Figyelmünket a szolidaritásra irányítva – Az európai püspökök találkozójának zárónyilatkozata

Kitekintő – 2018. szeptember 18., kedd | 14:15

Szeptember 13–16. között a lengyelországi Poznańban tartotta plenáris ülését az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE), Stanisław Gądecki poznańi érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke és a testület alelnöke meghívására. A tanácskozás zárónyilatkozatának magyar fordítását adjuk közre.


1. Mi, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának Poznańban összegyűlt püspökei, akik A szolidaritás lelke Európában témában tanácskoztunk, mindenekelőtt szeretnénk közelségünket kifejezni Szentatyánk, Ferenc pápa felé, biztosítva őt imáinkról és megköszönve neki azt az értékes üzenetet, amelyet számunkra küldött, illetve hogy összehívta az egész világ püspöki konferenciáinak elnökeit – 2019 februárjára –, hogy a kiskorúak ellen elkövetett visszaélésekről tárgyaljanak. Üzenetében a pápa arra hív minket, hogy megerősítsük a kommunikáció és a közösség kötelékeit Európa egyházai között, megkülönböztetett figyelmet fordítva a fiatal nemzedékekre. Szívélyes hálával tartozunk a Poznańi Főegyházmegyének és érsekének, Őeminenciája Stanisław Gądeckinak, aki az éves plenáris ülésünk lebonyolítását kifogástalan módon előkészítette. A tény, hogy ülésünket Poznańban tartottuk, jelzi, hogy újból nagy erőkkel kell dolgoznunk a szolidaritás általános emberi és keresztény értékéért: Európa azok után, hogy két világháború tragikus színhelyéül szolgált, a kölcsönös megértés és az együttműködés szellemét kell hogy elsajátítsa, miközben mindkét keresztény tüdejével – a keletivel és a nyugatival – lélegzi be a szolidaritás jó levegőjét.

2. Pásztori küldetésünk az emberek közé szólít minket, és a szívünkig ér a fizikai és erkölcsi, közeli és távoli szenvedés jajszava. Minden mély visszhangra talál bennünk, néha az öröm, néha pedig a fájdalom visszhangjára. A sok téma mellett figyelmünket a szolidaritásra irányítottuk: az pedig az önkéntesség átgondolásához vezetett el bennünket, amelynek mibenlétét dr. Wojciech Sadłoń atya mutatta be számunkra, akinek ezúton is hálával tartozunk. Az önkéntesség milliókat mozgat meg Európa-szerte, nagyszabású és szerteágazó jelenség, amely karitatív dinamizmusának köszönhetően képes fogadni a jóléti társadalmainkba érkező sok-sok menekültet és szegényt. Egy igen mozgalmas fejezete ez egyházaink életének, amelyek az önkéntességben részt vevő keresztények jóvoltából olyanok lehetnek, mint az evangéliumi példabeszédben szereplő jó szamaritánus. Az önkéntességben tevékenykedő keresztények iránt – legyen az szervezett vagy spontán, rendszeres vagy alkalmi jellegű – szeretnénk kifejezésre juttatni közelségünket, bátorító támogatásunkat és köszönetünket.

3. Szeretnénk intenzívebbé és szervezettebbé tenni a mai világban szükséges képzést, kezdve a spirituális képzésen, mint az Úr Krisztussal való összekapcsolódás: minél inkább táplálkozunk az Ő Szavával és a szentségekkel, annál inkább megerősödik bennünk a szeretet sürgetése és a tanúságtétel minősége. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a hit tapasztalata és a karitatív szolgálat szoros kapcsolatban kell hogy álljanak egymással mindenki és a teremtés javára. Tudatában vagyunk annak is, hogy ez az az út, amely a szükségben élő fivéreinkkel és nővéreinkkel való találkozásra kell hogy elvezessen minket, de el kell hogy vezessen pasztorális tevékenységünk megújulásához is, valamint az újfajta szegénységek evangelizációjához is, amint Ferenc pápa írja az Evangelii gaudiumban: az élet iránti tisztelet hiánya, a családok felbomlása, a genderkultúra erőltetése, a szabadság korlátozódása, gondolva a vallásszabadságra is, a migránsok és a menekültek helyzete. Itt kell megemlítenünk az ökumenikus és a vallásközi párbeszédet is, valamint az államokkal folytatott párbeszédet, melyek oly szükségesek abban az érzékeny időszakban, amelyet kontinensünk most átél a belső feszültségek megnövekedésének következtében. Az önkéntességben részt vevő keresztények ezen a fronton is jelentős együttműködésre képesek a megújult szolidaritás keretei között az igazságosság, a béke és a hatékony szubszidiaritás elérésére.

4. A szolidaritás a szentháromságos szeretet visszatükröződése: minden ember a Szentháromság anyaöléből származik, és annak képét hordozza, amely egy hasonlíthatatlan és eltörölhetetlen méltósággal ruházza fel. Mint Egyház, a szentháromságos Szeretethez való folyamatos megtérésre vagyunk meghívva, hogy így éljünk szolidaritásban és szolgálatban mintegy a kontinens keresztény és katolikus hagyományainak lelki ajándékait valóra váltva. Ezen a területen, tanulva egyszersmind a tényből, hogy közösségeink gondjaiban igencsak elmerülünk, az egyházak közötti együttműködés további lehetőségeit kell megtalálnunk.

5. A püspökök megvizsgálták a migráció jelenségét is a különféle szituációk, az illetékes kormányok válaszreakcióinak tükrében, valamint az evangélium fényében. Mi nem vagyunk járatosak a geopolitikában, de mint pásztorok jelen vagyunk saját közösségeink terepén mindenféle körülmények között. Ismerjük a jelenség nagymértékű összetettségét, de Ferenc pápával együtt hangsúlyozzuk, hogy a szolidaritás az a helyettesíthetetlen, királyi út, amelyen a nemzeti, nemzetközi és globális problémákat meg kell közelítenünk. Ezt pedig a befogadás, az integráció és minden más lehetséges forma alkotja. Az individualista kultúra, amely mint „egyetlen eszme” látszik felülkerekedni, egy ökonomista látásmódhoz vezet, melyben a szolidaritásnak semmilyen helye sincs, a gyengék teherként vannak jelen, és a bevándorlókat mint idegeneket fogadják.

A Fájdalmas Szűzanyától, akinek emléknapját tanácskozásunk ideje alatt ültük, azt kérjük, hogy védelmezze az európai kontinenst, és támogassa anyai pártfogásával ezeket a céljainkat.

* * *

A találkozón magyar részről jelen volt Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke.

Fordította: Koszorú Péter

Forrás és fotó: CCEE

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria