Kamarakórusok találkoztak Székelyudvarhelyen

Külhoni – 2014. november 22., szombat | 14:47

A „Mondd meg nekem, mit dalolsz, és megmondom, ki vagy” Kodály Zoltán-i mottóval rendezte meg november 15-én, szombaton hetedik találkozóját a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplom Musica Sacra Kamarakórusa – tudósított a Romkat.ro.

A jubileumi Mária-év jegyében rendezett zenei seregszemlén hét kórus, több mint kétszáz részvevővel vett részt. „A zenei seregszemle célja a tiszta és pontos éneklés igényének kialakítása, amit a versenyképes kórusok váltanak ki az őket hallgatókban” – mutatott rá Rózsa Imre kántor-karnagy, és örömét fejezte ki, hogy támogatóiknak köszönhetően minden évben meg tudják rendezni a találkozót, ami bár nem verseny jellegű, mégis mindig kihívás minden kórusnak. A részvevők kiválasztásánál a meghívás mindig kölcsönös, hogy mindkét fél megtapasztalhassa, milyen vendégnek lenni. 

Mátyás Károly főesperes-plébános beszédében kihangsúlyozta: „minden kor igyekezett megvédeni a szépet, a jót, az értékeset. Az egyház is ezt tette, amikor a történelem folyamán annyiszor védelmébe vette a szent zenét, sőt nagyjaink újra és újra kiemelték annak szakrális és lélekemelő jellegét. Elég, ha a gregorián zenére gondolunk, amely a kezdetektől mindmáig az egyház hivatalos éneke, zenéje, s amit minden korban meg kellett védeni az új, fiatalos, ritmusos zenétől.”

„A középkor polifonikus zenéje új irányba lendítette a zeneszerzőket, de kifinomult zenei hallásunk nagyon sok gregorián motívumot fedezhet fel ezen szerzemények között is. A mai kor embere is szívesen hallgatja, műveli a könnyed műfajt, de mi arra vagyunk hivatottak, hogy emellett találjuk meg annak lehetőségét és módját, fiataljaink is megismerhessék az értékes, szép zenét, amely a történelem folyamán egységesít minden korszakot” – fogalmazott Rózsa Imre.

A kántor-karnagy kiemelte: „nagyon sokáig csak egy hangra énekeltek. Csak a középkorban jelent meg a polifónia, a többszólamúság. Ez a fajta zene sokkal több embert igényelt és szólított meg, de mind a mai napig az emberi hang maradt a legértékesebb hangszer. Talán legjobban a kórusmuzsika művelői értik-érzik, hogy milyen nehéz az összhang és az egység. Amíg a közösségek ezt feladatuknak érzik, van jövő.”

Fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria