Jézussal élni a mindennapokban – Margaritha Valappila nővér tartott lelkigyakorlatot Felsőmocsoládon

Hazai – 2018. március 20., kedd | 16:37

Az indiai származású, Németországban élő Margaritha Valappila nővér és Manfred Huber atya március első hetében Magyarországon, Felsőmocsoládon tartott gyógyító lelkigyakorlatot. „Csoda a testi és lelki gyógyulás, de az igazi csoda, hogy Jézus van nekünk” – vallja a nővér.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Itt megtalálja, amit már régóta – talán nem is tudatosan keres” – ez a mondat vezeti be a németországi Raphael Ház Evangelizációs Központ honlapjának bemutatkozó oldalát. A házat két szerzetes, a Szent József Betegápoló Nővérek rendjének tagjai vezetik több pap és civil együttműködésével. Egyikük, az indiai származású Margaritha Valappila nővér március első hetében Magyarországon, Felsőmocsoládon tartott lelkigyakorlatot, melynek célja, hogy eljuttassa az embert oda, amit keres, amire szüksége van.

A nyolcvanadik életévéhez közeledő nővér 1990 óta folyamatosan járja a világot, tizenkilenc éve Magyarországon is rendszeresen tart lelkigyakorlatot. Meghirdetni nem szükséges az ötnapos, gyógyító jelzővel meghatározott lelkigyakorlatot, szájról szájra terjed a hír, és jelentkeznek az emberek, köztük számosan a korábban részt vettek és gyógyulást megéltek közül.

Rumszauer Miklós kaposvári plébános, aki Magyarország számára „felfedezte” Margaritha nővért, a Szentírást idézte – „Amikor elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem” –, és számos példával igazolta, miként ad Isten lelki megújulást, a bűn elleni harcot segítő kegyelmi eszközöket, módszereket.

A ma embere, aki a lelki sebzettség sokféle formáját hordozza – kezdve a kiengesztelődés hiányától, a félelem, a szorongás, a békétlenség, a depresszió, a megkötözöttségek okozta sebzettségig – gyakorta nem találja azt a forrást, mely számára a gyógyulást jelentheti. Azokat szólítja meg Margaritha nővér gyógyító lelkigyakorlata, akik keresik ezt a forrást. Sokaknak hozza el a gyógyulást, mind fizikális, mind lelki értelemben – mondja Miklós atya, aki évek óta papként és tolmácsként is részese ennek a gyógyító folyamatnak.

Idén már második alkalommal szervezte meg a lelkigyakorlatot Margaritha nővérrel Vizy Márton zeneszerző és felesége, Mocsai Júlia Felsőmocsoládon. A Bánó Mária Kastélyszállóban látták vendégül a mintegy nyolcvan résztvevőt. A kastély Júlia őseinek tulajdona volt. Az épületet a szülők a 2000-es évek elejétől fokozatosan újították fel. Édesanyja, Bánó Virginia örökösként úgy érezte, meg kell őrizniük a múlt ezen értéket. „Van felelősségünk. Nem bármi áron működtetni, hanem olyan tartalommal megtölteni, ami jó és közel áll a szívünkhöz” – tárja fel azt a belső indíttatást, mellyel a szervezést és lebonyolítást vállalták.

A lelkigyakorlaton szilencium van; mindennapos elemek a dicsőítés, a szentségimádás, a rózsafüzér és a szentmise – az Egyház áldott és megszentelt imádságai. Margaritha nővér és Manfred Huber elmélkedései vezetik a résztvevőket a belső úton, felkészítve a szentgyónásban a kiengesztelődésre és a belső szembenézést követően a gyógyító áldásra. Ebben a lélekáradásért végzett imafolyamatban megtörténik a gyógyulás – fogalmazza meg tapasztalatát Rumszauer Miklós.

Margaritha nővér így határozta meg a gyógyító lelkigyakorlat mibenlétét. „Csoda a testi és lelki gyógyulás, de az igazi csoda, hogy Jézus van nekünk. Az jelenti a gyógyulást, ha új életet kezdünk Jézussal, és a lelki fejlődés, elmélyülés útján járunk. Jézussal pedig nincs lehetetlen.” 

A lelkigyakorlatok végén hagyomány a tanúságtétel. Ezúttal is kiálltak a közösség elé azok, akik gyógyulásukról számolhattak be. 

Sándor feleségével, Rékával érkezett Felsőmocsoládra. A férj harmadszor vesz részt Margaritha nővér vezetésével lelkigyakorlaton, a feleség, aki egyébként orvos, másodszor. Sándor első ízben tavaly júniusban, néhány hónappal az előrehaladott csontvelőrákról kapott diagnózist követően jött el; Gyüre József, plébániájuk akolitusa hozta. Már akkor elindult a gyógyulás, ma pedig testi és lelki jóllétről, tünetmentes állapotról tett tanúságot. „Jól érzem magam, azt érzem, hogy meggyógyultam. Csoda történt velem.” Útjáról beszámolva a teljes önátadást, a bocsánatkérést és a megbocsátást emelte ki.

A gyógyulás Zentán, egy hasonló ötnapos lelkigyakorlatot követően történt: „A lelkigyakorlat végén a közösség imádkozott, énekelt. Ott álltam, és a testemben szétáradó melegséget éreztem, és azt, hogy a betegség egyik percről a másikra megállt, de igazából szavakkal nem írható le, amit ott átéltem. Margaritha nővér észrevette a bennem lejátszódó változást, a kezembe adta a mikrofont. Percekig nem tudtam megszólalni, még a nevemet sem tudtam megmondani. Ahogy oldódott a megérintettség, szakadt fel belőlem. Ujjong minden sejtem!”

Réka is ott volt férjével. Orvosként pontosan tudta, hogy Sándor milyen súlyos állapotban van; a remény munkált benne, nem a hit. „Mára azonban minden megváltozott” – mondta. Sándor visszakapta életét, és az addig is templomba járó család Jézussal való kapcsolata mély barátsággá alakult át, „Jézus lett a főszereplő” – fogalmazott Réka. Betölti őket a hála, Jézussal párbeszédben, a Szentlélek útmutatását követve élnek. 

Attila nyolc éve, nyelvgyöki daganata diagnosztizálása óta járja a testi-lelki felépülés útját. Erről a keresésről tett tanúságot a lelkigyakorlaton. A gyógyulás felé vezető úton Attila számára a barátai, családja imái, a lelkigyakorlatok, a gyógyító alkalmak sorában fontos helyen áll a Margaritha nővér vezette lelkigyakorlat. Állapotáról a gyógyultság örömével, reményével beszél. „Belső béke tölt el az imában, Isten szeretetét tapasztaltam meg. Megértettem, legfontosabb, hogy a mennyországba juthassunk. Nem a diagnózis mondja meg, hogy meddig élek, az életem Isten kezében van. Ez a nyugalom, béke és hála határozza meg ma az életem.” Attila arról is beszámolt, hogy betegsége nyolc éve alatt gyökeresen megváltozott élete. Megélhette, hogy gyerekei folyamatosan imádkoztak érte, mindegyikük Istenhez fordult, nagylányával helyreállt korábban megromlott kapcsolata. „Áldás van a családomon. Életemben ez első helyre került Jézus. Jó irányban haladok.”


Margaritha nővér még nem volt húszéves, amikor elkötelezte életét Istennek. Németországban lépett be a Szent József Betegápoló Nővérek közösségébe. Ápolónővér lett, negyven éven át állt örömmel a betegágyak mellett. Édesanyja betegsége – szélütés következtében lebénult – szólította haza Indiába. Részese lehetett, hogy édesanyja lábra tudott állni, és járni kezdett, miközben gyógyulásáért imádkoztak.

Később, gyógyulását követően édesanyja gyerekeivel együtt bekapcsolódott a karizmatikus megújulás életébe, és hívásukra Margaritha nővér – aki akkoriban maga is egy lábműtét után mankóval járt, vonakodva bár, de – elment egy imatalálkozóra. Megtapasztalásáról így beszélt: „Ötezer ember gyűlt össze egy Máté nevű atya tanításán. Jómagam is betegen mentem oda, mankóval tudtam csak járni. »Jézus itt van« – kiabálta a pap, én meg azt gondoltam: nem beszélhetne halkabban? – hiszen nem vagyunk süketek. Magamban pedig Jézussal beszélgettem. Azt mondtam neki, ha én is veled éltem volna, és szemtanúja lettem volna a gyógyításaidnak, könnyebben hinnék. Ezt gondoltam éppen, amikor az atya a színpadra szólította azokat, akiknek a hallásukkal van problémájuk. Egy tizenöt éves siketnéma lányt vittek hozzá a szülei, és hallhattam, ahogy a lány megszólal. Jézust hívta. Ezzel mintegy válaszolt az Úr az én kételkedésemre, és akkor azt kiáltottam: »Jézus, mindent megteszek, amit mondasz. Rólad akarok beszélni az embereknek, minden embernek.« Ekkor egy kéz érintését éreztem a vállamon, és azt mondta egy hang: »Menj el az egész világra, és hirdesd az én igémet.« Ezt a tapasztalatot nem tudom elfelejteni, és azóta is mindent megteszek, amit Jézus mond nekem. Elmentem mind az öt kontinensre.”

A világszerte tartott lelkigyakorlatok mellett Margaritha nővér és társai a Raphael Házban lelkigyakorlatra, imanapokra, beszélgetésekre, Jézus Szíve-péntekekre és Mária Szíve-szombatokra várják a hozzájuk fordulókat. „Együtt imádkozunk, keressük Isten szavát, mert ő a szeretet. Ő az, aki elküldte hozzánk Jézus Krisztust, aki minden ember megmentésére érkezett közénk.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria