Karitász-lelkinapot tartottak Vácon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A program szentmisével kezdődött, amelyet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatott be a ferences Szent Kereszt-templomban. A szentmise végén átadták a Szent Erzsébet-díjakat a kiemelkedő szolgálatot végző Karitász-önkénteseknek. Elismerésben részesült Babinszki Jánosné, a nagykátai, Kelemen Józsefné, a diósjenői, Novák József, a vác-deákvári, valamint Szántó Istvánné, a dabasi Karitász-csoport önkéntese, továbbá Povázsonné Zséli Zsuzsanna, a valkói Karitász-csoport vezetője.

A szentmisét követően a a Váci Egyházmegyei Oktatási Központban Bábel Balázs érsek az irgalmasság testi-lelki cselekedeteiről tartott előadást, majd Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író beszélt a szegénység lélektanáról.

Bábel Balázs előadásában Jézus példabeszédein keresztül mutatta be az irgalmasság lényegét. Az irgalmasság lelki cselekedetei közül az élőkért és holtakért való imádságot és a szomorúak vigasztalását emelte ki: az imádság az egyház „kincstára”, a vallásosság legősibb formája.

Az érsek rámutatott, Jézus főpapi imájában nyilvánvalóvá válik, hogy ő mindenkiért imádkozott. Így alakult ki lassanként az egyházban az élőkért való imádság. A holtakért való imádságot a zsidóságtól kaptuk örökségbe. Azonban a halottak napja azt a veszélyt hordozza magában, hogy csupán társadalmi szokásoknak teszünk eleget, pedig a temetőlátogatás lényege az lenne, hogy imádkozzunk a halottakért. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: amikor gyertyát gyújtunk, a feltámadt Krisztus szimbólumát jelenítjük meg, aki a világ világossága. 

Bábel Balázs kiemelte: szorosan kapcsolódik a holtakért való imádsághoz a szomorúak vigasztalása. Jézus nagy együttérzéssel fordult az emberek felé, és ő maga is megtapasztalta a szomorúságot az Olajfák hegyén. Létezik világnak tetsző szomorúság és Istennek tetsző szomorúság. Az első esetben mindig az én áll középpontban. Ezzel szemben az Istennek tetsző szomorúságban mindig benne van a másik ember. Vigasztalásunkban jelen kell lennie Isten vigasztalásának. Azért kell imádkoznunk, hogy embertársunk el tudja viselni szenvedéseit, és megértse: nem ez a végső állomás, mert az üdvösség és az örök élet vár rá.

Ezt követően Jelenits István a szegénység lélektana kapcsán beszélt arról, hogy a mai világban a szegényeket költekezésre csábítják, és ezáltal kifosztják őket. Ahhoz, hogy egy szűk réteg meggazdagodjon, sokaknak kell elszegényedniük. Éppen ezért mértéktudással kell gazdálkodnunk a földi javakkal.

Jelenits István kiemelte, Jézus Krisztus a gazdag ifjú történetével példázta, hogy aki nem tud lemondani a megszokott életéről, az nem juthat be Isten országába. Mert a szegény kiszolgáltatottságában közelebb van Istenhez, a gazdag ember figyelmét azonban elveszik a körülötte lévő dolgok. Akiknek kevesebb van, azok fogékonyabbak a szeretetre és a figyelmességre. Jobban megélik, mennyire rá vannak utalva a másikra és Istenre. Ha Istenre tudunk figyelni, akkor meggazdagodhatunk, mert nem veszítjük el a mértéket a javak használatában és nem térünk le az Isten útjáról. Így értjük meg, hogy ez a világ csak ideiglenes otthonunk, örök otthonunknak Istennél kell lennie. Egy közös jóra kell törekednünk a szeretetkapcsolatokra építve, hiszen odaát nem azzal kell elszámolnunk, hogyan gyarapítottuk földi vagyonunkat.

Jelenits István felhívta a figyelmet arra, hogy a mai fogyasztói társadalomban mohóságot akarnak ébreszteni. Ezzel szemben úgy léphetünk fel, ha tudatosságra és együttérzésre, szociális érzékenységre neveljük a gyermekeket.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegyei Karitász

Magyar Kurír