Hallgassuk az angyalaink hangját! – Marko Rupnik a gazdagréti templom mozaikjairól

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

– Korábban is dolgozott már Magyarországon, elkészítette a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely mozaikját. Hogyan fogadta az újabb felkérést?

– Amikor Szederkényi Károly gazdagréti plébános meglátta San Giovanni Rotondóban a Pio atyáról készült mozaikképeimet, megkeresett telefonon. Sokszor hívott, és Rómában is felkeresett. Ezért egyszer, amikor Magyarországon utaztam át, eljöttem megnézni a helyet és azt láttam, hogy nemcsak a plébános aktív, hanem az egyházi közösség is nagyon eleven. Nagyon sok felkérést kapok, de csak azokat fogadom el, amelyek olyan helyről jönnek, ahol van élő közösség, kommunió, ahol spirituális szinten megértjük egymást, vagyis ahol megvalósul az a teológiai elképzelés az egyházról, amelyre oly nagy szükség van.  Mivel ez itt megvolt, elvállaltam a munkát.

– A gazdagréti Szent Angyalok-templom Budapest egyik külvárosában található, nem a központban…

– Amikor befejeztük a milliók által látogatott lourdes-i kegyhely homlokzatát, Róma felé menet megálltunk Bormio közelében egy 170 lelket számláló faluban. Mondhatjuk azt is, hogy ez egy Isten háta mögötti, eldugott, elfelejtett hely – mégis ugyanazzal a szeretettel, erővel, lelkesedéssel dolgoztunk ott is, ahogyan Lourdes-ban. Sem én, sem a művésztársaim nem néztük soha, mennyire fontos hely az, ahová megyünk. Az a fontos, hogy legyen élő közösség. Napjainkban a központi helyeken virágzik a turizmus, az emberek élete azonban a perifériákon zajlik.

– Milyen témát javasolt a templom plébánosa, és hogyan bontakozott ki ebből a közös elképzelés?

Amikor először lépek be egy templomba, igyekszem megszabadulni saját gondolataimtól, vágyaimtól, megpróbálok szabad lenni önmagamtól. Figyelek, meghallgatom a plébánost, a püspököt, vagy aki éppen beszél, és arra koncentrálok, ami közben a szívemben megszületik. Szinte mindig meg is marad ez a kezdeti elgondolás. Ha képesek vagyunk hallgatni, a Lélek működésbe lép. Kialakul egy szép párbeszéd, amely időnként hosszú is lehet, bonyolultabb helyzetekben két-három évig is eltartott. Ebben az esetben azonban nem ez történt: nagyon gyorsan, könnyen megértettük egymást.

A Szent Angyalok-templom mozaikképeinek témája az angyal. Azt szerettem volna láttatni, hogy az angyal az ember barátja Isten világában, a spirituális világban. Olyan lény, aki vonzza az embert Isten felé, aki személyes valóság. Az angyalok megmutatják, hogy Isten a kommunió, az emberek közössége, hogy Isten a kapcsolatokon, az arcokon, a párbeszéden keresztül közli magát. Isten nem egy elképzelés, hanem egy személy, kapcsolatba kell tehát lépni vele. Az angyal segít kialakítani ezt a kapcsolatot és védelmezi az igaz életet, az isteni életet az emberben, vagyis megszabadít attól, hogy az ember egyeduralkodó legyen saját maga fölött. Megmutatja, hogy az ember soha nem lehet az élet ura, hiszen az élet Istené. Napjaink racionalista, materialista világában nagyon fontos ezt hangsúlyozni: a kapcsolat, ez a személyes dimenzió az, ami megszabadítja az embert önmagától. A legszomorúbb dolog napjainkban talán éppen az, hogy saját magunk rabszolgái vagyunk – és az angyalok megszabadítanak saját magunktól.

– Az apszis mozaikjának témája Máté evangéliumából való, a 18. fejezetből: „Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van.”

– Krisztust egy szivárványon ábrázoltuk, két oldalán Szűz Mária és Keresztelő Szent János áll. Körülöttük hét angyal, mindegyikük egy-egy gyermeket védelmez szárnyaival. Az angyal mint híd van jelen az ember és Isten között, az istengyermeki énünk barátja, aki a túlvilágra irányítja a tekintetünket, hogy a dolgok mélyére lássunk. Az angyalok az Atyát nézik és azt szeretnék, hogy mi is lássuk ezt az Atyát. A görög nyelv a mikron szót használja itt a kicsinyekre, azt jelenti, sebezhetőek, gyengék, lényegtelenek, védtelenek. Napjainkban, a média uralta világban az a fontos ember, aki az előtérben van. A kicsinyek nem látszanak, a háttérben vannak. A barátaik, az angyalok azonban Isten barátai, az Atya arcába tekintenek. Az egzegéták közül sokan úgy magyarázzák ezt, hogy a kicsinyek azok, akiknek nincs semmiféle hatalmuk, mert nincs egy nagybátyjuk, unokatestvérük, rokonuk, aki olyan pozícióban lenne, ahonnan meg tudná védeni őket. Krisztus pedig azt mondja róluk az embereknek: Vigyázzatok, mert védelmező nagybácsik nincsenek ugyan, de vannak barátaik a mennyben, és ők mindig látják az Atya arcát. 

– A másik három mozaik is olyan történeteket elevenít meg, amelyekben angyalok szerepelnek és tanítják az embert.

– Az egyik oldalon azt a kemencét ábrázoltuk, amelybe – Dániel könyvének leírása szerint – Nebukadnezár király belevettette a három ifjút, mert nem hódoltak az aranyszobor előtt. A kemencében ott van az angyal is, aki Jézus előképe, aki megvédte a három ifjút a tűztől, sértetlenek maradnak. A bizánci keresztény hagyományban nagyszombaton a pokolra szállást ünneplik a szentmisében. Nagypénteken Krisztus meghal, szombaton az egyház alászáll vele a poklokra, a halál birodalmába, ahonnan nem jön vissza, hanem egy másik úton megy fel és belép Isten országába. A három ifjú a mozaikon a szent három nap színeit viseli: a nagypénteki szenvedés, a kereszthalál és a feltámadás színeit. A szent három nap az az út, amelyen keresztül mi, keresztények sértetlenek maradunk a világ gonoszságával szemben. Nem úgy, hogy harcolunk a világ ellen, hanem úgy, hogy Krisztussal egyesülve áthaladunk a húsvét útján. Az angyalok leszállnak velünk a nehézségek, a veszélyek helyére, hogy megvédjenek.

A szemközti oldalon azt a jelenetet ábrázoltuk, amikor Ábrahám vendégül látott a mamréi tölgyfánál három angyalt. A három angyal az isteni egységet mutatja fel, a szentháromság ikonografikus megjelenítése. Ábrahám gyermekeket akart, hogy birtokolják a földeket. Isten a meddőségen keresztül megmutatta neki, hogy Ő az élet ura, nem az ember. Nem mi vagyunk az élet forrása, nem mi tudunk életet adni – az életet befogadjuk. Ábrahám fogadta a három vendéget. Isten maga lett vendéggé. Az angyalok a vendégeinkké lesznek, hogy kinyilatkoztassák nekünk Isten jelenlétét. Ábrahám megérti általuk, hogy Isten az élet ura, Isten maga az élet, és Isten a közösség, a kommunió.  

A templom oldalfalán Magyarország angyalát látjuk, aki felajánlja a szent koronát Isten anyjának. Mi, keresztények nem a világi hatalmat keressük, hanem egy másfajta látomásban hiszünk a világról – mondja a jelenet.

– Pio atya jövendölése szerint kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és helyes lenne erősebben kérnünk oltalmát országukra. Mit jelent ez?

– Az ember igaz része az, amely kapcsolatban áll másokkal. Az igaz rész bennem az, amire mások emlékeznek, a gesztusok, amelyeket mások felé tettem. Szergej Bulgakov ortodox teológus az angyalok kapcsán a népek angyalairól is beszél és ugyanezt mondja a népekről: ha mint nép meg vagyunk keresztelve, ha van életünk Istenben, akkor a mások felé való nyitottságunk, a másoknak adott ajándékaink által lépünk be Isten örök emlékezetébe. Vigyázni kell, hogy a vallás ne váljon büszkeség, önérvényesítés forrásává. Csak azok az igaz dolgok, amelyek Isten illatát árasztják – Istenét, aki közösség, kommunió. Sok olyan kísértés éri az embert és a népeket is, amelyek miatt nem Isten szerinti életet élnek. Ezért az angyalnak erősnek kell lennie, hogy segítse a népeket megérteni saját történelmüket és meglátni, melyek azok a történelmi pillanatok, amelyek a legjobban hasonlóvá tették őket Krisztushoz. A történelem olyan, mint az emberi élet kilenc hónapja az anyaméhben: a születés csak utána következik, az eszkatonban, a végső időben. Az igazi történelem a végén látható, nem a földi mérték szerint létezik – ezt nem szabad szem elől veszíteni.

Pio atyát sokat tanulmányoztam, amikor San Giovanni Rotontóban a mozaikokat készítettem. II. János Pál és Ratzinger pápa a gonosz elleni küzdelem szentjének nevezték. Pio atya megértette, hogy a gonoszt nem a gazdasággal, a pszichológiával, a szociológiával, a politikával lehet legyőzni, mert a gonosznak spirituális gyökerei vannak: spirituális küzdelemben kell tehát legyőzni. Biztos vagyok benne, hogy egy nép angyalának ereje a spirituális harcban van: harcolnia kell érte, hogy ne essen e világ logikájának kísértésébe, amely folyamatos kísértése minden népnek.

El kell jutnunk Európa történetének egy új szakaszába, amikor a hitünk megmutatja, hogy a keresztények képesek kölcsönösen elismerni egymást, képesek legyőzni a történelmi emlékezetet és felismerni egymásban, hogy az Istenben való új élet okán egységet alkotnak. Nem másért, hanem azért, mert ugyanaz az Atyánk. Európa vagy ilyenné válik, vagy semmiféle kötőanyag nem tudja összetartani.

– Az angyalok arra tanítanak tehát, hogy kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, egymással, hogy új életet éljünk. Hogyan hallhatjuk meg a hangjukat?

– Meg kell tanulni a szívünkre hallgatni. Este, amikor vége a napnak, ki kell kapcsolni a telefont, az internetet, a zenét, és egyszerűen le kell ülni egy székre. Mit kell tenni? Hallgatni a szívünket, figyelni, mi marad benne egy nap után. A szív az emberi személy teljességét jelenti, benne van minden. Ha túlzásba vittem valamit nap közben, este a szívem megmondja. Beszél hozzánk az angyal. Fel kell ébresztenünk magunkban a szimbolikus gondolkodást: egy-egy dolgon belül fel kell fedeznünk egy mélyebbet és aztán egy még mélyebbet. Ha ez nincs meg bennünk, nem halljuk sem az angyalt, sem Istent, sem egymást. Amikor a gyermek még kicsi, beszél a nyuszival, a cicával, a fával – mert tudja, hogy minden, ami él, kapcsolatba lép a másikkal. Amikor az ember felnő, nem beszél már az állatokhoz, de sokszor a másik emberhez sem. Nem látjuk már, hogy a megismerés, a szeretet, a hit kiemelt színtere a kapcsolat. Individualizmus uralkodik mindenütt.

– Hogyan segít Isten megismerésében, az Isten szerinti élet keresésében a képi megjelenítés, egy templom mozaikja?

– Szeretném, ha az emberek felfedeznék általa ezt a kapcsolatokból álló isteni életet. Fontos, hogy az ábrázolt alak ne a testi mivolta miatt vonzza a tekintetet, hanem a test legyen egy olyan vékony külső burok, hogy át tudjunk látni rajta. Mi, keresztények évszázadok óta csak az időt vesztegetjük. Vannak pontok a gondolkodásunkban, amelyek olyanok, mint a vörös posztó, várják a támadó felet. És közben eltűnik a személy és a közösség. Ebben a darabokra esett világban az egyház is darabokra esett. Mindenütt az individualizmus uralkodik és nincs mondanivalónk a világ számára, mert nem tudunk felmutatni egy új életet. Ez az igazi kihívás: ezt az új, Istenben való, kapcsolatokban megélt életet kell kinyilatkoztatnunk a világnak.

Sok könyvet írtunk, hogy bebizonyítsuk: Isten létezik. Pedig az egyház az Isten szerinti életet éli, a keresztségben megkapjuk a Szentlelket, ami a kommunió. Aki lát minket, annak rá kellene éreznie arra, kik vagyunk és milyen életünk van. De mi az észnek, a fogalmaknak tulajdonítottunk minden jelentőséget és közben magát az életet elvesztettük. Még mindig elképzelésekért, fogalmakért harcolunk, pedig ki kellene nyilatkoztatnunk magát az életet. Ezért örültem, hogy az angyalok templomát építik itt fel – mert ez egy személyes. nem elvont, megközelítés, egy kapcsolati, baráti dimenzióban mozog. Felmutathatja azt a fontos dolgot, amit Wojtyła pápa úgy fejezett ki, hogy az egyház útja a barátság. 

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír