világ számára. Vigyétek el Krisztust a város minden sarkába! Karizmátoknak megfelelően a szemlélődő és az apostoli életben egyaránt járuljatok hozzá az egyház evangelizáló küldetéséhez és Isten népének épüléséhez, egységben, életszentségben és szeretetben – mondta végül a nápolyi székesegyházban Ferenc pápa, majd így zárta beszédét: „És kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Famiglia Cristiana

Magyar Kurír