Lelkigyakorlatot tartottak az erdélyi katolikus nőszövetségek egyesületének Kolozsváron

A tizennyolcadik alkalommal megrendezett találkozó mottója ez volt: „Gyertek, járjunk az Úr világosságában” (Iz 2,5). Erdély számos pontjáról érkeztek a lelkigyakorlatra az egyesület tagszervezeteinek vezetői, képviselői, a lelkivezetőikkel együtt. A harminchét nőszövetségből álló egyesület két új taggal bővült: a gyimesbükki és a szentegyházasfalui közösséggel. Rajtuk kívül képviseltette magát a rendezvényen Barót, Beszterce, Borszék, Brassó, Csíkcsicsó, Csíkszentmárton, Csíkszereda, Csomaköz, Felsőbánya, Hidegség, Kolozs, Kolozsvár, Kraszna, Krasznabéltek, Marosvásárhely, Mezőpetri, Nagybánya, Nagyvárad, Nyárádremete, Oroszhegy, Parajd, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Szászmedgyes, Székelyudvarhely, Zilah, Tasnád és Tusnád nőszövetsége.

A Szent Mihály-templomban a lelkigyakorlat nyitó szentmiséjét Kovács Sándor kolozsvári főesperes, a nőszövetségek országos lelkivezetője mutatta be tizenhat lelkivezető és két segédlelkész koncelebrálásával. A homíliát Keresztes Olivér kolozsi plébános mondta. A 23. zsoltárra alapozva Krisztusról, a Jó Pásztorról elmélkedett, aki szereti, ismeri és törődik övéivel. Biztatta a jelenlevőket, hogy olyan közösséget próbáljanak létrehozni, ahol a tagok egymás javát szolgálják a segítségnyújtásban.

Másnap a lelkigyakorlat résztvevői meghallgatták a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara Szent Jeromosról elnevezett kórusának műsorát, majd Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános tartott előadást „Gyertek, járjunk az Úr világosságában” címmel. Később Kovács Sándor főesperes, plébános ismertette a kolozs-dobokai főesperesi kerület történetét az egyházmegye Szent István-i, 1009-es alapításától máig. Beszélt a Szent László király korában létrejött székeskáptalanokról, a főesperességek megszervezéséről. Elmondta, Kolozsvár nem volt püspöki székhely, de gazdasági szerepe és humanista törekvései, egyházi szerepe megalapozta fejlődését. A Szent Mihály-templom számos koronázás, fejedelmi beiktatás helyszíne volt. A főesperesi kerület területén domonkosok, ferencesek, jezsuiták, piaristák, minoriták tevékenykedtek, gondot fordítva a nők hitéletére is. Ezt tette Hirschler József főesperes (1874–1936) is, aki 1926. július 4-én kolozsvári beszédében így biztatta a nőket: „Önökön múlik, hogy felemeljék ezt az emberiséget.”

Ezután a résztvevők közül egyesek városnézésre, mások a Házsongárdi temető látogatására indultak. Az esti szentmisén a Szent Mihály-templomban Balázs Ferenc marosvásárhelyi plébános mondott homíliát.

A lelkigyakorlat harmadik napján a kolozsvári születésű, Poór Lili-díjas színész és egyetemi tanár, Albert Júlia által előadott vers- és prózaösszeállítást élvezhették a jelenlevők.

A lelkigyakorlatot záró szentmisét Csiby József brassó-belvárosi plébános celebrálta. A homíliában Sövér István krasznai plébános az alázatosság példaképeként a Szűzanyát állította a résztvevők elé. A nőszövetségek tagjait arra buzdította, igyekezzenek elsajátítani a máriás lelkületet. A szentmise végén a tagszervezetek elnökei Kovács Sándor országos nőszövetségi lelkivezető jelenlétében megújították fogadalmukat.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír