Harmincöt új szenttel gazdagodott az Egyház

Kitekintő – 2017. október 17., kedd | 9:46

Október 15-én a Szent Péter téren bemutatott szentmisén harmincöt személyt iktatott a szentek sorába Ferenc pápa: harminc brazíliai vértanút, három mexikói vértanút és két európai szerzetespapot. Cikkünkben az Egyház új szentjeit mutatjuk be.

16. századi brazil vértanúk: André de Soveral, Ambrósio Francisco Ferro, Mateus Moreira és huszonhét társuk

A Brazília északi részén fekvő Rio Grande do Norte evangelizálása 1597-ben kezdődött jezsuita misszionáriusok és egyházmegyés papok részvételével, akik Portugáliából érkeztek. A következő évtizedekben holland kálvinista hittérítők is megjelentek a térségben, akik a katolikusok vallásszabadságát korlátozták, majd üldözték is őket. Az első támadás 1645. július 16-án történt Cunhaúban. Miközben André de Soveral jezsuita atya szentmisét mutatott be, egy sereg holland katona – felfegyverzett bennszülöttek kíséretében – betört a templomba, és lemészárolták az ártatlan, védtelen híveket. A második támadás ugyanezen év október 3-án történt. A vérengzéstől megrettent natali katolikusok menekülni próbáltak, de hiába: Ambrósio Francisco Ferro plébánosukkal együtt elfogták és átszállították őket Uruaçuba, ahol holland katonák és mintegy kétszáz fegyveres bennszülött várta őket. A foglyokat kegyetlenül megkínozták, majd testüket megcsonkítva, haláltusájukban magukra hagyták őket.

A történelem során a mártírhalált szenvedett katolikus hívek közül harmincat sikerült egészen pontosan azonosítani, köztük házaspárokat és többgyermekes családokat is, akiket név szerint megnevezve Szent II. János Pál pápa a jubileumi szentév során, 2000. március 5-én avatott boldoggá.


Cristobal, Antonio és Juan mexikói protomártírok

Cristobalt, Antoniót és Juant a hit elleni gyűlöletből ölték meg 1527-ben, illetve 1529-ben. Ők hárman Mexikónak, sőt az egész amerikai kontinens evangelizálásának az első vértanúi. A három fiatal alapos keresztény nevelést kapott az első ferences hittérítőktől, akik 1524-ben szálltak partra Új-Spanyolországban. Cristobal a mexikói Atlihuetziában született 1514–1515 körül. Az acxotecatli azték uralkodó, a kacika kedvelt fia és örököse volt, aki keresztsége után hamarosan az evangélium hírnöke lett családtagjai és barátai körében. Megpróbálta apját is megtéríteni, legalábbis rávenni, hogy hagyjon fel rossz szokásaival, köztük a részegeskedéssel. Ő azonban nem hallgatott a fiára, és mivel pogány lelkülete erősebb volt apai érzelmeinél, kelepcét állított trónörökös fiának, kegyetlenül megbotoztatta, majd a szenvedésében is állhatatosan imádkozó fiát máglyára vetette.

Antonio és Juan 1515 és 1517 között születtek a mexikói Tizatlánban. Antonio a helyi kacika, azték uralkodó unokája volt; Juan az ő alázatos, készséges szolgája. A ferences atyák katekéziseit látogatták. 1529-ben késznek mutatkoztak arra, hogy elkísérjék a domonkos atyákat az Oaxaca-térségbeli missziós küldetésre, mint a bennszülöttek tolmácsa. Tudatában a rájuk váró halálos veszélynek, segítettek a misszionáriusoknak a bálványszobrok eltávolításában.

Egy alkalommal feldühödött azték bennszülöttek husángokkal rontottak rájuk, és halálra ütlegelték Juant, majd a segítségére siető Antoniót. Mindkettejüket Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá Guadalupe kegyhelyén 1990. május 6-án.


Faustino Míguez spanyol piarista szerzetes pap, a leánynevelés apostola

Faustino Míguez a spanyolországi Celanovában született 1831. március 25-én. Tizenkilenc éves korában belépett a madridi piaristák noviciátusába, és három év múlva fogadalmat tett. Újabb három év múlva, tanulmányai végeztével pappá szentelték. 1857-ben elküldték az első kubai piarista missziós állomásra, Guanabacoára, ahol a magiszterek képzését bízták rá. Rendkívül széleskörű érdeklődése mindenre fogékonnyá tette; Kubában a gyógynövényekről való tudást is elsajátította. Visszarendelték Spanyolországba, ahol a rend közösségeiben dolgozott. Élete utolsó szakaszát Getafében töltötte.

Hosszú életéből legalább ötvenet a tanításnak szentelt, szinte minden tudományt és ismeretet oktatott: latin nyelvet, matematikát, történelmet, számtant, szónoklástant, földrajzot, mezőgazdasági ismereteket, fizikát, kémiát, egészségtant, francia nyelvet és természettudományokat. Számára az iskola az Úrral való találkozás helye volt – akit a gyermekekben szolgált és szeretett. Szeretete különös módon is megnyilvánult a szegények és rászorulók iránt. Tág tudományos érdeklődését jól össze tudta kapcsolni nevelői tehetségével. Második Sanlúcar de Barrameda-i tartózkodása során ismerte fel, hogy milyen tudatlanságban élnek a nők, az asszonyok, és éppen ezért mily nagy szükség lenne képzésükre, kisgyermekkoruktól fogva. Általános rendfőnöke és a sevillai érsek jóváhagyásával megalapította az Isteni Pásztornő Lányai Kalazancius Intézetet, mely Kalazanci Szent József pedagógiája alapján foglalkozott a kislányok nevelésével.

Faustino Míguez atya kilencvennégy éves korában halt meg, 1925-ben Getaféban. Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 1998-ban.

Angelo d’Acri kapucinus, Calabria hitszónok apostola

Angelo d’Acri, világi nevén Luca Antonio Falcone 1669-ben született a dél-olaszországi Acriban. Egy szomszéd családnál tanult meg írni és olvasni, majd a helyi kapucinusok oktatták hittanra. 18 évesen belépett közéjük, de bizonytalanságában kétszer is elhagyta a noviciátust. Harmadjára azonban legyőzte kételyeit, fogadalmat tett, pappá szentelték. Elöljárói prédikálni küldték. 33 évesen kezdte meg és haláláig folytatta prédikátori tevékenységét. Fáradhatatlanul bejárta Calabria falvait és városait; nagyböjti prédikációs sorozatokat, lelkigyakorlatokat és népmissziókat tartott. Igehirdetései után órák hosszat gyóntatott, nagy irgalommal fogadta a bűnbánó lelkeket. 38 éven át apostolkodott Dél-Itáliában.

1739-ben halt meg életszentség hírében. XII. Leó pápa avatta boldoggá 1825-ben.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria