Magyar fiatalok az IVT-n

Kitekintő – 2016. július 29., péntek | 15:27

Magyarországról négyezer fiatal érkezett Krakkóba, az Ifjúsági Világtalálkozóra. Néhányukat személyes tapasztalataikról, élményeikről kérdeztük.

Július 28-án reggel a krakkói Fatimai Boldogasszony-templom előtt gyülekeztek a magyar fiatalok, várva az aznapi katekézist, mosolyogva, nevetve – sokan egy hosszú este után. Arról érdeklődtünk, milyen élményekkel gazdagodtak, milyen programokon vettek részt az előtalálkozókon és Krakkóban.

Egy somogyi községből, Háromfáról érkezett lány a Kaposvári Egyházmegye zarándokcsoportjának tagjaként ott volt a częstochowai előtalálkozón, ahol különböző zenés programokon, szentmisén és szentségimádáson vehetett részt. Kérdésünkre, mi érintette meg eddig a legjobban, a krakkói találkozó nyitó szentmiséjét említette. 

Szabó Noémi szintén a Kaposvári Egyházmegye csoportjával érkezett az Ifjúsági Világtalálkozóra. Az előtalálkozó reggeli tanításait emelte ki, amelyeknek mindennap meghatározott témájuk volt, így például a szeretet és irgalom. Először jár Krakkóban, a város szépségei lenyűgözik.


Balázs Viktor kérdésünkre elmondta, hogy július 27-én az irgalmasság zarándoklatán vett részt, amelyet minden fiatalnak lehetősége van végigjárni az IVT idején, július 26. és 29. között. A zarándoklat „út közbeni katekézis”, amely a Krakkó-Łagiewnikiben található Szent II. János Pál Központtól indul, és az Isteni irgalmasság-bazilikához vezet. A zarándoklat meghatározó élményt jelentett számára, Szent II. János Pál tisztelőjeként különösen nagy ajándékként élte meg, hogy láthatta a pápa vérereklyéjét, illetve reverendáját, amelyen az ellene 1981-ben elkövetett merényletben szerzett sebeinek vérnyomai láthatók. Viktor megemlítette, különleges élmény más nemzetek fiataljaival találkozni, különösen a franciákkal és az olaszokkal lettek jóban.

Balázs Tímea először vesz részt ifjúsági világtalálkozón, elmondta, hatalmas élmény számára. Útinaplót vezet, hogy hazatérve mindent meg tudjon osztani. Számára is fontos volt az irgalmasság zarándoklata, valamint a częstochowai előtalálkozó, különösen a Jasna Góra-i nap. Örömmel beszélt a lengyelek vendégszeretetéről, Częstochowában egy lengyel néninél lakott, akivel, bár nem beszéltek közös nyelvet, mégis megértették egymást. Krakkóban is családhoz került, nagyon élvezi a nyitott és befogadó közeget, ahogyan fogalmazott, otthon érzi magát a városban. Kiemelte a lengyelek segítőkészségét, és ennek köszönhetően azt, hogy nem érzi magát elveszettnek, mindenhova könnyedén eljut a városban. Ehhez az is hozzájárul, hogy a fiatalok nagyon nyitottak, mindenki ismerősként köszönti egymást az utcákon. Krakkóba szállásadójuk vitte el a vele együtt lakó lányokkal az első napon, és egy magyar nyelvű útikönyvvel is megajándékozta őket. A lengyelek segítőkészségének példájaként említette, hogy szállásadójuk négy másik lánynak is felajánlotta, hogy tisztálkodási lehetőséget biztosít számukra (ezt azok vehetik igénybe, akik nem családoknál kaptak szállást), valamint reggelire is meghívta őket. 

Szabó Viola Gyékényesről érkezett egyedül. Szintén kiemelte a lengyelek vendégszeretetét, elmondta, milyen sokszor kérdezik a magyar szavakat, sokszor próbálgatják kimondani őket, érdeklődők és kíváncsiak. Viola azt is megosztotta, hogy számára a legszebb tapasztalatokat a Częstochowában átélt szentségimádások és csendes elvonulások jelentették, amikor személyesen találkozhattak Jézus Krisztussal. Úgy látja, ezek a pillanatok szükségesek ahhoz, hogy elmélyülhessen a hitünk. Úgy fogalmazott, a kegyhelyen belső nyugalmat talált.

Oltványi László Szegedről érkezett, önkéntesként segíti a magyar szervezők munkáját a rendezvények lebonyolításában. Őt is megérintette a lengyel családok vendégszeretete, valamint az előtalálkozó szervezőinek lelkesedése. Szintén külön említette az irgalmasság zarándoklatát, melynek során alkalma volt elcsendesedni, a lelki felkészülést segítő kártyáknak nagy hasznát vette. Arra a kérdésre, mit jelent számára az irgalmasság, egy korábban hallott katekézis jutott eszébe, amelyen II. János Pál pápa és az irgalmasság kapcsolatáról volt szó. Elmondta, leginkább akkor érezhetjük át az irgalmasságot, amikor hátrébb tudunk lépni, amikor nem ragaszkodunk saját igazunkhoz. Irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy bár igazunk van, vagy lehet, mégis megengedjük a másiknak, hogy előnye legyen valamiben velünk szemben. Az irgalom továbbá az is – tette hozzá –, hogy nem mi várjuk, hogy odalépjenek hozzánk, hanem mi nyitunk azok felé, akiknek segítségre van szükségük.

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria