1955-ben Fábos Pál volt a monostorapáti plébános, mellette három szerzetes nővér szolgált a plébánián. Mivel az atyát politikai okok miatt (túlságosan sokat foglalkozott az ifjúsággal) egyik pillanatról a másikra elhelyezték, vele együtt a nővéreknek is menniük kellett. Júlia nővér, az akkori kántor egy szépen éneklő, jólelkű, vallását gyakorló fiatal lányra bízta a kántori teendők ideiglenes ellátását. Sötét Erzsébet – később férjezett nevén Egyed Péterné – félelemmel ugyan, de jó szívvel vállalta a feladatot. Júlia nővértől orgonaleckéket vett, és felült az akkor épülő orgonához.
Hatvanéves, ideiglenesből állandóvá vált szolgálata alatt gyakorlatilag soha nem hiányzott a szentmisékről, még a kommunista időkben is, polgári, boltvezetői állását veszélyeztetve is helytállt. Mindig hűséges volt egyházához, az itt szolgáló lelkipásztoroknak szintén hűséges munkatársa – a mai napig is. Tíz éve nemcsak Monostorapáti és Hegyesd, hanem Vigántpetend és Kapolcs szolgálatát is ellátja. Tavaly egészsége megromlott, műtéten esett át, de januártól újra az orgonánál ül. A monostorapáti búcsú napján, május 16-án tölti be nyolcvanadik életévét.
„Az elmúlt huszonöt év együtt szolgálata alapján elmondhatom, hogy példaértékű az a helytállás, melyet Egyed Péterné tanúsított és tanúsít ma is. A veszprémi egyházmegyében nincs még egy olyan kántor, aki hatvan éve folyamatosan aktív” – méltatta őt Illés Sándor plébános.
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria