Isten munkatársai lehetünk

A talentumokról szóló jézusi példabeszédet mindenki ismeri. Ennek ellenére nem könnyű az értelmezése. Problémát okoz, hogy miként lehet összeegyeztetni e példabeszéd tanítását azokkal az evangéliumi szöveghelyekkel, melyek szerint az isteni király szolgái „mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, behívtak a menyegzőre” (Mt 22,1–10), az alig egy órát dolgozó szőlőmunkások ugyanazt a bért kapták meg az isteni házigazdától, mint azok, akik az egész „nap terhét és hevét viselték” (Mt 20,1–15), vagy Szent Pál alapvető tanításával, melynek értelmében a megigazulás a hit révén történik, nem pedig tettek által (Ef 2,9; Róm 3,28 stb.).

A megoldás abban áll, hogy a kezdeményezés mindig Isten ingyenes kegyelméből történik, és a Jézus megváltása által ingyenesen adományozott kegyelem nélkül „semmit” sem tehetünk üdvösségünk érdekében (Jn 15,5). Amikor azonban már megkaptuk a Szentlélek kegyelmi energiáját, együtt kell működnünk azzal.

Szépen mondja ezt az Efezusi levél: „Kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk” (2,8–10).

Mindezek jobb megértését segíti a kiváló angol bíboros, Henry Newman következő bölcs mondása: „Amikor Isten megáld minket, bizonyára igazzá is tesz; amikor megigazultnak jelent ki minket, ezzel igaz emberré alakít; amikor megigazít minket, akkor megújít; amikor kibékít minket saját magával, ezt nem azáltal teszi, hogy megsemmisíti a Törvényt, hanem új akarati elhatározásokat és új erőt ad Isten Törvényének követéséhez.” Persze nem az Ószövetség aprólékos előírásairól van itt szó, hanem a tízparancsolatról, elsősorban pedig a főparancsról, a szeretet parancsáról.

A „talentum” nagy értékű ókori pénzegység volt. Öt talentum már hatalmas vagyont jelentett. Isten ajándékai rendkívül értékesek. Örvendetes dolog, hogy a mai szóhasználatban a „talentum” kifejezés alatt tehetséget, képességet értünk. Az Istentől kapott talentumok az Isten adta képességeinket jelentik, mind a természetes képességeinket: testi erőnket, értelmünket, akaratunkat, érzésvilágunkat, mind pedig a kegyelem energiáit: a Szentlélek indíttatásait a jóra, a szeretetre és sok más egyébre.

Azért kaptuk mindezeket, hogy „használjunk velük” embertársainknak, legyünk „másokért élő emberekké”, építsük a „szeretet civilizációját”, és törekedjünk az Isten szent és jó akarata szerinti világ megvalósítására. Akinek sok adatott, attól sokat is vár el Isten. Akinek pedig kevesebb adatott, az ne szontyolodjék el, hanem azt a keveset fordítsa jóra. Aki ugyanis akár csak egy pohár friss vizet ad rászoruló embertársának, az nem veszíti el jutalmát.

Nemeshegyi Péter SJ