Kitavaszodóban – Két keresztény könnyűzenei CD-ről

Manapság, a nagykoncertek és a CD-lemezek utáni Facebook-korban a gitáros egyházi muzsika széttartóbb, mint valaha, amire jó példa a Boanergész együttes, valamint Olgyay Gábor  tavaly év végén megjelent legújabb minialbuma.

A Margit körúti ferences templomban immár harminchárom éve miseszolgálatot teljesítő Boanergész tizenhat évi hallgatás után adott ki új lemezt, s a Készítsétek az Úr útját! legszembetűnőbb vonása az imádságos mértéktartás. Az adventi tematika szerint összeállított hét dalt hallgatva megbizonyosodhatunk arról, hogy a zenekar szolgálatát valóban átjárja a liturgia szeretete. Semmi felesleges cicoma, öncélú vagy magamutogató gesztus: minden ének- és hangszerszólam a lélek emelkedését szolgálja. A Boanergész ezenkívül azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy választott zenei műfaja annak idején nem a semmiből érkezett, s hozzáköti azt az európai egyházzene nagy hagyományához. Az okos dalválasztásnak és az alázatos hangszerelésnek köszönhetően remekül megfér egymás mellett a hajnali misék gregorián Rorate-himnusza (Dobszay Benedek OFM énekével) és a Veni Emmanuel sallangmentesen feldolgozott középkori dallama a Forrás együttes népi ihletésű Egy szó kiáltjával, Borka Zsolt méltán népszerű Advent című énekével vagy a Benkó Tibor atya fordításában slágerré lett Látod, újra este van éjbe ringató dallamaival. Az albumról két meglepetés is kiragyog: a Taschner Róbert szerezte A jászolnál elegáns építkezésével és vokális kidolgozottságával, az ismeretlen szerző tollából született Veni Sancte Spiritus pedig szerény fogalmazásmódjával irányítja figyelmünket a lényegre.

Habár több szerzeményével maga is bizonyította, fontosnak tartja a liturgiát, Olgyay Gábor ezúttal más irányból közelít: Domb mögött című, karakterdarabokból álló dalcsokra vidám szertelenséggel keres új utakat. Olgyay szerzői világa lenyűgöző: a kezdő Pillangó szinte hívogat, hogy felfedezzük ezt a váratlan fordulatokat tartogató, friss és üde zenei univerzumot. A Kányádi Sándor versrészletét felhasználó Szerelmesek hintája virgoncan évődő tánc, a Szombat, ami meg sem történt szürrealitásba hajló álom, a Ha szerda, akkor állatkert! mulattató hangoktól zengő-bongó, trükkös blues, a Ballada csodaszép lírájában pedig szerzőnk szövegíróként is kipróbálja magát. A záró Felhők rét felett hangzuhatagos tavaszi ragyogással foglalja össze a hallottakat, egyúttal bemutatva, milyen főbb eszközökkel dolgozik alkotónk. Olgyay legfontosabb hangszere a gitár, amelyet klasszikus képzettséggel, barokk zenei díszítettséggel, ugyanakkor a rock lazaságával és közvetlenségével szólaltat meg. A tétovázó, majd meg-meginduló és szokatlan irányokba kalandozó hangfüzérekkel kiváló ellenpontot képez a szöveg nélküli női ének, amely hol nagyívű melódiákat reptet, hol titokzatos halandzsa-szavakkal ritmizál. Olgyay emellett természeti hangokból, hétköznapi zörejekből és változatos ütős effektusokból képes egyedi atmoszférát teremteni úgy, hogy közben nem veszik el a részletekben.

Könnyű csábítás (főleg az európai ember számára), hogy a zene művelése közben a megszólalás fortélyaira vagy a muzsika technikai vonatkozásaira kezdjünk el figyelni. Mind a Boanergész együttes, mind Olgyay Gábor szépen elkerüli ezt a csapdát, az előbbi a liturgia szolgálatát, az utóbbi a kifejezés fontosságát helyezve zenéje középpontjába. E szempont mentén új lemezeik szorosan együvé tartoznak, ami pedig a változatosságot illeti, nos, az sokkal inkább erősít, mint gyengít: jelzi, hogy a műfaj érik – kitavaszodóban van.

Paksa Balázs/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. április 15-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.