Interjú Adolfo Nicolás rendfőnökkel a jezsuiták 36. rendi nagygyűlésének előkészületeiről

Nézőpont – 2016. július 28., csütörtök | 10:55

Október 2-án kezdődik a Jézus Társasága 36. rendi nagygyűlése (congregatio generalis). Adolfo Nicolás rendfőnök bejelentette, benyújtja lemondását a nagygyűlésnek, amely azt szabadon elfogadhatja vagy elutasíthatja. Patrick Mulemi SJ erről és az előkészületekről kérdezte a jezsuita elöljárót.

– Világos, hogy a Szentlélek és a választók döntenek, de mit remél a következő nagygyűléstől?

– Azt szeretném várni, ami reálisan egy nagygyűléstől várható. A II. vatikáni zsinat után szükséges volt megreformálni a szerzetesi élet számos szempontját és dimenzióját, és ez történt a 31. és 35. kongregációinkon. Ezek a nagygyűlések több-kevesebb sikerrel igyekeztek bevezetni a reformokat, figyelembe véve az egyház új helyzetét. Most ismét foglalkozunk ezekkel a feladatokkal. Úgy vélem, a nagygyűlésnek nem kell hosszú dokumentumokat megfogalmazni. Inkább az egész társaság képviseletében kell megkülönböztetést tenni: hogyan tudjuk tökéletesíteni szerzetesi életünket, hogyan tudjuk jobban szolgálni az egyházat és az evangéliumot, a lelkek javát. Ezzel összefoglaltam az én várakozásomat. Remélem, hogy a nagygyűlés gyümölcseként a szerzetesi életet meg tudjuk újítani az evangélium szellemében, és új lehetőségeket fedezünk fel küldetésünk megvalósításához.

– Úgy gondolja, hogy ez a nagygyűlés különböző lesz az előzőtől, amely Önt megválasztotta rendfőnöknek?

– Igen, úgy gondolom, hogy nagyon különböző lesz. Változtak az idők; a társaságban tudatosult, hogy szükség van merészségre, képzelőerőre és bátorságra, hogy szembenézzünk küldetésünkkel, amely részét képezi Istennek a világhoz szóló nagyobb küldetésének. A rendi nagygyűlésnek is új szabályzata van már, új módon fogjuk fel a szerepét. Csak október elején ülünk össze, de a nagygyűlés igazából már 2015 szeptemberében elkezdődött az előkészítő bizottság, majd decemberben a koordináló bizottság találkozóival. Ez nagy változás, és bizonyára hatással lesz az októberi tanácskozásra.

– Mi történne, ha a nagygyűlés nem fogadná el az Ön lemondását?

– Ez igazi meglepetés lenne. Úgy gondolom, hogy az egész társaság tudatában van annak, hogy szükség van készségre, merészségre, hogy szembenézzünk a jövővel, és nem szolgálná a társaság javát, ha megmaradnánk a két utolsó év bizonytalanságában az általános elöljáró szolgálatát illetően. Konkrétan: a kongregáció szabadon elfogadhatja vagy elutasíthatja lemondásomat. Ha nem fogadná el, meg kellene választania egy vikáriust (helyettest) a következő évekre, amelyek során az én képességeim biztosan csökkennek, és ez a folyamat – érzem – már elkezdődött.

– Ferenc pápa beszédet intéz a nagygyűléshez?

– Reméljük. De a pápa szabad, és biztosíthatom, hogy élni fog a szabadságával. Emellett valamennyien reméljük, hogy a pápa beszédet intéz a nagygyűléshez, kifejezve érzéseit és aggodalmait.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír