Klimo György pécsi püspök, a Szent Jobb megtalálása és a Szent István-nap országos ünnepe – 2. rész

A Szent Jobbot az 1771. június 29. és július 9. közötti ünnepléseket követően Bajzáth József udvari tanácsosra, a Magyar Kancellária referendáriusára (1765-től), későbbi veszprémi püspökre (1777–1802) bízták, hogy végső állomására, Magyarországra vigye. Bajzáth július 15-én indult díszes kísérettel: hat magyar nemes testőr mellett Hadik János testőrkapitány kísérte haza az ereklyét. Az első állomásuk Győr volt, ahol gróf Zichy Ferenc püspök (1743–1783), a káptalan és a papság, valamint a város lakói várták harangzúgás közepette. A Szent Jobbot egy erre a célra készített állványon hordozták körbe. Az ereklyét másnap Pannonhalmára vitték, ahol három napon keresztül nyilvános áhítatos tiszteletnek örvendett. Innen indult végső állomáshelyére, Budára, ahová július 20-án, szombaton érkezett meg. Másnap reggel a szentmisét és prédikációt követően ünnepélyes körmenettel ünnepelték az ereklyét, nagyszámú zarándok is érkezett a környékről. A Szent Jobbot a Budavári Palota akkor még álló Zsigmond-kápolnájában helyezték el. 1771. július 23-án este zárták el a nyilvánosság elől.

Az uralkodónő, Mária Terézia a Szent Jobb magyarországi hazatérése alkalmából alapítványt hozott létre, hogy ünnepségsorozatokkal emlékezhessenek. Eszerint hat alkalommal voltak kötelesek biztosítani a Szent Jobb nyilvános tiszteletét: Szent István ünnepén (augusztus 20.), Szent Imre ünnepén (november 5.), Szent László napján (június 27.), a Szent Jobb Budára érkezésének évfordulóján (július 21.), visszaszerzése napján (május 29.), valamint Buda visszafoglalása ünnepén (szeptember 2.). A rendelet nemcsak az ünnepségek lebonyolítását, de költségeit is meghatározta. A pergamen diploma 1772. augusztus 7-én kelt Bécsben.

Klimo Györgynek a Szent István-nap országos ünneppé való nyilvánításában volt hangsúlyos szerepe. 1771-ben XIV. Kelemen pápa (1769–1774) egy rendelete értelmében eltöröltek néhány egyházi ünnepet: így a magyarok szempontjából fontos Szent István-nap (augusztus 20.) is kimaradt a sorból. Ezt a magyar egyház nehezményezte, félve a hívek kegyeletének csökkenésétől. Klimo érvelésében külön kiemelte, hogy nem lett volna hiábavaló előzetesen kikérni a magyar püspöki kar véleményét is az ügyben – XIV. Benedek pápa (1740–1758) példáját követve. Az Apostoli Szentszék irata szerint minden templomnak megvan a védőszentje, így annak búcsúünnepe is, de azt figyelmen kívül hagyták, hogy országos védőszent-ünnep(ek)ről nem szólt a rendelet.

Klimo György kezdeményezésére az ügyet a pozsonyi királyi tanácson számos esetben megtárgyalták, szorgalmazva, hogy Szent István napján országos ünnepeket rendezzenek. Mária Terézia engedett a magyar egyházi kar kérésének, és még 1771-ben elrendelte az országos körmenet megrendezését, amelynek keretén belül a Szent Jobbot végigviszik az ünneplő hívek között. Az ünnep nem azonnal vált az országos egység szimbólumává: csak az 1818-as körmenettel vette kezdetét, amelynek szabályait 1819-ben József nádor (1795–1847) rögzítette. A Szent Jobb körmenetekben való körülhordozása is ekkor vált állandó elemévé a Szent István-napi ünnepeknek.

A Szent Jobb ma is ismert ezüst-üveg, kápolnát imitáló, rekeszzománcos, gótizáló kettős ereklyetartóját 1862-ben Lippert József (1826–1902) prímási főépítész tervei alapján a magyar püspöki kar készíttette el Bécsben. A kézereklyét a belső üveghengerben helyezték el, a külső ereklyetartó tornyában pedig Szent István egészalakos szobra látható.

A kézereklye magyarországi hazatérése után 238 évvel rövid időre ellátogatott Pécsre is, Klimo György püspök szeretett városába. A Szent Jobb az egyházmegye alapításának 1000. évfordulóján a méltó megemlékezés díszeként szolgált: az ünnepségek csúcspontját az a háromnyelvű szentmise jelentette, amelyet 2009. augusztus 23-án, a Pécsi Egyházmegye millenniumi ünnepségén a Szent Jobb jelenlétében mutattak be. A misét XVI. Benedek pápa (2005–2013) megbízásából Christoph Schönborn bíboros celebrálta.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír